Budapesti Közlöny, 1921. április (55. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

4 ’.........T*------------- _ ......................... kell nyújtani a nyugdíjintézet­­(nyugdíjalap) alap­szabályainak egy hiteles példányát. A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt 10.000 héig terjedhető bírság kiszabásának van helye. 5. §. Az 1926. évi január 15. napja után bejelentett jogügyleteket a jelen törvényben megállapított illetékmentesség akkor sem illeti meg, ha a jogügylet még az 1. §-ban megálla­pított határidőben jött létre. 6. §. Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és végrehajtásával a pénzügyminiszter és a belügyminiszter bízatnak meg. II törvénycikk kihirdetését ezennel el­rendelem, e törvénycikket, mint a nem­zet akaratát mind magam megtartom, mind másokkal is megtartatom. Kelt Budapesten, ezerkilencszázhuszon­­egyedik évi március hó harmincadik napján. Horthy Miklós s. k., Magyarország kormányzója. Gróf Teleki Pál s. k., m. kir. miniszterelnök. (P. H.) 1921. ÉVI XIII. TÖRVÉNYCIKK a hadiváltságkzék (Kihirdettetett az Országos Törvénytárban 1921. évi április hó 8. napján.) Emlékezetül adom ezennel mindenki­nek, akit illet, hogy Magyarország nem­zetgyűlése a következő törvénycikket alkotta: 1. §. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi­árvák segítésére fordítandó hadiváltságot tarto­zik fizetni: az 1186-«512.§9.évek valamelyikében született minden magyar fenn állampolgár, aki az 1911—1918. évi világháborúban bármi okból a harcvonalon katonai vagy személyes hadiszolgá­latot nem teljesített. Hogy a hadiváltság szempontjából milyen ka­­­ tonai szolgálatot kell harcvonalon teljesített szol­gálatnak minősíteni, azt a végrehajtási utasítás szabályozza. 2. §. A hadiváltság alól mentesek a következő 1—5. pontban felsoroltak: 1. Azok, akik bár a harcvonalon katonai szol­gálatot nem teljesítettek, de az 1914—1918. évi világháborúban hadifogságba kerültek, harcesz­közök közvetlen vagy közvetett behatása által a hadiakért sereg körletén belül megsebesültek, hadi­­szolgálat alatt szerzett betegség vagy hadibaleset következtében rokkantakká váltak, avagy az úgy­nevezett tanácsköztársaság idején ellenforradalmi tevékenységük következtében megsebesültek, vagy ellenforradalmi baleset következtében rokkantakká váltak. 2. A háborúban elesettek családtagjai a követ­kező esetekben : a) az az apa, akinek legalább egy fia elesett; b) az az após, akinek fiai nincsenek, ha a vele közös háztartásiján élt, egyetlen veje elesett; c) az az egyetlen fiú, akinek atyja elesett; d) az az egyetlen vő, akinek a vele közös ház-­­­tartásban élt apósa elesett, ha az apósnak fiai nem voltak; e) az a testvér, akinek minden fiútestvére el­esett ; f) az a vő, akinek a vele és apósával együtt közös háztartásban élt valamennyi sógora elesett. Az elesettekkel egy tekintet alá esnek a hadi­­szolgálat alatt szerzett betegség következtében vagy a hadifogságban elhaltak és a háborúban eltűntek is, avagy az úgynevezett tanácsköztársa­ság idején ellenforradalmi tevékenységük követ­keztében elestek vagy kivégeztettek. 3. Az az apa, akinek legalább három fia a harc­vonalon teljesített katonai szolgálatot. 4. A világháború tartama alatt katonai egyének ápolására tényleg szolgált járványkórházak, jár­ványos betegekkel is foglalkozó megfigyelőállo­­mások, egyéb hasonló egészségügyi intézetek és hadifogolytáborok egészségügyi személyzete (or­vosai, ápolói és lelkészei). 5. A vagyontalan keresetképtelenek. 3. §. 1. A hadiváltságnak egyszers mindenkorra fizetendő összegét a hadiváltságkötelezettre az 1919. évre kivetett jövedelmi és vagyoni adó alapján a következő összegekben kell megálla­­már­sai,­ a) ha katonai beosztása, pap, illetőleg pap­növendék volta, a hadiforgalomban részes vasúti és hajózási szolgálata, külföldi internáltsága, avagy az 1915. évi II. törvény 1. §-ának második bekez­désében foglaltak értelmében népfelkelői kötele­zettségének megszűnése következtében nem telje­sített harcvonalon szolgálatot, a jövedelmi adó­nak félszeres és a vagyoni adónak ötszörös össze­gében ; b) ha a­ katonai szolgálatra alkalmatlan volt, a jövedelmi adónak egyszeres és a vagyoni adónak tízszeres összegében ; c) ha a katonai szolgálattól fölmentetett, a jöve­delmi adónak háromszoros