Budapesti Közlöny, 1921. április (55. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

Budapest, 1921. Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. szám. Telefon: József 20—21. Kiadóhivatal: VII., Rákóczi-út 1­1. sz. Athenaeum-épület. Telefon : József 13—91. é­ s 74. szám. Péntek, április 8. KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Hivatalos hirdetések: Az első 10 szóért 7 K 20 f, minden további 10 vagy­ kevesebb szóért 2 , 40 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyu­gtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány és a Hivatalos Érte­sítő ára. Az iktatandó hirdetmények díja előlegesen küldendő be. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos milliméter sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 1 K 50 f. Kétszer vagy többször beiktatva 10‹/„ engedmény. Előfizetési drak Hivatalos Értesítő nélkül: Egész évre 480 kor. Félévre 240 kor Negyedévre 120 kor. Egyes szám ára 8 oldal terjedelemig 3 kor.' * ··16» ‹ ! » ‹ · ‹ további 8 oldalanként 3 › A Hivatalos Értesítő ára .................... 4 * HIVATALOS RÉSZ. 1921. ÉVI IX. TÖRVÉNYCIKK * sör után fizetendő kincstári részesedésről. ______ _• ., i a, | Iu­rt-tumvff­­ i Mi­ni* i ~~r~ a * (Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1921. évi április hó 8. napján.) Emlékezetül adom ezennel mindenki­nek, akit illet, hogy Magyarország nem­zetgyűlése a következő törvénycikket alkotta: 1. §. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a belföldön forgalomba vagy felhasználásra kerülő sör után, az államkincstár részére, a törvény­hozásnak való utólagos bejelentés kötelezettsége mellett, részesedést biztosítson. 2. §. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy mindazokban az esetekben, amikor a söradó visszatérítésének van helye, az adóval együtt a kincstári részesedést is visszatéríthesse. A kincs­tári részesedésnek visszatérítése tekintetében a­­söradó visszatérítésére vonatkozólag fennálló ren­delkezések irányadók. 3. §. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a jelen törvény életbelépésének napján a sörfőzde­vállalatok birtokában vagy őrizetében lévő sör­­mennyiség után az 1. §. alapján megállapítandó kincstári részesedést rendelettel megállapítandó módon beszedhesse.­­ . §. A söradóra vonatkozó törvényes rendel­kezésekben foglalt összes rendelkezések a jelen törvény alapján megállapítandó kincstári részese­désre is alkalmazást nyernek. Ehhez képest minden esetben, amikor a söradót megrövidítették, vagy a megrövidítés veszélyének kitették, az elkövetett cselekményt, illetőleg mu­lasztást úgy kell tekinteni, hogy ezáltal a kincs­tári részesedést is megrövidítették, illetőleg a meg­rövidítés veszélyének kitették. Ilyen esetben tehát a pénzbüntetés kiszabásának alapjául mindig a söradó és a mindenkori kincstári részesedés együt­tes összegét kell venni. 5. §. Jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt a pénzügyminiszter hajtja végre. E törvénycikk kihirdetését ezennel el­rendelem, e törvénycikket, mint a nem­zet akaratát mind magam megtartom, mind másokkal is megtartatom. Kelt Budapesten, ezerkilencszázhuszon­­egyedik évi március hó harmincadik napján. Horthy Miklós s. k., Magyarország kormányzója. Gróf Teleki Fái s. k., m. kir. miniszterelnök. (P. H.) 1921. olejetőesekycikk a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t.