Budapesti Közlöny, 1920. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

1920-11-21 / 268. szám

1920 november 21. Budapesti Közlöny úgy a zár alá helyezett, mint a szabad szesz­nél az államkincstárt illető 4150, illetőleg 4170 K-ból kontingens szesznél 90 K, eskon­­tingens-szesznél 110 K szeszfogyasztási adót, 70 K szeszadópótlékot, 3990 K pedig kincstári árrészesedést képvisel. Zárolt szesznek adómentes felhasználásra vagy adóval terhelten való elszállítása esetében a ter­melő a fentiek szerint a zárolt szesz után meg­állapított termelői járandóságnak, a finomító pedig a finom szesz (középpárlat) után a fentiek szerinti járandóság felszámítására jogosult, mig az elő- és utópárlat után finomítási járandóság címén mit sem számíthat fel és igy az elő- és utópárlatért hektoliterenként legfeljebb 2400 K, illetve 2380 K-áfé követelhet. 6. §. A külföldről behozott égetett szeszes folya­dékok után a vá­milletéken és a szeszfogyasztási adó nagyobbik tétele szerint járó adón kívül szeszadópótlék és kincstári árrészesedés fejében hektoliterenként 4060 K fizetendő. A termelési adó alá eső szeszfőzdék a szesz­adón és szeszadópótlékon kívül hektoliterfokonként 39 K 90 f-t kötelesek kincstári árrészesedés fejében fizetni. 7­ §• Az 1920. évi szeptember hó 1-je óta termelt szesz, ha a szabadforgalomba nem ment át, h­anem még a szeszfőzdékben vagy szabadrak­tárakban van, a jelen rendelet 6. §-ában meg­állapított részletezés szerint esik szeszadó, szesz­adópótlék és kincstári ár­részesedés alá, míg a korábbi termelési időszakokban termelt szesz után arra való tekintettel, hogy a termelőnek járandósága és a szeszfinomítási költségek is a most megállapítottnál kisebbek voltak, kincstári árrészesedés címén a mutatkozó különbözet is megfizetendő. Ehhez képest az alábbi kivételek­től eltekintve az 1919. évi szeptember hó 1-je előtt termelt finom szesz után szeszadó, szesz­adópótlék és kincstári árrészesedés fejében hekto­literenként 6350 K, az 1919/1920-iki termelési időszakból származó finom szesznél kontingens­szesz ut . 5950 K és ezkontingens szesz után 5970 K fizetendő. A most jelzett megkülönböz­tetés szerint ugyanúj mérvű szeszadó, szeszadó­­pótlék és kincstári árrészesedés összegek fize­tendők az 1­919. évi szeptember hó 1-je előtti időből, illetve az 1919/2020-iki termelési idő­szakból származó s a szabadraktárak által a jelen rendelet életbelépése előtt finom állapotban átvett szeszmennyiségek után is. Ha az 1919. évi szeptember hó 1-je előtt, illetve az 1919/1920-iki termelési időszakban termelt és még raktáron levő szesz 1920. évi augusztus hó 31-ike után került, illetve kerül finomításra, úgy a finomítói, hektoliterenként 600 K járandóság illeti s ehhez képest ilyen szesznek adó lefizetése mellett való elszállítása esetén szeszadó, szeszadópótlék és kincstári ár­részesedés fejében az 1919. évi szeptember 1-je előtt termelt finom szesz után hektoliterenként csak 5850 K, az 1919/1920-iki termelési idő­­szakból származó kontingens-szesz utáni 5550 K , az exkontingens szesz után 5570 K fizetendő. A­ most jelzett megkülönböztetés szerint ugyan­­ily mérvű szeszadó, szeszadópó­lék és kincstári árrészesedés összegek fizetendők az 1919. évi szeptember hó 1-je előtti időből, illetve az 1919/1920-iki termelési időszakból származó s a szabadraktárak által a jelen rendelet életbe­lépését követő időben finom állapotban átvett szeszmennyiségek után is. Ha finomítóval kapcsolatos szeszfőzde vállal­kozója az 1919. évi szeptember hó 1-ét meg­­előző időből, illetve az 1919/1920-iki termelési időszakból származó és 1920. évi szeptember hó 1-je előtt finomított szeszt a jelen rendelet életbe­lépése után adóval terhelten szabad raktárba szállit el, úgy a­­jelen rendelet 5. §-a értelmében a finomítót illető járandóságot felszámíthatja, de a jelen szakasz első és második bekezdésében jelzett összegek közötti különbözeteket, vagyis az 1919. évi szeptember hó 1-je előtt termett szesz