Budapesti Nap, 2002. november (1. évfolyam, 39-51. szám)
2002-11-16 / 39. szám
2 2002. november 16., szombat KÖZÉPPONTBAN A ROMA OKTATÁSRÓL Modellváltás a C-osztályban Az érettségiig kell első lépésben eljutni A roma cigány nyelvű szó, magyar fordításban embert jelent. Van elben valami szép. Hogy így hívják magukat. Sokan azt mondják, hogy a cigányság problémája leginkább a szegénységre vezethető vissza. A munkanélküliség a cigányság estében rendkívül nagy, ez pedig csak iskolázottsággal csökkenthető. A roma gyerekek iskolázottsági mutatói viszont drámaian alacsonyak. Az általános iskolában jelenleg két tendencia körvonalazódik: vagy tisztán cigány gyerekekből álló osztályok jönnek létre, vagy kisegítő iskolákba kerülnek a roma gyerekek. A végeredmény ugyanaz: teljes lemaradás. A középfokú oktatásba a cigány tanulók 10,6%-a jut el Budapesten, de az országos adat is ilyen kiábrándító, s ebből az amúgy is alacsony létszámból nagyon kevesen érettségiznek le. Tehát az első lépés: az érettségiig való eljutás. De a probléma nem ilyen egy szerű. Együtt tanultak, játszottak, semmi előítélet nem alakult ki bennük a romákról fotó: Gabrielák iskola nem megoldás A kisegítő Orsós János szerint — aki mostanáig roma származású kisebbségi önkormányzati képviselő volt - ha ma egy cigány fiatal leérettségizik, az csak a szerencsén múlik. — En■ nem is nagyon sokan segítettek abban, hogy eljussak az érettségiig. A Belvárosi Tanoda nélkül sehol nem lennék. Ez az intézmény teljesen diákközpontú. Olyan tanárokat, akik megértették a gondjaimat, csak Budapesten találtam. A kisegítő iskola sem megoldás. Ott kezdődik a probléma — mondja Orsós János -, hogy ha egy roma gyerek le akar érettségizni, akkor általános iskolát kell végeznie, nem pedig kisegítő iskolát. A roma tanulók nagy része kisegítő iskolában végzi, ahonnan nincs út az érettségi felé. Ez a legegyszerűbb megoldás a tanárok részéről — tisztelet a kivételnek -, ahelyett, hogy foglalkoznának a roma tanulókkal, kisegítő iskolába küldik nagy részüket. Csovcsics Erika Oktatás a „C” osztályban című tanulmányában is erről van szó: „A szegregáció (elkülönítés) enyhébb esetben osztálytermen belüli (szétültetés) elkülönítést jelent, szélsőségesebb esetben összevont cigány osztályokat. Az 1995-ben adatokat közlő 430 iskola közül 132-ben működött cigány osztály. A cigány osztályok megszervezésével eredetileg a cigány tanulók sikeresebb beilleszkedését akarták elősegíteni. Mivel azonban szinte mindenhol kudarcot vallottak, tartósították a »felzárkóztatási szükségletét, s jellemzően a szegregált, csökkentett értékű oktatás intézményei lettek. Pedagógiai teljesítményüket lerontotta az osztatlanság, s az, hogy általában nem a legfelkészültebb pedagógusok kapták meg őket. Bebizonyosodott, hogy tartós elkülönítés után a tanulók visszaillesztése lehetetlen feladat.” Vagyis ha tisztán cigány osztályokat hozunk létre, akkor végképp a lemaradásukhoz járulunk hozzá, ráadásul azt sem segítjük, hogy a nem cigány tanulók roma gyerekekkel való együtt tanulásuk révén kevésbé legyenek előítéletesek. — A cigány gyerekeknek sokkal jobb a verbális, szóbeli képességük - mondja Orsós János —, mint az írásbeli, mert a család életében teljes joggal jelen vannak, beleszólnak és beleszólhatnak a felnőttek beszélgetéseibe, minden felnőtt felé meg kell felelniük. Fenyő D. György magyartanár szerint azonban az oktatásban az írásbeli képességeket kérik jobban számon, amiben viszont jó a cigány gyerek, vagyis a szóbeliség, abban kevésbé bontakozhat ki, kevesebb lesz a sikerélménye. Ide kapcsolódik Csovcsics Erika tanulmányának egyik gondolatmenete is, miszerint a roma gyerekek oktatása nem felzárkóztatás-lemaradás, hanem kisebbség-kétnyelvűség-kétkultúrájúság kérdése. Ma az iskola nyelve a középosztály nyelvéhez áll közelebb, és a többségi kultúrát kéri számon, a szóbeli kultúrára jellemző nyelvet, az