Budapesti Közlöny, 1920. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-14 / 36. szám

Budapest, 1920. Szombat, február 14 36. szám. BUDAPESTI KÖZLÖNY HIVATALOS LAP. Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. szám. Telefon: József 20 -21. Kiadóhivatal: TIL. IÜirdett-út 54. Athenaeum-épület Telefon: Jóssef 13—91. Hivatalos hirdetések: Az első 10 szóért 1 K 80 f., minden további 10 vagy kevesebb Kőért CO 60ír. Ezenfelül bekü­ldendő az esetleges nyugtabélyeg és ez esetleg megküldendő lappéldány ára. egyenkint 1 EL Az iktatandó Hirdetmények díja előlegesen küldendő be. Magán­hirdetések: Egy hatodhasábon conpareille sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 1­0 00 f. Kétszer vagy többször beiktatva 10«/# engedmény. Előfizetési árak: Égte­tvre».......« 180 korona. félév«____. 00 korona. Negyedévre 45 korona. Egyes Kőm­éra ............. 1 korona. HIVATALOS RÉSZ. A magyar kormány folyó évi február he­­l-én dr. Publik Ernő főállamügyészi helyettesi címmel és jelleggel felruházott pestvidéki állam­­ügyészt a budapesti büntető törvényszékhez Ítélőtáblás bírói címmel és jelleggel felruházott törvényszéki bíróvá, dr. Szöllőssy Jenő aradi törvényszéki bírót a budapesti, Juricskay Aurél szabadkai törvényszéki bírót a veszprémi és dr. Jsehótzky Miklós pancsovai törvényszéki bírót a budapesti államügyészséghez államügyészekké nevezte ki.­­ ______ A kereskedelemügyi miniszter Wittenberger Adolf állami zálogházi igazgatót, a volt Országos Lakásbiztosság felszámoló bizottságának tagjává nevezte ki. _______ Az igazságü­gyminiszter dr. Szente Lajos pápai ügyvédet a veszprémi államügyészség kelletébe ügyészségi megbízottá rendelte ki. Az igazságügyminiszter dr. Boga Bálint, a pestvidéki törvényszékhez beosztott dévai tör­vényszéki jegyzőt önálló működési körrel ruházta fel. ______ A budapesti magyar fővámigazgató Cziezer Izidor budapesti lakost, tartalékos főhadnagyot gyakornokká a budapesti magyar fővámhivatal­hoz kinevezte. A minisztérium a Szent István Tápszermű­­­vek részvénytársaság 2,000.000 K összegű alap­tőkéjének 2,000-000 K névértékű részvény kibo­csátásával 4,000.000 K-ra leendő felemelését a minisztérium 3.780/1918. M.E. sz. rendeletének L.*a alapján engedélyezte. A kereskedelemügyi miniszter 2.945/16. 1920. strm. Postabélyeg bizottság szervezéséről.­ ­ A postai értékcikkek kibocsátása, forgalomba és áruba bocsátása, alkalmi bélyegek kiadása és forgalomból kivont bélyegekből rendelke­zésre álló maradékkészletek értékesítése és a használt bélyegek árusítása tekintetében egy­séges és a posta érdekeit biztosító bélyegpolitika követésének lehetővé tételét szolgáló javaslatok kidolgozására és az elfogadott javaslatok végre­hajtásának ellenőrzésére »bélyegbizottságot« ala­kítok. Ezen bizottságban a posta- és távirdavezér­­igazgató urnak elnöklete mellett helyet foglalnak a vezérigazgató helyettese, az A. főosztálynak és a gazdászati ügyosztálynak két-két és végül a budapesti postaigazgatóságnak egy állandó kép­viselője. A bizottság elé utalt ügyek aktaszerű tárgya­lása a vezérigazgatóság 2-ik ügyosztályának feladata. Kötelességévé teszem a bélyegbizottságnak, hogy a posta és a köz érdekeit kellően meg­óvandó, működése közben az alábbi elvekhez alkalmazkodjék, u. m.: a) A postai értékcikkek szabatos előállítása és minden részletszállításnál változatlan minő­sége biztosítva legyen. b) A kigyártott elárusításra kiadott, készlet­ben levő, forgalomba került és elhasznált mennyi­ségek állandóan pontosan nyilvántartassanak. c) Lehetőleg csakis egységes bélyegtipusok legyenek forgalomban és azok minél ritkábban változzanak d) Alkalmi bélyegek kibocsátása — amennyire csak lehetséges — kerültessék; elkerülhetetlen esetben az emlékbélyegsorozat minél kevesebb, legfeljebb 2—3 értékből alakíttassák és minden típusból milliónyi mennyiségben szabályszerűen, névértéken valamennyi postai árusítóhelyen áru­­síttassék. Egyelőre csakis a készülő hadifogolybélyegek bocsáthatók ki, más alkalmi bélyegek kiadása két évig feltétlenül kerülendő. ez úgy az új (használatlan), mint a régi (használt) bélyegeknek eladása csakis közvetlenül a posta által — tehát mindennemű közvetítő vállalat kizárásával — eszközöltessék és pedig a maradékkészleteké­s használt bé­lyegeké lehetőleg nyilvános árve­rések útján.­­ 1) A közönséggel szemben a bélyegszerzés tekintetében az egyenlő elbánás legyen irányadó és senki részére mások mellőzésével és kárára kedvezmény nem adható. Ezen rendelet végrehajtásával a posta- és távirdavezérigazgatóságot bízom meg. Budapest, 1920. évi február hó 10-én. Heinrich s. k. A kereskedelemügyi miniszter 3.011/16. 