Budapesti Közlöny, 1884. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-01 / 1. szám

azután: Parzizek Fábián 1. oszt. századosnak, a kloster­­brucki cs. és kir. állami méntelep kat. osztályánál, saját kérelmére történő nyugalmaztatása alkalmá­ból, a czimzetes őrnagyi jelleget dijmentesen adományozni és megparancsolni, hogy hosszú, mindig kötelességhű és sikeres szolgálatai elisme­réséül, a legfelső megelégedés kifejezése tudtára adassák, és Rasztovits György testőr és czimzetes százados­nak a m. kir. testőrségben, a felülvizsgálati sza­bályzat 3. §-a alapján nyugalmaztatását elren­delni ; továbbá: dr. Chimani Richárd 2. oszt. főtörzsorvost a bécsi 1. sz. helyőrségi kórháznál, ezen kórház igazgatójává kinevezni, azután elrendelni: Tobisch Ignácz 2. oszt. főhadbiztosnak a 15. hadtest hadbiztosságánál, a felülvizsgálat alapján »rokkant« gyanánt nyugalmaztatását, és Klemp Gusztáv kát. élelmezési gondnoknak, a komáromi kát. élelmezési raktár főnökének, a fe­lülvizsgálat alapján »rokkant« gyanánt, a jól megérdemelt nyugalomba helyezését; végül: Jabkowski Mihály gyógykovácsnak, sok évi si­keres szolgálatai elismeréséül, az al-állatorvosi czimet legf. kegyelemből adományozni. a császári és Apostoli királyi Felsége, a föld­­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minis­ter előterjesztése folytán, 1883. évi deczember hó 16-án kelt legfelső elhatározásával legk. megen­gedni méltóztatott, hogy lovag Repsky Frigyes a fiumei m. kir. tengerészeti hatóságnál alkal­mazva volt építési felügyelő, ezen czimet az állam­szolgálatból való kilépése után is viselhesse. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Papp-Szilágyi László segédfogalmazót a vezetése alatt álló ministeriumhoz fogalmazóvá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Gyáry Imre és Peschke Jenő II. oszt. számtiszte­ket I. osztályú; továbbá Tillis János és Mandák Dezső III. oszt. számtiszteket II. osztályú; Bohn István és Csicsi­y Zsimond díjas számgya­kornokokat III. osztályú számtisztekké, végre Szitányi Aladárt díjtalan számgyakornokká ne­vezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Szmollény Nándor szegedi polgári fiu-iskolai ren­des tanítót, jelen állásában végleg megerősítette. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Luka Ilona maros­újvári állami elemi iskolai se­­gédtanítónőt jelen állásában véglegesen megerő­sítette. A magyar királyi igazságügyminiszer, Löffler Gyula kaposvári kir. törvényszéki jog­gyakornokot ugyanazon kir. törvényszékhez, és Fekete Gedeon halmii kir. járásbirósági írnokot a szatmárnémetii kir. törvényszékhez aljegyzőkké , továbbá Kasza István szamosujvári kir. járásbirósági dijnokot a szilágy-csehi kir. járásbírósághoz, és ifj. Péter Sándor oraviczabányai kir. járásbi­rósági dijnokot az oraviczabányai kir. járásbíró­sághoz írnokokká nevezte ki. "Mp . r* ■ mhjmmhm A szatmárnémetii kir. törvényszék elnöke, Szappanyos József ügyvédjelöltet, a nagykárolyi kir. járásbirósághoz dijas joggyakornokká ne­vezte ki. Klein Károly késmárki illetőségű nyíregy­házi lakos vezetéknevének *Kisvári*-ra kért átváltoztatása, 1883. évi 74,826/VII. b. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. Goldstein Adolf tepliczi illetőségű ugyan­ottani lakos saját, valamint kiskorú Arthur, Irén és Miksa gyermekei vezetéknevének „Rónai*-ra kért átváltoztatása, 1883. évi 74,917/VII. b. számú belügyministeriumi rendelettel megenged­tetett. L­é­v­i Márton szentesi illetőségű ugyanottani lakos kiskorú Izidor nevű fia vezetéknevének * Kápolnai*-rákért átváltoztatása, 1883. évi 74,999/ VII. b. számú belügyministeriumi rendelettel meg­engedtetett. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister, m. évi 41,931. szám alatt a következő rendeletet in­tézte : I. valamennyi m. kir. folyammérnöki hiva­talhoz ; II. Arad, Baranya, Bács-Bodrog, Bereg, Békés, Bihar, Borsod, Csanád, Csongrád, Eszter­gom, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Hont, Jász-Nagy­­kun-Szolnok, Krassó-Szörény, Komárom, Márma­­ros, Mosony, Nógrád, Nyitra, Pest-Pilis- Solt-Kis­­kun, Pozsony, Somogy, Szatmár, Szabolcs, Temes, Tolna, Torontál, Ugocsa, Ung és Zemplén vár­megyék, Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom, Temesvár, Arad, Újvidék, Szatmár, Szeged sz. kir., Baja és Pancsova törvényhatósági joggal felru­házott városok és Budapest főváros közigazgatási bizottságaihoz. A közigazgatási bizottságnak a közmunka- és közlekedésügyi ministérium ügykörét érintő ha­tásköréről kiadott utasítás­a­ ik fejezetének 36—40 §-ai szerint, a közigazgatási bizottság a törvény­hatóság területén létező ármentesítési, vízszabá­lyozási vagy belvízlevezetési építkezések, nemkü­lönben mindennemű magán­vízi építkezések felett is felügyeletet és ellenőrzést gyakorol, továbbá szigorúan felügyel arra, hogy az 1751. évi XIV. t.