Budapesti Közlöny, 1927. november (61. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

Budapest, 1927. 248. szám. Kedd, november I. BUDAPESTI •• ©• KÖZLÖM. HIVATALOS LAP. Szerkesztőségi: Budapest, I. ker., Vár, Nándor-tér 1. sz. — Telefon: T. 153—63. Kiadóhivatal: Budapest, I. ker., Vár, Nándor-tér 1. sz.— Telefon: T. 153—64. A m. kir. postatakarékpénztári számla száma: 64.805.­­­­Hivatalos hirdetések: az első 10 szóért 24 fillér, minden további 10,vagy kevesebb szóért 16 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg meg­küldendő lappéldány és a Hivatalos Értesítő ára. Az iktatandó hirdetmények díja előlegesen küldendő be. B­agánérdetések: 1 új hatodhasábos m/m sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 17 fillér. Előfizetési árak az Országos Törvénytár és Hivatalos Értesítő nélkül: Hatóságoknak havi................... IP 281. Magánosoknak ....................... 3 „ 20 „ Hivatalos Értesítő havi . . . . 4 „ 80 „ Egyes szám ára 8 old. terjedelemig — 16 „ n n » további 8 old.­kint — 16 „ A Hív. Értesítő ára számonkint — 20 „ Az „Országos Törvénytárára az előfizetés az egyes füzeteknek a magy. kir. belügy­minisztérium által megállapított ára alapján történik. — Az elszámolásra küldendő összeg 1927. január 1-től 24 pengő. Az előfizetési dij utólagos kiegészítésének fenntartásával: Negyedévre: Hatóságoknak....................... 3 P 84 f. Magánosoknak................ e­r 66 HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi földmivelésügyi miniszter az úrbéri elkülönítést, arányosítást és tagosí­tást tárgyazó törvények módosításáról és kiegé­szítéséről szóló 1908. évi XXXIX. t.-c., illetve az ezen törvény végrehajtása tárgyában a ma­gyar királyi igazság- és földmivelésügyi mi­niszterek által 20/1909. I. M. szám alatt kiadott rendelet 30. §-a alapján birtokrendezési ügyek­ben gazdasági szakértőül Borsod-, Gömör- és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék területére Wittner Rezső Gyula ok­leveles gazda, mezőkövesdi lakost jelölte ki. "A magyar királyi belügyminiszter kir. Dut­h- Weiler János pécsi születésű és ugyanottani illetőségű, róm. kath. vallásu, nőtlen, m. kir. posta s. szolga, pécsi lakos családi nevét az 1927. évi 300.523/VIII. számú határozatával „Dalos“ névre változtatta át. 1. magyar királyi belügyminiszter Onof­rei Viktor szászvárosi születésű, budapesti lakos, 25 éves, róm. kath. vallásu, mészárossegéd családi nevét "az 1927. évi 300.558/VIII. számú határozatával „Forró“ névre változtatta át. "A magyar királyi belügyminiszter Non­­nenmacher István patosfai születésű, róm. kath. vallásu, nős, munkás, pécsi illetőségű és ugyanottani lakos, valamint Klára Magdolna nevű kir. gyermeke családi nevét az 1927. évi 300.627/VIII. számú határozatával „Monos­tori“ névre változtatta át. 1. magyar királyi belügyminiszter kk. Eber­hard István bajai születésű és illetőségű, róm. kath. vallásu, papnövendék, kalocsai lakos családi nevét az 1927. évi 300.759/VIII. számú határozatával „Révész“ névre változ­tatta át. ______ _A magyar királyi belügyminiszter Gra­­­d­i­n­a Miklós, csákovai születésű, gör. kel. vallásu, nős, bankszolga, szegedi lakos, vala­mint Julianna és Gizella nevű kir. gyermekei családi nevét az 1927. évi 300.677/VIII. számú határozatával „Gyimesi“ névre változtatta át. 1. magyar királyi belügyminiszter Vitéz Cs. R­á­d­a­­­y Miklós büdszentmihályi szüle­tésű, ugyanottani illetőségű, ref. vallásu, nős, ácsmester, büdszentmihályi lakos, valamint Lajos és Julianna nevű kir. gyermekei családi nevét az 1927. évi 300.799/VIII. számú határo­zatával „Radnai“ névre változtatta át. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 32. száma polgári döntvénye. „Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követe­lés fedezésére adott kézizálogot a hitelező, aki­nek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy a felek ebben írás­­belileg meg nem állapodtak (K. T. 306. §.), az ilyen eladás a zálogbaadóval szemben érvény­telen-e és ennek következtében a zálogbaadó jo­gosítva van az előző állapot helyreállítását köve­telni ; vagy pedig az eladás a zálogbaadóval szemben érvényes és ennek következtében a hitelező felelőssége, amely őt amiatt terheli, mert a zálogot szabálytalan módon értékesí­tette, arra szorítkozik, hogy amennyiben az el­ért vételár kevesebb, mint amennyit a szabály­­szerű út megtartása esetén el lehetett volna érni, a különbözetet a zálogbaadónak kártérítés­ként megfizetni tartozik ?