Budapesti Közlöny, 1891. március (25. évfolyam, 49-72. szám)

1891-03-01 / 49. szám

Budapest, 1891. 49. szám. Vasárnap, márczius 1. Szerkesztőségi iroda : IV. kerület, Lipót-utcza 19. szám. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere, Athenaeum-épület. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ...... 20 írt Félévre ....... 10 » Negyedévre...........................5 » Egy teljes lap ára 30 kr. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjai előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 írt, 100—200- szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és igy tovább.­ Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajczárjával is megkül­dendő. Magánhírdetések: Egy h­atodh­asábos petitsor (illetőleg an­nak térfogata) egyszeri beigtatásnál 19 kr, kétszernél 16 kr, s három vagy többszöri beiktatásnál 13 krajczárba kerül minden egyes megjelenésért. A bélyegdij minden beiktatás után külön 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. Magyar pénzü­gyminiszerem előterjesz­tése folytán: Benedicty Béla ministeri tit­kári czimmel és jelleggel felruházott minis­teri fogalmazót, Papp Elek, Cseley Zoltán és báró Schell Rezső ministeri fogalmazó­kat, ministeri titkárokká nevezem ki és báró Zornberg Vilmos, valamint Lasitz Pál ministeri fogalmazóknak a ministeri titkári czimet és jelleget adományozom. Kelt Budapesten, 1891. évi február hó 23-án. Ferencz József, s. k. Wekerle Sándor, s. k. Magyar pénzügyminiszerem előterjesz­tésére. Jablánczy Miklós I. oszt. pénzügyi titkárt és szolnoki pénzügyigazgatóhe­lyettest Nógrád vármegye területére és Kassai F. Józseft, oszt. pénzügyi titkárt és szombathelyi pénzü­gyigazgató-helyettest Vas vármegye területére pénzügyi tanácsosi minőségben és illetményekkel pénzügyigaz­gatókká kinevezem; továbbá Horváth Ákos I. oszt. pénzügyi titkárnak és kolozsvári pénzügyigazgató-helyettesnek a pénzügyi tanácsosi czímet és jelleget díjmentesen ado­mányozom. Kelt Budapesten, 1891. évi február hó 23-án. Ferencz József, s. k. Wekerle Sándor, s. k. Igazságügyi magyar ministerem előter­jesztése folytán. Kálmán Menyhért zsibói járásbirósági albirót a zilahi törvényszékhez biróvá és dr. Lefévre Dezső egri gyakorló ügyvédet a hatvani járásbírósághoz albi­­róvá kinevezem. Kelt Budapesten, 1891. évi február hó 24-én. Ferencz József, s. k. Szilágyi Dezső, s. k. Ó császári és apostoli királyi Felsége, f. évi feb­ruár hó 23-án kelt legf. elhatározásával. Garzarelli Alfréd császári tanácsosnak, a cs. és kir. közös külügyministerium iktatóhivatala igaz­gatójának, a kormánytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen legk. adományozni méltóztatott. A m. kir. pénzügyminister: Mállási József, Bresztovszky Ede, Grummich Géza, Ludwigh Ferencz és Krausz Vilmos I. oszt. pénzügyi titká­rokat és pénzügyigazgató-helyetteseket, III. oszt. pénzügyi tanácsosokká nevezte ki. A m. kir. pénzü­gyminister, Hausdorf­er József pénzügyi tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott számtanácsost, a fővárosi kir. adófelügyelő mellé III. oszt. pénzügyi tanácsossá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Péchy András ideig­lenesen nyugdijazott pénzü­gyminiszeri titkárt, III. oszt. pénzügyi tanácsossá nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister: Szontagh Bélát, Dobsina rendezett tanácsú város polgármesterét, a nevezett város területére békebiróvá nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszer, Petróczy János gyöngyösi kir. járásbirósági aljegyzőt az egri, továbbá Olchváry Zoltán nyíregyházai kir. járás­birósági és Szabó László egri kir. törvényszéki aljegyzőket a nyíregyházai, végül dr. Schartner Sándor aradi kir. járásbirósági aljegyzőt az aradi kir. törvényszékhez jegyzőkké nevezte ki. A m. kir. igazságügyminiszer, Pleininger Péter budapesti kir. törvényszéki és dr. Pásztélyi István kir. curiai