Budapesti Közlöny, 1892. április (26. évfolyam, 75-99. szám)

1892-04-01 / 75. szám

Budapest, 1892 75. szám. Péntek, április 1. HIVATALOS LAP. . _ --------------------------------------------------------- . . ^ BatBRESZTősáni Iboda , IV. kerület, Idpót-utcza 19. szám. Kusi­mmi L: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva ! Egész évre . . . . . . 20 frt Félévre ....... 10 » Negyedévre ...... 1 » Egry teljes Up ára 30 ki. A­­Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjai előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100—200- szóig 2 frt, 200—300­ szóig 3 frt és igy tovább.— Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajcárjával is megkül­dendő. Hivatalos hirdetések: szlagánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor (illetőleg an­nak térfogata) egyszeri beiktatásnál 19 kr, hétszernél 16 kr, s három vagy többszöri beiktatásnál 18 krajczárba kerül minden egyes megjelenésért. A bélyegdíj minden beiktatás után külön 30 kr. affinSárt , ■................................... A m. kir. pénzügyminiszer, Korchmáros Sándor győri I. oszt. adóhivatali ellenőrt, a letenyei kir. adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Hermann Miksa vinkovcei V. oszt. adótisztet, a rumai kir. adóhiva­talhoz IV. oszt. adótisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Klein Ferencz má­­ramaros-szigeti V. oszt. adótisztet, a nagyszebeni kir. adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Varga Ödön V. oszt. adótisztet, a deési kir. adóhivatalhoz IV. oszt. adó­tisztté,­­ Kohn Izidor adóhivatali gyakornokot pedig az ungvári kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adó­tisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister, Bánóczy István adó­hivatali dijnokot, a pápai kir. adóhivatalhoz ideig­lenes minőségű VI. oszt. adótisztté nevezte ki. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke, Kosztáczky Sándor végzett joghallgatót és máramarosszigeti kir. ügyészségi dijnokot, a vezetése alatt lévő kir. ítélőtábla kerületébe segélydíjas joggyakornokká nevezte ki. A győri kir. ítélőtábla elnöke, Eckensberger Károly végzett jogászt, a győri ítélőtábla kerüle­tébe díjas joggyakornokká nevezte ki. A veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság, Krizsanits Mátyás pénzügyőri fővigyázót, a pápai kir. adóhivatalhoz II. oszt. hivatalszolgává ne­vezte ki. HIVATALOS RÉSZ: A császári és apostoli királyi Felsége: szmre­­csányi és daróczi Szmrecsányi István 11. sz. hu­szárezredben hadnagynak, gróf Szécsényi Antal 9. sz. huszárezredbeli hadnagynak, hernád-vécsei és hajnácskeői báró Vecsey István 6. sz. m. kir. honvéd-huszárezredbeli tart. főhadnagynak, vala­mint gróf Bossi-Fedrigotti Móricz 7. sz. dragonyos­­ezredbeli hadnagynak — a kamarási méltóságot díjmentesen legk. adományozni méltóztatott. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Bécsy Márton kaposvári állami főgymnasiumi rom. kath. rendes hittanárt, rendes tanári minőségében végleg megerősitette. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Molnár Albert makói polgári iskolai igazgatót, jelen állásában végleg megerősítette. A m. kir. belügyminister f. évi 5616. szám alatt a következő körrendeletét intézte vala­mennyi törvényhatósághoz. Az utóbbi időben országszerte felmerült külön­böző nemű, de különösen a roncsoló-toroklob jár­vány alkalmával számos oly jelenséget észleltem, mely arra indít, hogy a törvényhatóságok figyelmét a következőkre hívjam fel: Az orvosi zárjelentésekből megállapítható ta­pasztalat az, hogy a gyermekek egészségére való felügyeletre kötelezett szülők, gyámok, vagy azok, kik ezen kötelezettséget magukra vállalták, a jár­ványos és ragályos kórokban megbetegedett gyer­mekek gyógyításával az 1876: XIV. t.-czikk 20. és különösen 82. §-ai ellenére számos ízben nem­csak idejekorán nem gondoskodnak, hanem az orvosi segélyt vagy egyáltalán nem, vagy csak olyankor veszik igénybe, midőn a fenyegető élet­veszélyt maguk is belátva, a gyermekek gyógyke­zelés nélkül történt elhalálozása miatt reájuk háromolható büntetést iparkodnak elkerülni. Nem­különben igen gyakori azon eset is, hogy az orvos, többnyire a hatóságok útján értesítve, kellő időben látta és gyógykezelés alá vette ugyan a megbete­gedett gyermeket, utasításait azonban a szülők csak lanyhán, vagy épen nem teljesítik. Ismerem a nehézségeket, melyek népünk még nagy részénél tapasztalható ezen indolenciának le­győzése ellen emelkednek. Annál inkább köteles­ségének ismerje minden törvényhatóság, fáradhat­­lan felügyelet gyakorlása mellett figyelmessé tenni a lakosságot ezen törvényszabta kötelességére, egyszersmind emlékezetébe hozva, hogy a kihágá­sokról szóló 1879: XL. t.-czikk 99. §-a alapján a mulasztók egész 300 írtig terjedhető birsággal büntethetők, eltekintve attól, hogy az 1876: XIV. t.