“ (Vonatkozással a m. kir. Kúriának egyfelől P. IV. 572/15—1924. számú, másfelől P. IV. 1465/16—1925. számú határozatára.) Határozat : Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adott kézizálogo­t a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálog­ból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 306. §.), az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kár­térítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezett­ség rendszerint annak a különbözetnek a meg­térítésében merül ki, amely a szabálytalan érté­kesítés útján elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű út megtar­tása esetén elérhető lett volna, a zálogos adós azonban nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképen szenvedett másnemű ká­rának a megtérítését is igényelhesse. Indokolás: 1. Elek Oszkár felperes a Magyar Kereske­delmi Részvénytársaság alperes ellen az utóbbi­nál letétbe helyezett 240 drb. angol-magyar bank részvény kiadása iránt a budapesti kir. törvényszéknél keresetet indított. Ebben a per­ben az alperes egyebek közt azzal is védekezett, hogy a felperes a közte és az alperes megbí­zottai közt folytatott tárgyalások rendén azt a kijelentést tette, hogy ő nem törődik többé a részvényeivel, csináljon azokkal az alperes amit akar, adja el azokat és törlessze ebből fel­peres tartozását. Minthogy pedig az alperes ez­zel a felhatalmazással élt és a részvényeket el is adta , felperes a szóbanforgó részvények ki­adását tőle nem követelheti. A kir. törvényszék az alperesnek ezt a véde­kezését bizonyítva látta és ezen az alapon a fel­perest a részvények kiadására irányuló kerese­tével elutasította. A budapesti kir. ítélőtábla az első biróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Kúria 1924. évi május hó 9-ik nap­ján P. IV. 572/15—1924. szám alatt hozott vég­zésével a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta Határozatának indokolásában kiindulva ab­ból, hogy az alperes részéről vitatott fenti meg­állapodásnak a jogi tartalma az, hogy az alpe­res a felperes tartozásának kiegyenlítése cél­jából a felperes szóbanforgó értékpapírjaiból magát bíróság közbenjötte nélkül a papírok el­adása utján, lényegileg tehát a K. T. 305. §-a szerinti kereskedelmi zálogjog érvényesítése utján kielégíthesse. — am. kir. Kúria kimon­dotta, hogy „az alperesnek az a védekezése, hogy a felperes beleegyezése alapján ő a zálogul lekötöttnek tekintendő értékpapírokat bíróság közbenjötte nélkül eladta és ennélfogva azokat kiadni nem tartozik, megállható alappal azért nem bír, mert a K. T. 305. és 306. §-ai értelmé­ben az értékesítés ezen módjához csak írásbeli megállapodás esetében van a hitelezőnek joga. Az a jogalap tehát, hogy az alperes az 1918. évi március hó 4.-én tartott értekezlet eredménye­­kép szerzett jogosítvány értelmében adta el a szóbanforgó papírokat, a kereset elutasítására alapul nem vehető,­­ egyéb irányban pedig az ügy elbírálás tárgyává nem tétezvén és tény­állás meg sem állapíttatván, — a fellebbezési biróság ítélete feloldandó volt. 2., Rohonczy Károly és neje felperesek a Tapolcavidéki Gazdasági takarékpénztár rész­vénytársaság alperes ellen a zalaegerszegi kir. törvényszéknél keresetet indítottak, amelyben az alperest azon az alapon, hogy a nála felpere­sek által zálogul lekötött 10 drb. Magyar Álta­lános Kőszénbánya részvényt — írásbeli meg­állapodás hiányában — bírói közbenjárás nél­kül, — tehát a K. T. 306. §-ának rendelkezése ellenére adta el,­— az elől említett részvények visszaszerzésére kérte kötelezni. A kir. törvényszék a kizárólag a részvények visszaszerzésére irányzott keresetét elutasította. A győri kir. ítélőtábla az első biróság ítéletét helybenhagyta,­­— a felpereseknek ez ellen be­nyújtott felülvizsgálati kérelmét pedig a m. kir. Kúria 1926. évi január hó 20-ik napján P. IV. 1465/16—1925. sz. alatt kelt ítéletével elutasí­totta. A kúriai ítélet indokolása szerint ugyanis: „Kereskedelmi zálogjog esetében ahhoz, hogy a zálogtartó hitelező magát a zálogból birói köz­benjárás nélkül kielégíthesse, a K. T. 306. §-ának világos rendelkezése szerint a felek írás­beli megállapodására van szükség. Kétségtelen tehát, hogy, amennyiben a hitelező ily írásbeli megállapodás hiányában a zálogot mégis bírói közbenjárás mellőzésével adja el,­­ ez az eljá­rása szabályellenes. Ez a szabályellenes eljárás azonban, miként azt a m. kir. Kúria a Polgári­Jogi Határozatok Tárába 639. sz. alatt felvett P. IV. 2274/1918. sz. elvi jelentőségű határoza­tában ki is mondotta,­­ magát a megtörtént értékesítést nem teszi érvénytelenné, hanem csupán azt a következményt vonja maga után, hogy, amennyiben a zálogbaadót a szabályelle­nes eladásból kifolyólag valamely kár érte volna,­­ a zálogtartó ezt a kárt megtéríteni tar­tozik. Abból folyólag tehát, hogy az alperes a felperesek által zálogul lekötött 10 drb. Magyar Általános Kőszénbánya részvényüket írásbeli megállapodás hiányában — bírói közbenjárás nélkül adta el, — felpereseknek csakis esetleges káruk megtérítésére lehetne igényük, — arra azonban nem, hogy alperes az ekként eladott részvények visszaszerzésére köteleztessék.“ Az ismertetett határozatok szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy­ a fent előrebocsátott szövegben megállapított elvi kérdésben a m. kir. Kúria ellentétes elvi alapokon nyugvó határoza­tokat hozott, mert, míg a P. IV. 572/15/1924. számú hatá­rozatában írásbeli megállapodás hiányában a zálogtárgynak bírói közbenjárás nélkül történt eladását nemcsak szabálytalannak, hanem egy­ Egyes szám­ára 1­0 fillért !

Next