Budapesti Közlöny, 1910. szeptember (44. évfolyam, 200-223. szám)

1910-09-02 / 200. szám

Budapest, 1910. 200. szám Péntek, szeptember 2. BUDAPESTI HIVAT­ALOS KÖZLÖNY. LAP. Előfizetési árak: a »Hivatalos Értesítő«és az »Országgyűlési Értesítő« című mellékletekkel együtt, naponkint postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre................................ 40 korona Félévre...........................................20 » Negyedévre...................................10 » Egy teljes lap ára 60 fillér. Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. szám. Kiadóhivatal: VII., Rákóczi-út 54., Athenaeum-épület. Előfizetéseket elfogad és lappéldányokat árusít az EGGENBERGER-féle könyv­­kereskedés IV., Kecskeméti­ utca 3. sz. Hivatalos hirdetések: A »Hivatalos Értesítő«-be iktatandó hir­detések díja előlegesen küldendő be, még pedig 100 szóig e­gy­s­zeri hirdetésért 2 K, 100-200 szóig 4 K, 200-300 szóig 6 K és így tovább.­­ Ezenfelül beküldendő az esedékes nyugtatványbélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára, egyenkint 60 fillérjével. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos nonpareille-sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 40 fill., kétszer beiktatva egyenkint 36 fill., s háromszor vagy többször beiktatva 30 fill. számonkint külön-külön. Nyilvános ható­ságok és közintézetek számára 50% engedmény. HIVATALOS RÉSZ. A Személyem körüli magyar minis­­térium ideiglenes vezetésével megbizott magyar ministerelnököm előterjesztésére Németh Antal Ítélőtáblái birói címmel és jelleggel felruházott nyugalmazott tör­vényszéki bírónak, valamint törvényes utódainak, régi magyar nemességük ép­ségben tartása mellett, a »Jobbahvízi« elő­nevet díjmentesen adományozom. Kelt Bad-Ischlben, 1910. évi augusztus 6-án. Ferencz József s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Zwick János Vilmost a selmeczbányai ág. ev. főgimnáziumhoz, a fennálló szerződésből kifolyó­lag, rendes tanárrá nevezte ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Mészáros Gyula vágujhelyi izr. alreáliskolai r. tanárt a vágujhelyi izr. alreáliskolához, a fenn­álló szerződésből kifolyólag, igazgatóvá nevezte ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Poor Sándor kisszebeni kath. főgimnáziumi r. tanárt a sátoraljaújhelyi kath. főgimnáziumhoz helyezte át. A m. kir. igazságügyminister dr. Zonda Ger­gely erzsébetvárosi kir. törvényszéki joggyakor­nokot a szászrégeni kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister Vernárszkky János m. kir. csendőr, címzetes őrsvezető, igazol­­ványos altisztet a sajószentpéteri kir. járásbíró­sághoz írnokká nevezte ki. A m. kir. igazságügyminister Kálnássy Zoltán sajószentpéteri kir. járásbirósági írnokot az eper­jesi kir. törvényszékhez helyezte át. A m. kir. igazságügyminister a nyíregyházi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróvá Kun­­falvy István kir. törvényszéki bírót rendelte ki. A budapesti kir. ítélőtábla elnöke dr. Balassa István felsőbakai, dr. Szamossy Antal kalocsai lakos, ügyvédjelölteket és Kovács Mik­ós tornaljai lakos, végzett joghallgatót a budapesti kir. ítélő­tábla területére díjas joggyakornokokká ne­vezte ki. A kassai m. kir. javítóintézet igazgatója a vezetése alatt álló intézethez Lorántfy Dénes állami szövőipari szakiskolát végzett szövőmestert egyelőre ideiglenes minőségű munkavezető fel­ügyelővé nevezte ki. Knit­hoffer István székesfehérvári illető­ségű ugyanottani lakos családi nevének »Kis­­teleld«-re kért átváltoztatása az 1910. évi 106.560. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. A Glanz Armin szolnoki illetőségű ugyanottani lakos családi nevének »Forgács«-ra kért átvál­toztatása az 1910. évi 114.035. számú belügy­ministeri rendelettel megengedtetett, Oestreicher Béla nagybecskereki illető­ségű budapesti lakos családi nevének »Oláh«-ra kért átváltoztatása az 1910. évi 120.988. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. Oestreicher Sámuel nagybecskereki illető­ségű budapesti lakos családi nevének »Oláh«-ra kért átváltoztatása az 1910. évi 120.989. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. Kohn Henrik budapesti illetőségű ugyan­ottani lakos, valamint kiskorú Teréz és Imre nevű gyermekei családi nevének »Kálmán«-ra­ kért átváltoztatása az 1910. évi 122.540. