Budapesti Közlöny, 1885. december (19. évfolyam, 275-298. szám)

1885-12-01 / 275. szám

teendő jelentés kíséretében a postatakarékpénztár­nak ajánlva beküldendő. Ezen jelentésben, azon esetben, ha az enged­ményes betét­ könyvecskével bír, ennek adatai pon­tosan feljegyzendők, ha ilyennel nem bír, a meg­felelő előnyomat mellé vastag húzások alkalma­zandók. A postatakarékpénztár a beadvány elintézésénél azon közvetítő hivatalnak, melyet az engedményes kijelölt, az ennek szóló értesítéssel ellátott utasítást az átruházott könyvecskével együtt kiküldi, a köz­vetítő hivatal pedig az u­tasításhoz csatolt értesítést elvágván, azt az engedményesnek kézbesíti. Mihelyt az utóbbi a közvetítő hivatalnál jelent­kezik, emez az átruházott könyvecskéről szóló át­vételi elismervény és az illető értesítés átvétele után, az esetben, ha az engedményes takarék­ köny­vecskével még nem bír, ennek nevére új betét­könyvecskét szabályszerűen kiállít, abba a régi könyvecske kiegyenlítése mellett, emennek tőke­­követelését, a postatakarékpénztár rendeletére való hivatkozással, bejegyzi s az új könyvecskét a be­lépő nyilatkozat visszatartásával az engedményesnek kiszolgáltatja. Oly esetben pedig, ha az engedményes egy be­tét­ könyvecskével már bír, a közvetítő hivatal az átruházott tőkekövetelést egyszerűen csak az illető rendelet feljegyzésével az engedményes könyvecs­kéjébe átviszi. Az összes okmányokat pedig (úgymint: az átru­házott könyvecskét, a bevont átvételi elismervényt és értesítést, s esetleg az új nyilatkozatot­ a napi számadáshoz csatolja. Az ekként beérkezett okmányok alapján a pos­­takarékpénztár az átruházott könyvecske megsem­misítését eszközli. Az engedményezés által a kamatszámítás foly­tonossága nem érintetik. Eljárás teljesen beírt vagy hasznavehetlenné vált betét-könyvecske kicserélése esetében. 29. §. Ha a közvetítő hivatal valamely ügylet alkal­mával észre veszi, hogy a bemutatott betét-köny­vecskében további bejegyzésekre más nincsen hely, avagy ha az, akármely oknál fogva, például: szét­szakítás, beszenyesedés stb. következtében haszna­vehetetlenné vált, a közvetítő hivatal a betevőnek a 13. számú nyomtatványt megfelelő kitöltés vé­gett átnyújtja, illetőleg maga tölti ki; a betét­könyvecskét ujjal való becserélés végett a betevő­től bevonja, s neki arról a 10. sz. nyomtatványon átvételi elismervényt állít ki, melybe a betét­köny­vecskében foglalt utolsó tőkekövetelés összege pon­tosan bejegyzendő. A betevőnek folyamodványa a bevont betét­könyvecskével az esetleg beszedett díjnak hozzá­csatolásával külön boríték alatt, mint hivatalos ajánlott levél a postatakarékpénztárnak bekül­dendő. Teljesen beírt s nem a betevő hibájából hasz­navehetetlenné vált betét-könyvecskének becseré­lése dij nélkül történik ; ha azonban a betét-köny­vecskének hasznavehetetlensége a betevő hibájá­ból eredt, az uj könyvecskéért 10 kr­dist kell be­szedni, s levéljegyekben a fent mondott módon a a postatakarékpénztárnak beszállítani. Ha a beérkezett jelentés alapján a postatakarék­pénztár új könyvecskének kiállítását elhatározza, arról úgy a közvetítő postahivatalt, mint a betevőt értesíti; s az uj betét-könyvecskét, mely a régi számmal és II. jegy­gyel ellátva s a régi könyv alapján az adatokkal teljesen kiállítva van, a pos­tahivatalnak küldi meg. Ha a betevő betét-könyvecskéjének átvétele vé­gett a közvetítő postahivatalban megjelenik, az illető posta­alkamazott a betevővel úgy a köny­vecskét, mint a nyilatkozatot aláíratja, mely alka­lommal a betevő magának esetleg más jelszót is választhat, s ennek megtörténte után az átvételi elismervény visszavétele után betevőnek az új könyvecskét kiszolgáltatja. Az átvételi elismervény­ és nyilatkozat a napi számadással a takarékpénztárnak beküldendő. Eljárás a betétkönyvecske elvesztése esetében. 