Budapesti Közlöny, 1920. október (54. évfolyam, 225-251. szám)

1920-10-01 / 225. szám

/ 1920. ÉVI XXVIII. TÖRVÉNYCIKK az állami számvitelről szóló 1897: XX. törvény­cikk némely rendelkezésének módosításáról és­­kiegészítéséről. (Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1920. évi október hó 1. napján.) Emlékezetül adom ezennel mindenki­nek, akit illet, hogy Magyarország nem­zetgyűlése a következő törvénycikket alkotta: 1. §• Az állami számvitelről szóló 1897: XX. t.-c. 85. §-a szerint az egyes miniszterek számvevő­ségi teendőit ellátó számvevőségek, valamint a törvény 86. §-a szerint az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával megbízott, valamint az utalványozási joggal felruházott hatóságok és hivatalok mellé rendelt számvevő­ségek a pénzügyminiszter alá rendeltetnek. Ez a rendelkezés kiterjed egyes minisztériu­mok és hatóságok azon osztályaira is, amelyek az 1897. évi XX. t.­cikkben szabályozott szám­vevőségi teendőket teljesítenek. Az ennek folytán szükséges szervezeti változ­tatások sürgősen végrehajtandók. 2. §. A jelentéstétel és a közigazgatási segédszol­gálat (1897. XX. t.-c. 95. §. a) és b) pont) Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. szám. Telefon : József 20-21. Kiadóhivatal I VI­., Rák­óczi-út 54. Athenaeum-épület. Telefon : József 13-91. 225. szám. Budapest, 1920. Péntek, október 1 BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Hivatalos hirdetések: „ , 1M1 Az alsó 10 szóért i K 80 f, minden további 10 vagy kevesebb szóért 60 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány ára, egyenkint 2 K. Az iktatandó hirdetmények díja előlegesen küldendő be. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos nonpareille sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatja 1 í Mr. Kétszer vagy többször beiktatva 10®/* engedmény. Előfizetési árak: Egész évre .....­­­­00 korona. Félévre.................................180 korona. Negyedévre ............ 00 korona. Egyes szám ára ............. 2 korona. HIVATALOS RÉSZ. 1920. ÉVI X­XVII.­ TÖRVÉNY­CIKK az 1920 21. költségvetési év első három hónap­jában vizetendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920: XIV. t­c. hatályának 1920. évi december hó végéig való kiterjesztése tárgyában. (Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1920. évi október hó 1. napján.) Emlékezetül adom ezennel mindenki­nek, akit illet, hogy Magyarország nem­zetgyűlése a következő törvénycikket alkotta: 1. §• Az 1920/21. költségvetési év első három hó­napjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920: XIV. t.-c. 1. és 2. §-aiban foglalt rendelkezések hatálya az 1920. évi december hó végéig kiterjesztetik. § 2. §. A vármegye a ház­tartás költségvetésébe be­állított és a belügyminiszter által megállapított kiadásoknak azt a­­részét, amelyre állami java­dalmazást nem kap, vármegyei pótadóból fedezi. A belügyminiszter a vármegye költségvetésébe vármegyei pótadó terhére hivatalból beállíthat olyan dologi szükségleteket, amelyeket a köz­­igazgatás érdekében indokoltnak talál. A belügyminiszter e tekintetben a pénzügy­­miniszterrel egyetért£leg jár el. A vármegyei pótadóból fedezendő összeget számszerűit a vármegye háztartási költségveté­sének jóváhagyása alkalmával a belügyminiszter állapítja meg. A kivetési százalékot ennek alap­ján a törvényhatósági bizottság határozza meg. Az alispán gondoskodik arról, hogy az 1920. és 1921. évi háztartási kiadásokra szükséges vár­megyei pótadó azonnal kivettessék­ és legkésőbb 1921. év első felében beszedessék. A hátartási költségek fedezése céljából szük­séges vármegyei pótadó százalékának magassága nem esik korlátozás alá és az 1883 : XV. t.-c. 9. §., illetőleg 13. §-a alapján kivethető össze­sen 5%-os vármegyei pótadóba bele nem számít­ható. 3. §. A törvényhatósági, községi közlekedési és községi közutak jókarba helyezésének és kellő karbantartásának biztosítása érdekében — 1920. évi január hó 1-éig visszamenőleg — az 1890:1. t.-cikknek a közúti adózásra vonatkozó rendel­kezései az alábbiak szerint módosulnak: 1. Az útadó az 1890 : I. t.-c. 23. §-ában fel­sorolt folyó egyenes állami adók után csak százalékban vetendő ki. Az Útadó százaléka a szükséglet arányában állapítandó meg. 2. A községi közmunka az 1890:1. t.-c. 49. §-ában megállapított mértékben vetendő ki. Ez a kötelezettség kiterjesztetik a géperejű jár­művekre, ideértve a gőz- és motorekeket és cséplőgépeket is. A községi közmunkaváltság árát, valamint a kötelező megváltás mértékét is a törvényhatósági bizottsági közgyűlés állapítja meg. 3. Budapest székesfőváros közúti hálózatának az 1890: I. t.