joggyakornokokat, dr. Vaisz-féle alapít­ványi segélydijas joggyakornokokká nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister: Kubát Nándor pestvidéki kir. törvényszéki írnokot, ugyanezen törvényszékhez irodatisztté nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister: Papp Arthur Barnabás tornaljai kir. járásbirósági írnokot, a budapesti kir. törvényszékhez helyezte át. A m. kir. igazságügyminister, a lőcsei kir. fog­házfelügyelői állásra Talán András rózsahegyi fogházőrmestert, a pancsovai kir. fogházfelügyelői állásra pedig Wujkovity Svetozár m. kir. 5. hon­­védgyalogezredbeli számvevő őrmestert nevezte ki; továbbá a komáromi kir. fogházfelügyelői állásra, saját kérelmére, Kalivoda János pancsovai kir. fogházfelügyelőt helyezte át. A m. kir. igazságügyminister, az illavai kir. em. fegyintézetnél üresedésbe jött főfegyőri állásra Kondor István ottani I. oszt. fegyőrt és czímzetes főfegyőrt nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister, a soproni kir. orsz. fegyintézetnél megüresedett főfegyőri állásra Velencs­és János ottani I. oszt. fegyőrt nevezte ki. A kereskedelemügyi m. kir. minister I. évi 4981. szám alatt a következő kör rendeletét intézte vala­mennyi magyarországi törvényhatósághoz,­­ ipar­­testületek létesítése tárgyában. Az 1884. évi XVII. törvényczikk (ipartörvény) alapján életbe léptetett ipartestületi intézmény az eddigi tapasztalatok szerint általában megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak, s az idézett törvény intenziójának , a­mennyiben az ipartestület egyfe­lől a kézműves iparosok művelődési fokának és önérzetének emelésére, másfelől pedig érdekeiknek hatályosabb képviseletére s az iparosok közti egyetértés fentartása érdekében jótékony befolyást gyakoroltak. Azonban dac­ára ezen eredménynek, az ipar­törvény életbe lépte óta az ország területén ala­kult ipartestületek száma ez idő szerint is a 200-at alig haladja meg, jóllehet úgy a fennálló ipartár­sulatok nagy száma, mint azon körülmény, hogy ipartestületek épen az ipari központokat képező nagyobb vidéki városokban hiányoznak, elegendő­­­képen bizonyítják azt, hogy az ipartestületi intéz­mény létesítésére megkívántató előfeltételek még az ország számos helyein megvannak. Sajnálattal tapasztalom, hogy az 1884. évi XVII. t.-cz.-ben foglalt ipartörvény azon czélzata, misze­rint az iparosok önkormányzati­ jogaik biztosítása s a testületi együttes működés érdekében az ipar­­testületi intézmény körül csoportosuljanak, az or­szágnak számos részeiben nem tudott kellő ér­vényre jutni. A törvény az ily testületek alakítását nem mondta ki kötelezőleg, hanem azt az iparosok saját érdekei helyes felfogására bízta; azonban né­mely vidékek iparosai részint figyelmen kívül hagyták az erők tömörülésének horderejét, ré­szint pedig ipartársulatokban gyűjtött vagyo­nukat féltvén s az ipartestületek fentartásával netalán járó valóban csekély költségektől is visz­­szariadván, a törvény helyes czélzatai ez irány­­bani végrehajtásával szemben tagadó állást foglal­tak el. Ezen szűkkeblű felfogással szemben és az itt­­ott felmerült aggályok ellenében mindenek­előtt hangsúlyozom, hogy az egyes iparágak vagy ipar­csoportok saját szakérdekeiket és ezen érdekek istápolására az ipartársulatban gyűjtött vagyonu­kat az ipartestület keretében is önállóan ápolhat­ják, illetve szakszerű c­éljaikra használhatják fel. A törvény ugyanis megengedi, hogy az ipartestü­let kebelében az egyes­ iparágak vagy iparcsoportok szakérdekeinek képviseletére és vagyonának külön kezelésére szakosztályok szereztessenek, a­mely szakosztályokban az illető iparosok külön szakérde­keiket az ipartestület hatósági támogatásával min­denesetre hatékonyabban mozdíthatják elő és ez­által vagyonukat is saját czéljaikra jobban értéke­síthetik. Értesültem továbbá arról is számos esetben. Lapunk mai számához két ív „Hivatalos Értesítő» van csatolva.

Next