30. §. Oly esetben, ha egy betevő betétkönyvecskéjét elvesztette, avagy ha az tőle ellopatott volna, erről a betevő a 14. számú nyomtatvány megfelelő ki­töltése és 10 kvnyi levéljegy hozzácsatolása mel­lett a postatakarékpénztárt haladék nélkül tarto­zik vagy közvetlenül, vagy valamely közvetítő hi­vatal útján értesíteni. A posta-alkalmazott tehát, mihelyt valamely be­tevő nála betét­ könyvecskéjének elvesztését, vagy ellopását szóval bejelenti, a 14. sz. nyomtatványt a betevőnek átadja, kívánságára azt a betevőtől meg­tudandó adatokkal pontosan kitölti, a betevővel aláiratja, illetőleg kézjegyével, esetleg jelszavával elláttatja, s külön boríték alatt, ajánlva a postata­karékpénztárnak beküldi. Ezen ajánlott levélről a betevőnek szabály­szerű feladó-vevény állítandó ki. A postatakarékpénztár a jelentést tevő fél alá­írásának kellő megvizsgálása s a szükséges elő­jegyzés foganatosítása után az esetet összes köz­vetítő hivatalaival haladék nélkül oly czélból közli, hogy az elvesztettnek bejelentett könyvecs­kére semminemű visszafizetést ne teljesítsenek, és egyidejűleg az 1885 : IX. törv.-czikk 21. §-a ér­telmében kiállított 15. nyomtatvány-számú hirdet­ményt a közvetítő hivatalnál függesztett ki, mely az illető könyvecskét kiállította. E közvetítő hivatal a posta-takarékpénztártól leérkezett hirdetményt a »kifüggesztett« szó alatt legott az érkezési kerti bélyeggel ellátja s azt sa­ját helyiségében szembetűnő és könnyen hozzá­férhető helyen kifüggeszti, a hirdetményen levő szelvényt levágja, saját aláírásával, valamint a hely és kerti bélyegzőnek lenyomatával ellátja s posta fordultával a posta-takarékpénztárnak be­küldi. A kifüggesztés napjától számítandó egy havi törvényes határidő letelte után a közvetítő hiva­tal a hirdetményt hivatalból bevonja s a kerti bélyegző lenyomatával ellátva ismét a posta­takarékpénztárhoz beküldi. A postatakarékpénztár ennek beérkezte után az esetben, ha az épen említett törvényes határidőn belül más személy is jelentett volna be az illető könyvecskéhez való igényt, a feleket rendes per­usra utasítja, és csak a jogerejűvé vált ítélet alap­ján teszi meg a további intézkedéseket. Ha pedig ezen határidőn belül igény nem jelen­tetett be, a postatakarékpénztár az illető köny­vecskét 16. számú hirdetmény útján semmisnek nyilvánítja, a vesztes betevő részére pedig a régi ügyleti számmal és II. jegygyel ellátandó másod­lat-könyvecskét állít ki, s azt további eljárás vé­gett, a betevő által megjelölt közvetítő hivatal­nak megküldi, mely utóbbi azt a takarékpénztár által egyidejűleg értesítendő betevőnek a belépti nyilatkozat, valamint a takarék-könyvecske törzs­lapjának szabályszerű aláírása után, minden el­számolás nélkül kiadja, a nyilatkozatot pedig all. sz. nyomtatványon teendő külön jelentéssel a postatakarékpénztárhoz beküldi. Oly esetben, ha egy már semmisnek nyilvání­tott könyvecske, valamely közvetítő hivatalnál bármely eljárás végett bemutattatnék, a közvetítő hivatal ilyen könyvecskét átvételi elismervény­ ­ mellett bevonni, egyúttal azon adatokat, miként jutott az a bemutató birtokába, lehetőleg pontosan kitudni s erről a könyvecske csatolásával a posta­takarékpénztárhoz azonnal jelentést tenni tartozik. V. FEJEZET. A betétekről. Takarék-betétek mely összegben, hol és mikor tel­jesíthetők ? 