-cz. határozatával tiltott fenékgátak a folyók medrében ne létesíttessenek ; végül a hajómalmok elhelyezésénél tapasztalt visszaélések, úgy nem különben az ideiglenes hajómalmi rendszabály 24—32. §-aiban érintett kellékek és tilalmak megszegése esetében első fokulag, ■— az 1876. évi VI. t.-cz. 58. §-ának c) pontja értelmében pedig magánosok belvízügyeiben másodfokulag határoz. Ezen vizépités és hajómalmi ügyek kívánatossá teszik, hogy azok tárgyalásánál a közmunka- és közlekedésügyi ministérium illetékes szakközegei­nek, nevezetesen a folyammérnöki hivatalnak, melynek illetékességéhez ezen ügyek nagy része tartozik — véleménye meghallgattassék.­­ A folyammérnöki hivatal azonban ez ideig a közigazgatási bizottság üléseiben nem adhatnán­­ elő ügyeit, úgy a közigazgatási bizottság, mint a­­ nevezett hivatal az államépítészeti hivatal kép­viselőjének közvetítésére volt utalva. Ezen köz­vetítés sok — és épen a fontosabb esetekben, az ügy eldöntésének előnyére nem szolgálha­tott, mert nyilván­való, hogy azon közeg, mely a tényállásról csak a neki előadás végett át­adott előadmányból szerezhet tudomást, az ügy­nek közelebbi ismeretéből meríthető bővebb és alaposabb felvilágosítások adására nem képes; egyrészt tehát ezen okból, másrészt pedig, mivel kívánatosnak tartom, hogy a közigazgatási bizottság a törvényhatóság vízi ügyeire is nagyobb befolyást gyakoroljon, — a közigazgatási bizottságnak azt a közeget kívánom rendelkezésére bocsátani, mely­­ közeg ez irányban leginkább alkalmas. Ezen okoknál fogva a m. kir. belügyministérium vezetésével megbízott miniszerelnök úrral egyet­értőig ezennel akként intézkedem, hogy a köz­­igazgatási bizottság mindazon ülésekre, a­melyek­ben a folyammérnöki hivatal hatáskörébe eső valamely ügy tárgyalásra kitüzetik , s vala­hányszor a közigazgatási bizottság a közmunka- és közlekedésügyi ministérium ügykörét érintő hatásköréről kiadott utasítás V. fejezetének 33— 40. §-aiban említett ügyek érdekéből a folyam­mérnöki hivatalt meghallgatandónak tartja — az illetékes kir. folyammérnököt is hívja meg, ki az e részben hozzája intézett meghívásnak minden­kor pontosan megfelelni és ezen ügyekben az elő­adói tisztet teljesíteni tartozik. Továbbá megen­gedem a folyammérnöki hivatalnak, hogy a kö­réből a közigazgatási bizottság illetékességéhez tartozó ügyekben előadásra saját kezdeményezé­séből is jelentkezhessen. A folyammérnöki hivatal főnöke vagy személyesen fog megjelenni a közigaz­gatási bizottsági üléseken, vagy helyettes által fogja magát képviseltetni. Végül minthogy az 1876. évi VI. t.-cz. 1. §-ában a közigazgatási bizottságnak szavazati joggal biró tagjai meghatározvák, a folyammérnöki hiva­tal képviselője csak az ügyek tárgyalásában vehet részt s előadói tisztet teljesít, szavazattal azonban nem bir. Miről (a czimet) tudomás és miheztartás végett ezennel értesítem. Kelt Budapesten, 1883. évi deczember hó 23-án. B. Kemény, s. k. A m. kir. igazságügyminister, Vajthó János kaposvári kir. törvényszéki írnokot a csurgói kir. járásbírósághoz helyezte át. A magyar királyi igazságügyminiszer, Bródy Henrik mezőcsáb­i kir. járásbirósági, és Veres Károly debreczeni kir. törvényszéki írnokokat kölcsönösen áthelyezte. A főrendiház elnöke, báró Babarczy László fő­rendiházi irodatisztet a főrendiház terembiztosává nevezte ki. SZABÁLYZAT a közadók kezeléséről szóló 1883: XLIV. t.-cz. 83. §. alapján rendszeresítendő állami végre­hajtók intézményének szervezése iránt.*) (B. melléklet az 1883. évi 73,662. p. n. min. száma »Utasítás«-hoz.) 1­ §. A törvényhatóságok területére, azok viszonyai­hoz képest, az állami végrehajtók számát a pénz­­ügyminiszer határozza meg. 2. §. Az állami végrehajtókat az adóhivatali tiszteket megillető ranggal és állandó illetményekkel, a köz­­tisztviselők minősítéséről szóló 1883: I. törvény­­czikkben meghatározott minősítésre való tekintet­tel, ideiglenes minőségben a pénzügyminister ne­vezi ki. 3. §. Az állami végrehajtók állandó illetményei évi fizetésből és lakáspénzből állanak. A fizetés mér­vének több osztálya rendszeresittetvén, az állami *) Lásd lapunk 1883. évi 295., 296., 297. és 298. számait.

Next