-cikk némely rendelkezésének módo­sításáról. (Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1921. évi április hó 8. napján.) Emlékezetül adom ezennel mindenki­nek, akit illet, hogy Magyarország nem­­zetgyűése a következő törvénycikket alkotta: 1. §. Az 1883. évi XXIII. t.-c. 6. ipának l) és c) pontjai hatályon kivül helyeztetnek. Ugyanezen szakasz utolsó bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép : Az erdészeti főiskola, továbbá az erdőőri és vadőri szakiskolák hallgatói tanulmányaik ideje alatt sem vadászati, sem fegyveradót nem fizet­nek. Ezt az igényjogosultságot a hallgatók az iskola igazgatósága által kiállitott bizonyitvány­­nyal igazolják. 2. §. Az 1883. évi XXIII. t.-­cikk 8. §-a helyébe lép :­­ A fegyveradó egy évi összege a vadászatra alkalo­m más lőfegyvernek minden egyes csöve után 50 K .­­ ha ismét lőfegyver, minden egyes darab után 200 K. 3. §. Az 1883. évi XXIII. t.-cikk 9. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : „ A vadászati adó egy évi összege abban az eset­ben, ha a vadászati adó fizetésére kötelezett a jövedelemadónak nem alanya, vagy ha a vadá­szati adó fizetésére kötelezett a jövedelemadónak alanya s terhére jogerősen — vagy jogerős kivetés hiányában elsőfokon — megállapított jövedelem­­adónak kivetése során a terhek levonása után mutatkozó adóköteles és adómentes jövedelem együttes összege arra az évre, amelyre a vadá­szati jegyet kiállíttatni kívánja, a 20.000 K-t­ nem haladja meg, 6000 K ; ha ez az összjövedelem az 50.000 K-át nem haladja meg, 1.000 K ; ha ez az összjövedelem a 100.000 K-át nem haladja meg, 2.000 K ; ha pedig ez az összjövedelem a 100.000 K-át meghaladja, 5.000 K. Ha az illetőnek terhére arra az évre, amelyben a vadászati jegyet kiállíttatni kívánja, a jövede­lemadó még nem volna elsőfokon megállapítva, a vadászati adó mérvének megállapításakor a megelőző legutolsó évre megállapított jövedelem­­adó kivetése során a terhek levonása után mutat­kozó adóköteles és adómentes jövedelem együttes összege az irányadó. Ha a 20-ik életévet még el nem érő egyén helyett a vadászati jegy kiállítására irányuló bejelentést az atya adja be (36. §.) és az illető nem alanya a jövedelemadónak, úgy az atya jövedelemadóját kell irányadónak venni. A vadászterületek tulajdonosainak vagy bérlői­nek szolgálatában álló vadászcselédek, valamint a vadak gondozásával és a vadászterületek őrzé­sével megbízott alkalmazottak vadászati adójá­nak egy évi összege 200 K. 4. §. Az 1883. évi XXIII. t.­cikk 10. §-a helyébe lép: Azok, akik a vadászatot 30 napot meg nem haladó időtartam alatt kívánják gyakorolni, a vadászati adó fejében egyformán 1.000 K-át fizet­nek, tekintet nélkül arra, hogy mennyi az össz­jövedelmük, vagy hogy a jövedelemadónak eset­leg nem is alanyai. 5. §. Az 1893. évi XXIII. t.­cikk 14. §-ának helyébe lép : Az, aki csak fegyveradót fizet, köteles a birtoká­ban levő vadászatra használható fegyvereket szám szerint és annak megjelölése mellett, hogy azok hány eselvűek, illetőleg ismétlőfegyverek-e, be­jelenteni és a bejelentést lakásának pontos meg­jelölése mellett sajátkezűleg aláírni s az adóévet (11--§­) megel4ző június hóban azon községnél (városi adóhivatalnál) benyújtani, ahol az adó­kötelesnek állandó lakóhelye van. A bejelentés élő szóval is történhetik, amely esetben az­­adóköteles bemondása szerint a be­jelentési űrlapot a községi jegyző (városi adó­hivatal) köteles kitölteni. 6. §. Az 1883. évi XXIII. t.