eltérést nem értékeli, sőt hibásnak bélyegzi. ROMA SZÍNHÁZ A TAVASZMEZŐ UTCÁBAN Maladype — Találkozások Színháza Nádori Péter különdíjat alapított Ugye járnak önök színházba? Ruhatárba teszik szövetkabátjukat, sonkatekercset és rózsaszín minyont majszolnak a büfében, társadalmilag cigarettáznak a szünetben. Na, akkor menjenek el a Roma Parlamentben látható (cigány nyelvű) előadásokra a Tavaszmező utcába legalább egyszer, a konformizmus és kockafejűség felfüggesztése végett. A Baross utcával párhuzamosan, a vizes macskakövön kopognak a cipők, majd eltűnnek egy kapualjban, fel a lépcsőkön, követve a rajzolt nyilakat. Hirdetőtáblás, hamutartós folyosó vezet a Találkozások Színházába, egy lakásba. Az előcsarnok egy szoba, ütött-kopott fotelokkal, roma festményekkel, szürreális színekkel és naivan sokatmondó gondolatokkal. Az előadás a másik szobában zajlik, hosszú és keskeny, szemben ablakokkal, szervesen beépítve azokat az előadásba. Nincs itt süllyesztő, se súgólyuk, kezdetleges a technikai háttér, ülünk a székeken, többen is, mint lehetne, ülünk a földön, és nézünk egy ismeretlen nyelven zajló produkciót. Találkozások. Több értelemben is. Ionesco darabja, Jacques vagy a behódolás. Saját nyelvén, saját gesztusaival, saját zenéjén keresztül. Idézve a tájékoztatóból: Nem véletlen, hogy ez a dráma eddig — Norvégiától Romániáig - szinte mindenütt megbukott. Kecsegtető. Mégis az. Önkényesen elszakítva minket nyelvünktől, a biztos támasztól, egy idő után éledezni kezd az érzékelés és megértés többi területe. Jelentőséget kapnak a mozdulatok, a mozgásszínházba illő, ütemre mozgó testek beszéde, és teljességgel magával ragad a zene. Oláh Zoltán egyszemélyes zenekara autentikus roma dallamokkal, feketén lüktető ritmusokkal sodorja az előadást. Romák és nem romák értetik meg velünk a hagyományokhoz mélyen ragaszkodó társadalmuk normáit, ohne minyon. Vértessy Zsófia Az Őszi Fesztivál keretében megrendezett VII. Soros Stúdiószínházi Napokon a zsűri egyik tagja, Nádori Péter különdíjat alapított (játékosan, az eredményhirdetéskor), és ezt a Roma Színház Jacques vagy a behódolás című produkciójának ítélte oda. A „díj” mellé lemezeket ajánlott fel. A minisztérium javaslatai az elkülönítés megszüntetésére Derdák Tibor szociológus, a választások óta a hátrányos és roma tanulók felzárkóztatásáért felelős miniszteri biztos hivatalában dolgozik. — Több mint kilenc éve foglalkozom romákkal, de ez teljesen természetesen jött, nem elhatározás kérdése volt, a sors hozta így, szeretem a munkám — mondja. — A törvény szövege szerint a nemzeti és etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élő nemzeti és etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot is oktatni kell. Ez a mondat a kezdeményezésemre került bele a törvénybe 1993-ban — fejtegeti Derdák Tibor. - Cigányok majdnem mindenhol élnek az országban, mégsem találunk települést, ahol kultúrájukat tanítanák, vagy legalábbis nagyon keveset. Történelem-, irodalom- vagy énektankönyvben, melyből a diákok tanulnak, nyomát sem találjuk a cigány kultúrának. A következő négy évben olyan oktatáspolitikát próbál megvalósítani a minisztérium - állítja Derdák Tibor -, hogy a szegregáció, vagyis az elkülönítés megszűnjön. Ez, úgy tűnik, nem is olyan egyszerű, hiszen itt különböző érdekek ütköznek a magyar társadalom máig élő „rendies” jellege miatt. Ott látom leginkább a problémát, hogy a gazdagok és a szegények elkülönítése is megjelenik a cigány osztályok létrehozása kapcsán. — Nem etnikai, hanem szociális kritériumok alapján közelítjük meg a kérdést, mivel senki nem kényszeríthető arra, hogy bármiféle etnikumhoz sorolja magát. Ha az iskola integrálja ezeket a gyerekeket, és integrálva eredményeket ér el, akkor többlettámogatásban részesül. Az első körben tehát integrációs fejkvótával ösztönözzük a sulikat, második körben pedig további programokkal, melyeken