-c. 10. §-ában előirt megállapítása után a megállapított szükséglet mértékéig az 1. pontban jelzett útadót szintén kivetheti, beszed­heti és felhasználhatja. Az 1890: I. t.-c. 1 55. §-ának rendelkezéseit ez az intézkedés nem érinti. 4. Az 1—3. pontokban jelzett ügyekben hozott közgyűlési határozatok elbírálás és jóváhagyás végett a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez terjesztendők fel, ki a főváros ügyeiben a bel­­­ügyi m. kir. miniszterrel egyetértőleg határoz. 5. Az útadó és községi közmunkajövedelmek felhasználásánál — az állami közutakat kizárva — a közutak forgalmi fontossága s nem azok jellege az irányadó. Ehhez képest az azokból várható jövedelem felosztását és felhasználását az érdekelt törvényhatóságok meghallgatásával a kereskedelemügyi m. kir. miniszter állapítja meg. 6. Az 1890: I. t.-c. ezzel ellenkező rendelke­zései hatályon kívül helyeztetnek. 4. §." Felhatalmaztatik a földmivelésügyi miniszter, hogy az állami kezelésbe eddig jogérvényesen átvett községi s némely más erdők és kopár területek állami kezeléséért az erdőbirtokosokat terhelő kezelési költségeket az 1920—1924. évi ötéves időszakra az állami kezelésbe eddig már átvett területek birtokosai terhére, az 1898: XIX. t.-c. 19—21. §-aiban megállapított eljárás mellőzésével, az 1910—1914. évi III-ik ötéves időszakra törvényhatóságonként megállapított évi kezelési átalányok alapulvételével, az egyes erdőbirtokosokra eddig jogérvényesen kivetett erdőkezelési járulékok tízszeres összegével írassa elő és hajtassa be; továbbá, hogy az ezentúl állami kezelésbe veendő területek birtokosait erdőbirtokuk egyes részeinek jövedelmezőségére való tekintettel az 1910—1914. évi ötéves idő­szakra jövedelmezőségi osztályonként megálla­pított kezelési költséghányadok tízszerese ará­nyában terheltesse meg. A földmivelésügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy az 1898. évi XIX. t.-c. 13. §-a alapján megállapított költségösszegek­ megfelelő feleme­lése iránt az illető erdőbirtokosokkal egyezségre lépjen. 5. §. Állami kiadások idegen értékben csak a pénz­ügyminiszter előzetes hozzájárulásával teljesít­hetők. Külföldi fizetési eszközöket csak a pénzügy­­miniszter szerezhet be. Ő bocsátja azokat az érdekelt miniszterek rendelkezésére. A felmerülő árfolyamkülönbözetek átmeneti kiadásként annál a számadási ágazatnál számo­­landók el, mely a külföldi fizetési eszközöket igénybe vette. 6. §. Az 1916/17., 1917/18., 1918/19. és 1919/20. költségvetési évekre vonatkozólag az 1897. évi XX. t.-c. értelmében összeállítandó állami zár­számadások helyett az 1916/17. és 1917/18. költségvetési évekre, továbbá az 1918. évi július hó 1-től 1918. évi október 31-ig, az 1918. évi november hó 1-től 1919. évi március hó 20-ig, az 1919. évi március hó 21-től 1919. évi augusztus hó 6-ig és végül az 1919. évi augusztus hó 7-étől 1920. évi junius hó végéig terjedő időszakokra a m. kir. minisztérium és a m. kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke által egyetértőleg megállapítandó alaki beren­dezéssel és az ugyanezek részéről megállapítandó záros határidőig a történt utalványozásokat és az előírt bevételeket feltüntető oly kimutatások terjesztendők a m. kir. legfőbb állami számve­vőszék elnöke által a miniszterelnök útján a törvényhozás elé, melyekből az egyes fent emlí­tett időszakokra nézve az államháztartás vitele elbírálható legyen. Az említett számadási évekre vonatkozólag az 1915: XII. t.-cikknek a hitel­átvitelre vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyeztetnek. Az 1897. évi XX. t.-c. 18. §-ának az 1915. évi XII. t.-c. 4. §-a által módosított azon ren­delkezése, hogy a legfőbb állami számvevőszék a számadási év folyamán előfordult túlkiadá­­sokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitel­­átruházásokról félévenként a minisztertanács útján az országgyűlésnek jelentést tenni tar­tozik, az 1916/17., 1917/18., 1918/19. és 1919/20. számadási évekre alkalmazást nem nyer. 7. §• Ezen törvény 1920. évi október hó 1-én lép életbe és 1. §-ának hatálya az 1920/21. évre megalkotandó állami költségvetésről szóló tör­vény életbeléptével megszűnik. A törvény végrehajtásával az 1., 5. és 6. §-t illetőleg a pénzügyminiszter, a 2. §-t illetőleg a­­belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértő­leg, a 3. §-t illetőleg a kereskedelemügyi minisz­ter, a 4. §-t illetőleg a földmivelésügyi minisz­ter bízatnak meg. E törvénycikk kihirdetését ezennel el­­rendelem, e törvénycikket, mint a nem­zet akaratát mind magam megtartom, mind másokkal is megtartatom. Kelt Budapesten, ezerkiencszázhuszadik évi szeptember hó harmincadik napján. Horthy Miklós s. k., Magyarország kormányzója. Gróf Teleki Pál t. k. m. kir. ainisztifilmek. (P. H.)

Next