-czikk 82. §-a értelmében ragályos járványoknál a kényszergyógyitás is elrendelhető. Igen sok esetben hiányos még a községek és il­letőleg a törvényhatóságok részéről nyújtott orvosi segélyezés szervezése is, pedig az idézett törvény 22., 81. és 140. §-ai határozottan kötelezik a köz­ségeket és illetőleg a törvényhatóságokat, hogy a szegény betegekről és általában a szükséges se­gélyről gondoskodjanak. El nem fogadható szá­mos törvényhatóságnak azon mentsége, hogy elegendő orvosi személyzete nincs, mert a többször hivatott 1876: XIV. t.-czikk 84. §-a felhatalmazza a törvényhatóságokat, hogy szükség szerint járvány­orvosokat alkalmazzanak, mely czélból utolsó sorban még az állam segélyét is igénybe vehetik. Az pedig, hogy esetleg veszélyes járvány által el­lepett községbe hetenkint egyszer, vagy netán kétszer látogasson el a járási vagy körorvos, oly visszás állapot, melyet a törvényhatóságoknak, különösen heveny ragályos járványoknál, figyelmez­tetés nélkül sem lenne szabad eltűrniük. A népnek nagy része még mindig nem hiszi, hogy a vörheny, a roncsoló-torokláb stb. ragályozó betegségek és hogy gyors terjedésekre a közvetett vagy közvet­len érintkezés a legalkalmasabb mód. E tekintet­ben tehát a lelkészek, tanítók stb. mindenütt fel­kérendők, hogy a törvényhatóságoknak azon igye­kezetében, hogy ezt a néppel megértessék, minden kínálkozó alkalommal segítségére legyenek. Ugyan­­ily­e­ ki tanítás szükséges az iránt, hogy a járványok alkalmával az egészséges, vagy egészségeseknek látszó gyermekek is szorgosabban megfigyeltesse­nek, hogy igy az orvosi segély lehetőleg jókor ér­kezéséhez az alkalom megadassák, amint e tekin­tetben különben már az 1873. évi 18.053. szám alatt kelt körrendeletben is adatott utasítás. Meg­hagyandó szigorúan az is, hogy a ragályos kórokban elhaltak hullái mielőbb — és pedig kocsin — a temetőbe, esetleg a járvány uralgása alatt ideig­lenesen felállítandó hullaházba szállíttassanak. A legtöbb ragályos kórnak okozó mikroorga­­nismusai hetekig, sőt hónapokig is megtartván ragályozó képességüket, okvetlenül szükséges a ragály terjedésének meggátlására az is, hogy a betegek által használva volt közhasználati tárgyak (evő- és íróeszközök, ruha- és ágyneműek stb.), úgyszintén a szobák alaposan fertőzteleníttessenek, az ágynemű értéktelenebb részei, mint a szalma­zsák, esetleg a pelyhek elégettessenek, stb. De erre nézve az egyszerű meghagyás korántsem elegendő, mert attól, tapasztalat szerint, eredményt várni nem lehet; azért is gondoskodjanak a törvény­­hatóságok, hogy ezen fertőtlenítések, hatósági megbízottak ellenőrzése mellett, orvos utasításai szerint, legczélszerűbben pedig betanított és be­gyakorlott hatósági fertőtlenítők által eszközöl­tessenek. A fertőtlenítéshez szükséges anyagokról, az 1876: XIV. t.-czikk 140. §-a szellemében sze­gények számára ugyancsak a községek kötelessége gondoskodni, valamint a törvényhatóság intéz­kedjék az iránt, hogy az elrendelt áv- és gyógy­­intézkedések mindenki által pontosan betartas­sanak. Ismételve jutott tudomásomra oly eset, hogy magánosok, de elöljáróságok is, valamely ragályos kórnak előfordult egyes, szórványos eseteit eléggé figyelemre nem méltatva, sem a kellő évrendsza­­bályokat nem alkalmazták, sem az eseteket a tör­vényhatóságok tudomására nem hozták; úgy, hogy ez utóbbiak csak a járvány fellobbanásakor nyer­tek értesülést az előzőleg előfordult szórványos esetekről, oly járványoknál, melyek az óvintézke­dések kellő időben történt alkalmazása által, valószínűleg elkerülhetők lettek volna. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságokat, hogy a szóban lévő bejelentési kötelezettséget ismételve az alantas hatóságoknak szigorúan hagyják meg és azok pon­tos megtételét ellenőrizzék is. Nagy hiányt képez továbbá az, hogy a kellő elkülönithetésről legnagyobbrészt gondoskodva nincsen. Pedig már az 1876. évi 18.053. szám alatt kelt körrendelet hangsúlyozza a járvány- vagy szükségkórházak felállításának fontosságát, mint oly intézkedést, mely a ragályozó és fertőző kórok csírájában elfojtására, illetőleg tovaterjedésük le­hető meggátlására a képzelhető legczélszerűbb és tekintve az általa elérhető pozitív előnyt, bátran állítható, a legolcsóbb is. Ha tekintetbe veszem egyrészt, hogy kedvező anyagi viszonyok között lévő törvényhatóságok sem gondoskodtak minden­hol ily járványkórházak felállításáról, másrészt, hogy az esetek nagy többségében mily kevés lele­ményesség és jóakarat szükségeltetik ezen intéz­mények legalább ideiglenes kiviteléhez, d­e nagy fogyatkozás tényleges tételét nem tulajdonít­hatom másnak, mint hogy azon törvényhatóságok ezen nagyfontosságú kérdést mindeddig kellő meg­fontolás tángjává nem tették. És ezért figyelmü­ket újból felhíva ezen nagy horderejű tárgyra, el­várom, hogy szakközegeik meghallgatása után, a szükségeseket saját hatáskörükben mielőbb meg- Lapunk mai számához negyed ív melléklet, s egy és egynegyed ív «Hivatalos Értesítő» van csatolva.

Next