ha részt vesz, az iskola fejlesztési támogatást kap. Fenyő D. György magyartanár, tankönyvíró viszont hangsúlyozza, hogy több oktatási modellt lát szükségesnek. Ahogy a magyar társadalom is differenciált, úgy a cigányság is az, ezért egy oktatási modellel a probléma nem oldható meg — mondja Fenyő D. György. — Sokféle iskolára és sokféle oktatási modellre van szükség. Ezeket alaposan ki kell dolgozni. Ráadásul hosszú idő után derül ki, hogy melyik megoldási javaslat mit ér, mert meg kell várni hozzá az eredményeket, a diákok és a tanárok tapasztalatait, ehhez pedig sok-sok évre van szükség. A legnagyobb kisebbség Az 1990-es népszámlálás során 142 ezren vallották magukat cigánynak. Becslések szerint a 4- 600 ezres népcsoportból 90 ezren élnek Budapesten. A magyarországi romák megoszlása nyelvi, kulturális, történeti szempontból: — romungro csoport: kb. 70%-a a romáknak, magyarul beszélnek, jórészt közülük kerülnek ki a magyaros cigánymuzsikát játszó zenészek; — oláh cigányok: kb. 20%-a a romáknak, a szanszkrit alapú rontani nyelvet beszélik a magyar mellett; — beás cigányok: kb. 10%-a a romáknak, az archaikus román nyelvet beszélik a magyar mellett; — vend cigányok: kevesen vannak, a szinti nyelvet beszélik a magyar mellett; — kárpáti cigányok: kevesen vannak, Kárpátaljáról származnak. Budapesti Nap Cigány irodalmat is kellene tanítani Fenyő D. György a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanított 21 éven át. Arról szokás gondolkodni, hogyan lehet a magyar irodalmat, magyar nyelvtant, magyar helyesírást, magyar kultúrát megtanítani a cigány gyerekeknek, arról viszont sokkal ritkábban, hogy mi az, ami a cigány kultúrából vagy a hazai cigány kultúrából a magyarországi gyerekeknek tanítható. Kultúránknak része a cigány irodalom, a cigány kultúra is, amiről pedig nem nagyon tudunk. Mindig zavart, hogy az életnek csak egy kiválasztott, elit oldalával foglalkozom, ezért kezdtem el tanítani a Józsefvárosi Tanodában, ahogy Trencsényi Borbála is. Trencsényi Borbála magyartanár, aki a cigány irodalomról is írt tanítható szakirodalmat. — A Józsefvárosi Tanodában tanítottam mostanáig — mondja —, ami délutáni iskola volt, és ahol leginkább cigány és néhány nem cigány gyerek felzárkóztatásával foglalkoztunk. A tanoda a Soros Alapítvány jóvoltából jött létre, mára sajnos pénz hiányában az intézmény megszűnt. — Trencsényi Borbála szerint elengedhetetlen lenne a cigány irodalom tanítása a közoktatásban a magyarórákon. — Történelmünk folyamán a cigány etnikumnak is nagy szerepe volt a nemzeti kultúra formálódásában — fejtegeti. A néprajzkutatók, népmesekutatók nem győznek hálálkodni cigány adatközlőiknek, mert köztudott, hogy az archaikus és szóbeli kultúrát őrző romák nélkül sokkal kevesebbet tudnánk szóbeli irodalmunkról, anekdotáinkról, népmeséinkről, népdalainkról. A kultúrtörténet során is folyamatosan jelen voltak a romák, például amikor a Nemzeti Színházat fölavatták, cigány zenészek szolgáltatták a nótát. Nem szabad ezekről megfeledkezni. Bár látszólag nem nagy dolgok, de arról szólnak ezek a történetek, hogy ők is ugyanolyan magyarok, mint bárki más. Azért kell cigány irodalmat, kultúrát tanítani, hogy ne sztereotípiák jussanak eszébe egy diáknak, ha meghallja a cigány vagy a roma szót. Ráadásul amikor cigány irodalmat is tanítottunk kísérleti jelleggel, észrevettük, hogy a roma gyerekekben otthonosságérzetet keltett az, hogy a tankönyvben cigány népmonda is van. Ettől kezdve a nem cigány gyerekek is teljesen természetesen ejtették ki azt a szót, hogy cigány vagy roma. Együtt tanultak, játszottak, semmi előítélet nem alakult ki bennük a romákról. Az oldalt összeállította: Csejk Miklós 2002. november 23-án a Pesti Vigadóban Divatshow ■■HrilHBni Gála vacsora A bal háziasszonya Solák Andrea A felhőtlen szórakozásról az Old Boys valamim sztárvendégeink Fenyő Miklós és a Princess Parthoskodnak.