és a vagyoni adónak húszszoros összegében; d) ha a külföldön tartózkodott ég internálva nem volt, a jövedelmi adónak négyszeres és a vagyoni adónak harmincszoros összegében. Ha a had­váltságköteles nem önálló adózó, avagy önálló adózó ugyan, de a háború bármely szakában a családfővel közös háztartásban élt és jövedelmi, meg vagyoni adója alapján kisebb hadi­­vált­ság alá esnék, mintha a családfő jövedelmi és vagyoni adója vétetnék a hadiváltság kiszámí­tásának alapjául, úgy a hadiváltságot a családfő jövedelmi és vagyoni adója alapján kell megálla­pítani és azt a családfő köteles megfizetni. Ha valakinek hadiváltsága a jövedelmi és a vagyoni adója alapján (3. §. L) kisebb, mint amennyi a hadmentességi díja alapján volna (3. §. II.), akkor ez utóbbi alapon kiszámított hadiváltságot kell reá kivetni. II. Ha a hadiváltságköteles, mint önálló adózó, saját személyében, illetőleg, ha mint családtag, a családfő az 1919. évre sem jövedelmi, sem vagyoni adó alá nem esik, hadiváltsága fejében az 1919. évre ki­számítandó hadmentességi díjnak : a­ nem harcvonalbeli katonai szolgálat, papi, illetőleg papnövek­déki minőség,, a hadiforgalom­­ban­ részes vasúti és hajózási szolgálat, külföldi internatíóság, végül az 1915. évi II. törvény 1. §-ának második bekezdése értelmében a népfölkelői köte­lezettség megszűnte esetében tízszeres ; b) alkalmatlanság esetében húszszoros ; c) föl­mentés esetében negyvenszeres ; d) internálás nélküli külföldön való tartózkodás esetében ötvenszeres összeget tartozik fizetni. III. A katonai szolgálat alól fölmentett hadköte­lesek közül azok, akik fölmentésük előtt vagy után a világháborúban nem a harcvonalon telje­­sí­tettek katonai szolgálatot, a hadiváltság szem­pontjából a fölmentettek közé sorolandók, tehát a jelen szakasz I. c) és II. c) pontjaiban foglalt rendelkezések alá esnek akkor, ha egyhuzamban töltött katonai szolgálatuk­ félévnél rövidebb volt; míg ellenben azok, akik a harcvonalon teljesítettek katonai szolgálatot, hadiváltság alá nem tarol­nak ; azok pedig, akiknek egyhuzamban töltött katonai szolgálata legalább félévre terjedt, a jelen szakasz I. a) és II. a) pontjai alá vonandók. IV. Ha a háború bármely szakában közös ház­tartásban élt valamely család tagjai közül föl­mére­tés vagy internálás nélküli külföldi tartóz­kodás következtében egynél több a hadiváltság­­köteles, akkor a hadiváltság összege minden e címeken váltságkötelessel szemben 50%-kal emel­kedik. V. Az egy-egy hadiváltságkötelesre eső hadi­váltság összege 100 %-nál kevesebb nem lehet. VI. Az 1865—1874. évek valamelyikében szü­letett fölmentettek hadivá­ltsá­gát orvképen kell csökkenteni, hogy a 13. életévükben fölmentettek hadiváltsága a váltságösszeg 5%-ával, a későbbi életkorban történt felmentés esetében pedig min­den év után további 5—5%-kal mérsékeltessék. VII. A jelen szakasz I—VI. pontjai alapján kiszabandó hadiváltság 15, illetőleg 30%-a levo­násba veendő anna­k az apának hadiváltságából, kinek egy, illetőleg két fia a harcvonalon teljesí­tett katonai szolgálatot. Ez a levonás 30, illetőleg 60%-ra emelkedik akkor, ha egy vagy mindkét fia a harcvonalon teljesített szolgálatban 100%-os rokkanttá vált. VIII. Az állami, az államvasúti, a törvényható­sági és a községi szolgálatban alkalmazott­­elvé­nekre a jelen szakasz I—VII. pontjai szerint járó hadiváltságnak csak a felét kell kivetni. 4. §. Az 1. §-ban jelzett célra hadiváltságot köte­les fizetni minden vállalat, illetőleg munkaadó (részvénytársaság, szövetkezet, biztosítóintézet, be­téti vagy közkereseti társaság, gazdaság, egyéni cég vagy magánvállalat stb.), amely az 1914—1918. évi világháború idején valamelyik alkalmazottjá­nak a katonai szolgálat alól fölmentését sikerrel kérte: minden föl­entett alkalmazottja után 2000 koronát. Ezt a hadiváltságot a munkaadó akkor­­is köteles megfizetni, ha fölmentett alkal­­m­mútt­ott­ja nem is esik hadiváltság alá. Ugyancsak az ilyen vállalat, illetőleg munka­adó köteles fizetni minden fölmentett alkalmazott­jára kirótt hadiváltságnak a felerészét, kivéve a vagyoni adóból fejlesztett hadiváltságot, amely egészben a hadi váltsá­gkötelest terheli. Ha az alkal­mazott a 2. §. alapján a hadiváltság alól­­mentes,­ a váltságösszeget azért meg kell állapítani, és az alkalmazottra különben eső­­rész levonásával a hadiváltságot kizárólag a vállalatra vagy munka­adóra kell kiszabni. Ha a fölmentettnek fölmentése tartama alatt több munkaadója volt, az alkalma­zott személyes hadiváltságának a vállalatra eső részletét az egyes vállalatok (munkaadók) között az alkalmaztatás idejéhez mérten arányosan fel­kell osztani. Az egy-egy ilyen vállalatra, illetve munkaadóra eső hadiváltságok együttes összege, a vállalat, illetve a munkaadó 1919. évi adóalapjának, ha pedig az üzletév (gazdasági év) nem­­esik egybe a naptári évvel, az 1918/1919.