után hektoliterenként 500 K-t, az 1919/1920-iki termelési időszakban termelt szesz után pedig 400 K-t kincstári árrészesedés címén az elszál­lításra vonatkozó bejelentés megtétele előtt az állampénztárba beszolgáltatni köteles. Ha a termelő vagy finomító, illetve a szabad­­raktár vállalkozója az 1919. évi szeptember hó 1-ét megelőző időből, illetve az 1919/1920-iki termelési időszakból származó és vállalatában még készletben levő szesznek a jelen rendelet hatályba lépő­t követően adóval terhelten történő elszállítása esetén a vonatkozó rendeletek értel­mében őt illető összegnél többet szed be, a különbözetet árrészesedés címén az állampénz­tárba befizetni köteles. 8. §. A jelen rendelet által érintett vállalatokból mindaddig, míg az 1919. évi szeptember hó 1-ét megelőző időből, illetve az 1919/1920-iki terme­lési időszakból származó szeszkészletük ki nem merittetett, az 1920/1921. évi termelvényből származó s az említett készlettel ugyanazon nemű és ugyanazon adótétel alá eső szesz nem szállít­ható el 9. §. A zár alá nem helyezett (szabad) szesznek a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékből, szesz­­finorajtó szabadraktárakból és egyéb szabad­­raktárakból kivitel, illetve kivitelre szánt likőr, rum és alkoholtartalmú gyártmányok készítése céljából szeszadó, szeszadópótlék és kincstári részesedéssel terhelten való elszállítása további rendelkezésemig csakis külön engedélyem alap­ján eszközölhető. 10. §. Jelen rendelet a szeszadóra a szeszadópót­lékra, kincstári részesedésre, valamint a szesz zár alá helyezésére és igény­be vételére, nem­különben a zár alá helyezett szesznek őrzési költségeire nézve fenntálló törvényes rendel­kezéseket egyébként nem érinti és azonnal életbe lép. A fentebbi rendelkezések végrehajtása tekin­tetében a következőket rendelem: A rendelet 1. §-a értelmében a finomítással is foglalkozó szeszfőzde vállalatok (szeszfinomító) szabadraktári vállalatnak külön engedélyem nél­kül a zár alá helyezett finomított közép-, elő- és utőpárlat szeszt is eladhatják. Minthogy így a szeszfőzde vállalkozóknak módjában áll nem­csak a nyers, hanem finomított zárolt szesz­­készletüket is szabadon választandó szeszfino­­mító szabadrak­tárba elszállítani, ennélfogva a zárolt szeszkészleteknek a szeszfőzési üzem eset­leges akadályozásával járó feltorlódását addig is, míg a zárolt szeszmennyiségek közszükségleti célokra , kiutalásra kerülnek, az érdekelt szesz­főzde vállalatok elháríthatják. Meghagyom ennélfogva a m. kir. pénzügy­­igazgatóságoknak, hogy fenti rendelkezésre a kerületükhöz tartozó összes fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék vállalkozóit írásbeli kiadványban azonnal külön is figyelmeztessék. A fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék fel­ügyeletével megbízott pénzügyőri közegeket pedig szigorúan utasítom, hogy akár nyers, akár finomított (közép-, elő- és utőpárlat­) zárolt szesznek a fentiek szerint külön engedélyem nélkül valamely szeszfinomító szabadraktárba történő minden egyes elszállítását a küldő vál­lalat, a küldött szeszmennyiségének és nemének és az átvevő szabadraktár megjelölése mellett, közvetlenül a pénzügyminisztérium IX . ügy­osztályának még az elszállítás napján okvetle­nül jelentsék. Az átvevő szabadraktár felügyeletével meg­bízott pénzügyi közeg az átvett szeszmennyi­séget ugyancsak közvetlenül a nevezett ügyosz­tálynak azonnal jelenteni köteles A rendelet 4 §-a értelmében a kiutalt zárolt szesz után az elszállításra vonatkozó bejelentés megtétele előtt az illető szeszfőzdére, illetve szabad rak­tárra illetékes állampénztárnál hekto­literfokonként 20­0 kezelési illeték fizetendő. A zárolt szesz elszállítására teendő bejelen­tések átvétele alkalmával az eljáró pénzügyőri közegek kötelesek tehát meggyőződni arról, hogy az elszállításra bejelentett szeszmennyiség után járó kezelési illeték be van-e fizetve s a befize­tés adatait a bejelentés mindkét példányában a »Hivatalos