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. A m. kir. földművelésügyi minister az Újvidék sz. kir. városban létesült törvényhatósági jellegű vegyvizsgáló állomást, Újvidék szab. kir. város közigazgatási területére s kiterjedő hatálylyal, az 1895. évi XLVI. t.-cz. szerint érvényes szak­­vélemények adására hatalmazta fel. A kereskedelemügyi m. kir. minister 5.534/1910. évi. számú körrendelete, valamennyi magyarországi vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjéhez, s Fiume város kormányzó tanácsához az 1910. évi népszámlálás­ról szóló 1910. évi VIli. t.-cz. végrehajtása tár­gyában. Az 1910. évi VIII. t.-cz. értelmében a folyó év végi állapot szerint 1911. évi január 1. és 10-ike között végrehajtandó általános népszám­lálás az ötödik azon nagy országos műveletek sorában, a­melyek hazánk népességének számba­vétele, s népességünk gazdasági, kulturális és egyéb közérdekű viszonyainak megismerése czél­­jából az alkotmányosság helyreállítása óta a magyar szent korona országaiban tartottak. A népszámlálásoknak évtizedenkénti megismét­lése által nemcsak az országunk sorsát intéző törvényhozási és kormányzati tényezőknek, hanem a művelt magyar közönségnek is jóformán köz­meggyőződésévé vált az a tudat, hogy az állami és társadalmi feladatok helyes kitűzéséhez és sikeres megoldásához nélkülözhetetlen szükség van népességünk számbeli, gazdasági és kulturális erejének s egyéb fontos életviszonyainak időn­­kénti statisztikai számbavételére. Az 1910. évi népszámlálás még a rendesnél is nagyobb fon­tossággal bír, mert a lefolyt évtizedben tapasz­talt óriási mérvű kivándorlás hazánk különböző részeinek lélekszámát különböző mértékben apasz­totta, arról pedig alig bírunk némi tájékozással, hogy a visszavándorlás mennyiben enyhítette a kivándorlás­ okozta veszteséget. Népességünk belső mozgalma is jóval nagyobb volt a lefolyt évtized alatt a normálisnál, s főleg a városokban és az erősebben fejlődő községekben igen jelentékeny változásokat idézett elő a népességnek nemcsak létszámában, de a nem, életkor, családi állapot, nemzetiség, vallás és egyéb demográfiai viszo­nyok, sőt foglalkozás szerinti összetételében is. Ez­által az 1900. évi népszámlálás eredményei a lefolyt évtized alatt sokkal jobban elavultak, mint a­hogy különben a népszámlálások adatai kevésbbé mozgalmas népességi viszonyok mellett egy évtized alatt elavulni szoktak. A­midőn tehát az 1910. évi VIII. t.-cz. 8. §-a alapján az 1910. évi népszámlálás országos végrehajtását ezennel elrendelem, joggal adhatok kifejezést azon várakozásomnak, hogy a törvényhatóságok, a­melyek különben már a korábbi népszámlálások alkalmával is nagyobb­részt dicséretes buzgósággal igyekeztek a nagy munkálat sikerét előmozdítani, az 1910. évi népszámlálás végrehajtásában — e népszámlálás kivételes fontosságára való tekintettel — még az eddiginél is nagyobb buzgósággal fognak közreműködni. Minthogy a népszámlálás sikeres végrehajtá­sának legfőbb biztosítékát az képezi, hogy a népszámlálás nagy munkáját a feladat fontos­ságától áthatott, teendőikbe jól betanult, értel­mes és buzgó számlálóbiztosok és népszámlálási felü­lvizsgálók teljesítsék, a törvényhatóságoknak legfontosabb feladata a népszámlálás körül annak központi irányítása és az összes munkálatok feletti szoros felügyelet mellett odahatni, hogy a számlálóbiztosi kerületek és felülvizsgálói körök czélszerűen alakíttassanak meg, a munkálatok végzésére leginkább alkalmas számlálóbiztosok és felülvizsgálók pedig gondosan szemeltessenek ki s teendőikbe minél alaposabban taníttas­sanak be. Ugyancsak fontos feltétele a népszámlálás sikeres végrehajtásának az is, hogy a közönség a számlálóbiztosokat és népszámlálási felülvizs­­gálókat fáradságos munkájukban a népszámlálás hasznosságába vetett bizalommal készségesen támogassa. Igyekezzék tehát a törvényhatóság a lakosság érdeklődését a népszámlálás iránt fel­kelteni, s a közönséget a népszámlálásban való készséges közreműködésre buzdítani, minden olyan esetben pedig, a­midőn a lakosság egyes rétegeiben netalán az az aggodalom lenne ész­lelhető, hogy a népszámlálás adatai adóztatási czélra fognak használtatni, igyekezzék a törvény­­hatóság az ilyen teljesen alaptalan s az 1897. évi XXXV. t.-cz. 17. §-ával ellentétes aggodalmakat saját erkölcsi tekintélyével és a szükséges fel­világosításokkal idejekorán eloszlatni és a lakos­ságot meggyőzni arról, hogy a népszámlálásnak A lap mai számának 10-dik oldalán kezdődik a»Hivatalos Értesítő*egy és egynegyed ív melléklettel.

Next