­­és az 1919/1920. üzletévek (gazdasági évek) adóalapjai átlagának (a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ke­reseti adóalapjának, a III. osztályú kereseti adó alapjának, a­ bánya adóalapjának), illetőleg a ka­taszteri tiszta jövedelem ötszörös, összegének 5%-nál kevesebb és 30%-nál több nem lehet. Részben vagy egészen adómentes részvénytársa­ságoknál, szövetkezeteknél és más vállalatoknál az adóalapot az adómentesség figyelmen kívül, hagyásával kell kiszámítani. A­s ebben a szakaszban meghatározott hadiváltó­­ság fizetésének kötelezettsége nem terjed ki­ az államra, a törvényhatóságokra és a községekre —­ kivéve a községek magánüzemeit, — továbbá az 1907: XIX. t.-c. alapján működő betegsegélyző- és balesetbiztosít­ó pénztárakra és mindazokra az intézetekre és egyesületekre, amelyek nyerészke­dés célzata nélkül a köz­jótékony­ság, a­ közoktatás,­ a közművelődés vagy a nemzetvédelem célját szolgálják. Erre való tekintettel az állami, az állam­­vasúti, a törvényhatósági és a községi szolgálat-­­ban, továbbá az említett intézetek és egyesületek­ szolgálatában alkalmazott és közérdekből felmen­­­tett egyénekre a jelen törvény 3. §-a szerint a­ jövedelmi adó vagy a hadmentességi, díj alapján­ járó hadiváltságnak csak a felét kell kivetni* 5. §. Ha a hadiváltság kiszámításának alapjául vett adók vagy adóalapok összege a jogorvoslat során változik, a hadiváltság összegét is megfelí­lel­ően helyesbíteni íveli. Ezt­ a helyesbítést hivatalból Budapesten az adófelügyelő, másutt a pénzügyigazgatóság végzi. A helyesbítésről hozott határozat ellen fellebbe­­­zésnek van helye a közigazgatási bizottság adó­ügyi bizottságához, amely a helyesbítés kérdésé­ben végérvényesen határoz. 6. §. Az 1865—1899. évek valamelyikében szüle­tett magyar férfi állampolgárok,—­a hadiváltság alól a 2. §. szerint mentesek is — úgyszintén a 4. §. értelmében hadiváltság alá eső vállalatok és­­munkaadók, kötelesek a pénzügyminiszter által meghatározandó időben és módon a hadiváltság megállapításához szükséges adatokat bevallani. Ha a bevallás adására köteles bevallást nem adott, Budapesten az adófelügyelő, másutt pedig a­­­pénzügyigazgatóság — a jogkövetkezményekre való utalással — köteles őt bevallásának 8 n­ap alatt leendő beadására felhívni. 7. §: A bevallás beadására kötelezett adócsalást követ el, ha abból a célból, hogy a hadiváltság a törvényesnél kisebb összegben állapit tassák m­eg, avagy a hadiváltságtól meneküljön, bevallásában vagy az illetékes helyről hozzá intézett kérdésre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott vála­szában, avagy jogorvoslatának megokolás­ában tudva valótlan tényt, állít, amely a hadiváltság megrövidítésére alkalmas. Adócsalás esetében a szabadságvesztésen felül mindenkor a veszélyeztetett hadiváltság három­szoros összegét pénzbüntetés fejében ki kell szabni. Ha a veszélyeztetett hadiváltság összegét ponto­san nem lehet megállapítani, a bíróság a pénzbün­tetést a valószínűnek látszó összeg alapulvételével állapítja meg. Aki a bevallást az előírt határidőben be nem adja­ a kivetés során terhére megállapított hadi­váltságnak egyszeresét, ha pedig a 6. §. szerint­i hozzáintézett felhívásnak nem felel meg, a hadi­váltságnak háromszorosát köteles pénzbírság fejé­ben megfizetni. Ha azonban a hadiváltság köteles az elsőfokú határozat kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt igazolja, hogy a bevallást elhárítha­tatlan akadály miatt nem adhatta be, a pénzbírsá­got a pénzügyigazgatóság, illetve Budapesten az adófelü­gyelő törli. Ha a hadiváltság összege a jogorvoslat során apad vagy emelkedik, ennek megfelelően a pert­, birság összegét is helyesbíteni kell, Budapesti Közlöny 1921 április 8.

Next