31. §. A legkisebb elfogadható betét összeg 50 kv. ezen felül sem összegre, sem időre nézve meg­szorítás alá nem eső, tetszés szerinti betétek bár­mely közvetítő hivatalnál a postaszolgálatra ki­tűzött órákon belől teljesíthetők. Kamatozó betét legnagyobb összege (1885 : IX. t.-cz. 15. §-a) 1000 frt. Takarék-lapok. 32. §. Azon czélból, hogy az 50 kvnyi törvényes betét­minimumon alóli összegek megtakarítása is lehet­ségessé tétessék, reányomott 5 kr. értékű levél­­j­egy­­yel ellátott 17. nyomtatvány­számú takarék­lapok minden postahivatalnál és levél­jegy árusító­nál darabonkint 5 krnyi áron elárusíttatnak. Az 50 krnyi betét­minimumhoz még hiányzó 45 kr. értékű levéljegyeknek a takarék-lap erre szánt üres helyére kell felragasztalni. E czélra 5, 10 és 20 krós levéljegyek használhatók. Az így kiegészített takarék-lap minden közve­títő hivatalnál készpénz gyanánt fogadtatik el. A közvetítő hivatal tartozik a nála benyújtott takarék-lapot mindenek előtt az iránt megvizsgálni, ha vájjon e takarék-lapon levő levéljegyek 50 kv értéket képviselnek-e, s vájjon azok között hasz­navehetetlen vagy már használt jegyek nincsenek ? Hasznavehetetlenné vált, vagy már használt le­­véljegyekkel ellátott takarék­lap betétül el nem fogadandó. A közvetítő hivataloknak a benyújtott takarék­lapokon levő levéljegyeket felelősség terhe alatt sem átírni sem átbélyegezni nem szabad. Eljárás első betétek befizetése alkalmával. 33. §. a) írni tudók részéről. Ha a közvetítő postahivatalban valaki takarék­­betét befizetése végett megjelenik, a posta­alkal­mazott mindenekelőtt az illetőtől megtudja, vájjon a postatakarékpénztári intézet felől tájékozva van-e, és szükség esetén az illetőt a szükséges tudni­valók felől u. m. a kamatláb, betét-minimum, ka­matozó maximum, jelszó előnyei, portamentesség, a betét-könyvecskéknek le nem foglalhatása stb. iránt kellőleg felvilágosítja. Ezután a beteendő összeget, esetleg takarék­lapot, a betevőtől átveszi, készletéből a legkisebb számú betét-könyvecskét kiválasztja, az abban levő nyilatkozatot, úgyszintén a betét-könyvecske 1 arabs számmal jelzett lapját a betevő személyére vonatkozó összes adatokkal — u. m. vezeték- és ke­resztnév, foglalkozás, születési hely és év, lakás és azon külön lakczimet olvashatóan kitölti, mely alatt a betevő a postatakarékpénztár közléseit ma­gának esetleg kézbesittetni kívánja, esetleg a be­tevő által választott jelszót is a nyilatkozatra föl­jegy­zi, s a betevőt ezen okmányok sajátkezű alá­írására felszólítja. Ezen névaláírásoknak tisztáknak és olvashatók­nak kell lenniük, mire a betevő előre figyelmezte­tendő ; ha az aláírás ezen követelményeknek meg nem felelne, akkor a 2. számú nyomtatványon (pót­nyilatkozat) a fél újbóli aláírása kivonandó. Ezen külön nyilatkozatnak aláírása azonban csak az esetben követelendő, ha az aláírás teljesen olvashatlan. Ennek megtörténte után a posta­ alkalmazott a

Next