1920. számú rendelete a távbeszélő állomások átírásának korlátozása tárgyában. Üzérkedések meggátlása céljából és elhárít­hatatlan akadályok miatt a távbeszélő állomások átírását a mai naptól további intézkedésig csak abban az esetben engedem meg, ha az állomást átadó és átvevő közt hitelesen igazolt közvetlen jogutódlás esete forog fenn és a távbeszélő ugyan­abban a helyiségben marad, p. o. azt az üzletet, műhelyt, gyárat, ipartelepet stb., amelyben a telefonállomás van, ugyanazon foglalkozásit jog­utód veszi át. Lakásban levő távbeszélő állomás a lakásba be­költöző új lakóra át nem írható. Áthelyezéssel kapcsolatos átírásnak nincs helye, tehát pl. »felszámolás alatt« vagy »felszámolás­ban« avagy bukófélben levő üzletek, szervezetek, központok stb. állomásait ilyenek alkalmazottaira átírni s az állomást az alkalmazottak lakására stb. áthelyezni nem lehet. Az átírt állomás hat hónapon belül más helyi­ségbe át nem helyezhető. Aki állomását átírás útján másnak átadta, ezen a címen nem, hanem csak a rendes jelent­kezés sorában kaphat új állomást. Jogutódlás esetén az átírási kérvényben, mely két tanú előtt mind a két fél által aláírandó, ki­fejezést kell adni annak, hogy a távbeszélő állo­más átengedése minden anyagi előny kizárásá­val történik, illetve a kért átírásból folyólag az állomás átengedője az állomás átvevőjével szem­ben az átírás címén semmiféle ellenszolgálta­tásra igényt nem tart és nem tarthat , ha ez irányban akármelyik részről bármely kijelentés történt volna, azt mind a két fél semmisnek tekinti. Ha jogutódlás örökösödés címén történik, ezt hagyatéki bírói végzéssel kell igazolni. Katonai vagy egyéb közszolgálati állomások átírására a fentebbi korlátozó igyelkezés nem vonatkozik.­­ Átírási kérelem fölött vidéken az illetékes posta- és távirdakerületi műszaki felügyelőség, Budapesten pedig a budapesti táviró- és táv­beszélőigazgatóság határoz. (VI., Nagymező­utca 54—56. sz. a. távbeszélő üzleti ügyosztály.) Olyan kivételes esetekben, amikor a fentebb felsorolt előfeltételek nincsenek meg, de az átírást az igazgatóság, illetve a műszaki fel­ügyelőség ennek dacára megokoltnak tartja, elhatározásomat esetről-esetre Budapesten rövid uton kérje ki. Budapest, 1920. évi február hó 10-én. Heinrich s. k. 342/1920. P. M. Hirdetmény. A magyar minisztertanácsnak 1919 november 25-iki felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter a budakeszi Erzsébet-királyné tüdőszanató­riumot — további intézkedésig — tényleges vagy nyugdíjazott tüdőbeteg közszolgálati alkal­mazottak (tisztviselők, díjnokok, altisztek stb.) és ezek tüdőbeteg családtagjai részére bizto­sította. A betegek beutalásának jogát pedig a »Köz­­szolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségére« ruházta. 1. Ezen szanatóriumnak férfi-, nő- és gyer­mekosztályában csak olyan tüdőbetegek nyer­hetnek elhelyezést, akik e bántalomnak kezdeti szakában szenvednek és akiknél a rendszerint 3 hónapig tartó szanatóriumi kezelés után a gyógyulás vagy a munkaképesség helyreállása remélhető. A gyermekosztályra betegek a betöltött 5-ik évtől kezdve 12 éves korig vehetők fel­­. E szanatóriumban ingyenes avagy fizetéses, még­pedig napi 10, illetve 26 koronás ágy­helyek állanak rendelkezésre. Hatágyas, kétágyas, illetve a női osztályban egyágyas kórtermekben napi 65, 85, illetve 100 koronás díjtételű ágyhelyek is kérelmezhetők. Ezeket azonban — igényjogosult jelentkezők hiányában — a szanatórium, a megállapított külön feltételek mellett, nem igényjogosultaknak is átengedheti. 3. A fizetéses ügyhelyek utáni díjak 30 napon­ként előre fizetendők be a szanatórium pénz­táránál. Az érkezés és távozás napja egy-egy ellátási napnak vézetik­­. Az ingyenes ágyh­elyeken elhelyezetteket semmiféle, fizetéses ágyhelyeket igénybe vevőket pedig a megállapított napi ápolási díjon felül más kiadás nem terheli, de — a teljesen egy­forma — ellátás és gyógykezelésen felül egyéb kedvezményeket (pl. útiköltség, segély stb.) sem igényelhetnek. Valamennyi beteg azonban lehetőleg vigyen magával: a) két öltözet ruhát, az intézetben töltendő évszaknak megfelelőt. A női beteg ruhája ne legyen szűkszabású, a szoknya ne seperje a földet, b) tavasszal, ősszel felöltőt, télen téli­kabátot, c) két pár cipőt, d) legalább négy pár harisnyát, e) legalább 3 inget és ugyanannyi alsónadrágot vagy szoknyát, f) minél több zseb­kendőt, g) télen meleg, nyáron könnyebb sapkát, papucsot, fésűt, mosdószereket és esernyőt, h) 4 törülközőt, i) 2 lepedőt, ki evőeszközt (kés, villa, leveseskanál, kiskanál), l) a levegőkúrá­­hoz megfelelő takarót. Az ínséges betegeknek a szanatórium törül­közőt és lepedőt — korlátolt számban — tud adni, poharat és evőeszközt azonban minden­kinek magával kell hozni. 5. Ingyenes ágy­helyekre elsősorban a DL fizetési osztályú javadalmazással egyenlő és az

Next