lelet« jegyzet hasábjában, valamint a bejelentési lajstrom vonatkozó tételénél fel kell tüntetniük. A befizetett kezelési illetékről az állampénztár által kiadott nyugta a bejelen­tés begyújtása alkalmával bevonandó és a be­jelentési lajstromhoz csatolandó. Ha kezelési illeték fejében leszámolásra elő­zetesen az elszállításra bejelentett szeszmennyiségi után járó összegnél nagyobb összeg fizettetett le, úgy az eljáró pénzügyőri közegek a vonathasd nyugta hátlapján minden egyes esetben az elszállított szesz után járó kezelési illeték ösz­­szegét feltüntetni s a befizetett összegnek kime­rítése alkalmával a nyugtát azonnal bevonni kötelesek. A nyugta ily esetben a bejelentési lajstromnak ahhoz a tételéhez csatolandó, melynél az teljesen felhasználtatott. A volt szesz után befizetett kezelési ille­tékek mint előirányzat nélküli rendkívüli bevé­telek »Kezelési illeték« elnevezéssel közvetlenül a központi fogyasztási és italadó naplóban szá­­molandók el Az elszámolt összegek okmányo­lására a befizető fél által benyújtott bejelentés a naplóhoz csatolandó. A szeszfőzdékben vagy szabadraktárakban, készletben levő s az 1919. évi szeptember hó 1-je előtt, illetve az 1919/1920-iki, illetve az 1920/1921-iki termelési időszakban termelt finom szesz a rendelet 7. §-ában részletezett módon esik szeszadó, szeszadópótlék és kincstári árrésze­sedés alá. Ehhez képest utasítom az eljáró pénzügyőri közegeket, hogy a rendelet értelmében fizetendő szeszadó szeszadópótlék és kincstári árrészese­désnek helyes összegekben való lerovását a zá­rolt szeszről vezetendő »Előjegyzés«, illetve a fogyasztási adóról vezetendő számadások a egyéb nyilvántartások és feljegyzések adatai alapján szi­gorúan ellenőrizzék. Ha szeszfőzdéből zárolt finom szesz szabadraktárba szállíttatik, úgy a vonatkozó »Bejelentés« mindkét példányának hivatalos leletében a »Jegyzet« rovatban a szesz szárma­zási idején kivül fel kell tüntetni azt is, hogy a küldött finom szesz 1920. évi szeptember 1tó 1-je előtt vagy után finomittatott-e s előbbi esetben a rendelet 7. § ának harmadik bekez­désében előírt kincstári részesedés címén mily összeg fizettetett be. Egyébként a szesz zár alá helyezésére és igénybevételére, a zár alá helyezett szesz őrzési költségeire, valamint a kincstári árrészesedésre vonatkozó rendeletek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás határozmányai értelemszerűen alkalmazandók Budapest, 1920. évi november hó 20-án. Báró Korányi t. k. bl kir. pénzügyminiszter. Hirdetmény. Csehiek után járó bélyegilletékek készpénzben való fizetésének engedélyezésére. A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállítása 58. §-ának a) pontja alapján a »Hangya« termelő, értéke­sítő és fogyasztási szövetkezet, a Magyar gazda­­szövetség szövetkezeti központja budapesti cég­nek megengedtetett, hogy az általa kiadandó csekkárlapok után az 1908. évi Lv­III. t.-c. 24 §-a, illetve az 1920 évi XXIV. t.-c. 2. §-a értelmében járó bélyegilletéket, a vonat­kozó naplókivonatok beterjesztése mellett, min­den hó lejártával a következő hónap 14 napjáig az illetékes budapesti IX. ker. m kir. állam­­pénztárnál készpénzben fizethesse le. Budapest, 1920. évi november hó 13-án. M. kir. pénzügyminisztérium. Hirdetmény. Értékpapír forgalmi adónak készpénzben való lerovása. Az 1900. évi XI. t.-c. és az annak végre­hajtása iránt az 1900. évi 1881. P. M. sz. alatt kiadott utasítás 33. §-a alapján a Pap Gyula (V., Báthory-u. 10. sz), Hoffman Gusztáv (V., Báthory-u 20. sz.) tőzsdebizományos enge­délyt nyert arra, hogy a jelen rendelet kiadása után keletkezett értékpapirforgalmi ügyletektől az 1920. évi XXIV. t.-c. 44. §-a értelmében járó értékpapirfogalm­i adót a vonatkozó lajstrom­­kivonatainak beterjesztése mellett minden hónap 1-ét követő 14 napon belül az illetékes buda­pesti IX. kerületi m. kir. állampénztárnál kész­pénzben fizethesse le. Budapest, 1920. évi november hó 15-én. M. kir. pénzügyminisztérium. 5

Next