­cikk 28. §-a helyébe lép : A 27. §-ban említett bejelentés kellékei a követ­kezők : a) be kell mondani a bejelentő által, valamint a 2. §-ban említett és névszerinti felsorolandó­családtagok és cselédek által lírt, vadászatra hasz­nálható fegyverek számát és pedig aszerint rész­letezve, hogy hány csövnek és ismétlőfegyverek-e vagy sem; b) meg kell jelölni a bejelentőnek állandó lakó­helyét ; c) fel kell tüntetni azt az időtartamot, amelyre a vadászati jegyet kiállíttatni kívánja (9. §. és 10. §.) s ezen felül a 10. §. esetében még azt a napot is, amelytől kezdve a 30 napra szóló vadá­szati jegy érvényessége számítandó lenne; d) mellékelni kell a pénzügyigazgatóságnak (adó­­felügyelő-helyettesnek) bélyegmentes bizonyítvá­­nyát­ arról, hogy állandó lakóhelyén arra az évre, amelyben a vadászati jegyet kiállíttatni kívánja, esetleg a megelőző legutolsó évre volt-e terhére jövedelemadó kivetve s ha igen, a jogerősen — illetőleg jogerős kivetés hiányában elsőfokon — megállapított jövedelemadó levetése során mennyi összjövedelem mutatkozott. Ha az illetőnek több állandó lakóhelye van, a bejelentésben meg kell jelölni valamennyi állandó lakóhelyét s ki kell jelentenie, hogy másutt terhére nincs jövedelem­adó kivetve. 7. §. Az 1883. évi XXIII. t.-cikk 41. §-a hatá­lyát veszti. 8. §. Az 1883. évi XXIII. t.-cikk 42. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : 1. Jövedéki kihágást követ el : a) az, aki vadászati jegygyel bir, azt azonban a 39. §-ban említetteknek felszólítására nem mu­tatja elő; l) az, aki a 39. §-ban említettek felszólítására a vadászattal nem hagy fel azonnal, nekik sem nevét, sem lakását nem mondja meg, nem ad zálogot, vagy a felszólítót nem akarja a legközelebbi köz­ség elöljáróságához követni, vagy a felszólítónak hamis nevet vagy lakást mond be; c) az, aki saját nevére szóló vadászati jegyét használatra másnak adja át; d) az, aki meghamisított vadászati jegy haszná­lata mellett vadászik; e) az, aki anélkül, hogy vadászati jegye volna, vadászik, vagy aki másnak nevére szóló, vagy tudva olyan vadászati jegy használatával vadá­szik, amelynek érvényessége megszűnt; f) az, aki adóköteles fegyverét az adó alól el­vonja, eltitkolja, vagy aki adómentesnek nyilvá­nított lőfegyvert vadászatra használ. 2. Adócsalást követ el: az, aki a fegyveradó, vagy a vadászati adó tár­gyában a hatósághoz intézett bejelentésében vagy beadványában — ideértve a jogorvoslatokat is — vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésre adott válaszában abból a célból, hogy adóját a hatóság a törvényesnél kisebb mértékben álla­­pítsa meg, vagy hogy adóját a törvényesnél ki­sebb összegben fizesse be, tudva valótlan tényt állit, vagy az adó helyes megállapítására alkalmas­­ ténykörülményt szándékosan elhallgat. 9. §. Az 1883. évi XXIII. t.­cikk 43. §-a helyébe lép: 1. Jövedéki kihágás esetében a pénzbüntetés a beszámítás mérvéhez képest terjedhet: a) a 42. §. a) pontja alatt említett esetekben 100 K-tól 1000 K-ig; b) a 42. §. b) és c) pontja alatt említett esetek­ben 500 K-tól 5000 K-ig; c) a 42. §. d) és e) pontjában említett esetek­ben 1000 K-tól 20.000 K-ig; d) a 42. §. j) pontjában említett esetekben az adó alól elvont, eltitkolt vagy vadászatra jogtala­nul használt minden darab fegyver után 2000 K-tól 10.000 K-ig. Adócsalás esetében az 1920. évi XXXII. t.-cikk szerint járó szabadságvesztés büntetésén felül írrsrr-Egyes szám­ára 3 korona.

Next