Budapesti Nap, 2002. november (1. évfolyam, 39-51. szám)

2002-11-16 / 39. szám

2 2002. november 16., szombat KÖZÉPPONTBAN A ROMA OKTATÁSRÓL Modellváltás a C-osztályban A­z érettségiig kell első lépésben eljutni A roma cigány nyelvű szó, magyar fordításban embert jelent. Van el­ben valami szép. Hogy így hívják ma­gukat. Sokan azt mondják, hogy a cigányság problé­mája leginkább a szegény­ségre vezethető vissza. A munkanélküliség a cigány­ság estében rendkívül nagy, ez pedig csak iskolá­zottsággal csökkenthető. A roma gyerekek iskolázott­­sági mutatói viszont drá­maian alacsonyak. Az általános iskolában jelenleg két tendencia kör­vonalazódik: vagy tisztán cigány gyerekekből álló osztályok jönnek létre, vagy kisegítő iskolákba ke­rülnek a roma gyerekek. A végeredmény ugyanaz: tel­jes lemaradás. A középfo­kú oktatásba a cigány tanu­lók 10,6%-a jut el Budapes­ten, de az országos adat is ilyen kiábrándító, s ebből az amúgy is alacsony lét­­­számból nagyon kevesen érettségiznek le. Tehát az első lépés: az érettségiig való eljutás. De a probléma nem ilyen egy­­ szerű. Együtt tanultak, játszottak, semmi előítélet nem alakult ki bennük a romákról fotó: Gabriel­ák­ iskola nem megoldás A kisegítő Orsós János szerint — aki mostaná­ig roma származású kisebbségi ön­kormányzati­ képviselő volt - ha ma egy cigány fiatal leérettségizik, az csak a szerencsén múlik. — En­­■ nem is nagyon sokan segítettek ab­ban, hogy eljussak az érettségiig. A Belvárosi Tanoda nélkül sehol nem lennék. Ez az intézmény teljesen diákközpontú. Olyan tanárokat, akik megértették a gondjaimat, csak Budapesten találtam. A kise­gítő iskola sem megoldás. Ott kez­dődik a probléma — mondja Orsós János -, hogy ha egy roma gyerek le akar érettségizni, akkor általá­nos iskolát kell végeznie, nem pe­dig kisegítő iskolát. A roma tanu­lók nagy része kisegítő iskolában végzi, ahonnan nincs út az érettsé­gi felé. Ez a legegyszerűbb megol­dás a tanárok részéről — tisztelet a kivételnek -, ahelyett, hogy foglal­koznának a roma tanulókkal, kise­­gítő iskolába küldik nagy részüket. Csovcsics Erika Oktatás a „C” osztályban című tanulmányában is erről van szó: „A szegregáció (el­különítés) enyhébb esetben osz­tálytermen belüli (szétültetés) el­különítést jelent, szélsőségesebb esetben összevont cigány osztályo­kat. Az 1995-ben adatokat közlő 430 iskola közül 132-ben műkö­dött cigány osztály. A cigány osztá­lyok megszervezésével eredetileg a cigány tanulók sikeresebb beil­leszkedését akarták elősegíteni. Mivel azonban szinte mindenhol kudarcot vallottak, tartósították a »felzárkóztatási szükségletét, s jel­lemzően a szegregált, csökkentett értékű oktatás intézményei lettek. Pedagógiai teljesítményüket leron­totta az osztatlanság, s az, hogy ál­talában nem a legfelkészültebb pe­dagógusok kapták meg őket. Bebi­zonyosodott, hogy tartós elkülöní­tés után a tanulók visszaillesztése lehetetlen feladat.” Vagyis ha tisz­tán cigány osztályokat hozunk lét­re, akkor végképp a lemaradásuk­hoz járulunk hozzá, ráadásul azt sem segítjük, hogy a nem cigány tanulók roma gyerekekkel való együtt tanulásuk révén kevésbé le­gyenek előítéletesek. — A cigány gyerekeknek sokkal jobb a verbá­lis, szóbeli képességük - mondja Orsós János —, mint az írásbeli, mert a család életében teljes joggal jelen vannak, beleszólnak és bele­szólhatnak a felnőttek beszélgeté­seibe, minden felnőtt felé meg kell felelniük. Fenyő D. György magyartanár szerint azonban az oktatásban az írásbeli képességeket kérik jobban számon, amiben viszont jó a ci­gány gyerek, vagyis a szóbeliség, abban kevésbé bontakozhat ki, ke­vesebb lesz a sikerélménye. Ide kapcsolódik Csovcsics Erika tanul­mányának egyik gondolatmenete is, miszerint a roma gyerekek okta­tása nem felzárkóztatás-lemara­dás, hanem kisebbség-kétnyelvű­­ség-kétkultúrájúság kérdése. Ma az iskola nyelve a középosztály nyelvéhez áll közelebb, és a több­ségi kultúrát kéri számon, a szóbe­li kultúrára jellemző nyelvet, az el­térést nem értékeli, sőt hibásnak bélyegzi. ROMA SZÍNHÁZ A TAVASZMEZŐ UTCÁBAN Maladype — Találkozások Színháza N­ádori Péter különdíjat alapított Ugye járnak önök színházba? Ru­határba teszik szövetkabátjukat, sonkatekercset és rózsaszín mi­­nyont majszolnak a büfében, tár­sadalmilag cigarettáznak a szü­netben. Na, akkor menjenek el a Roma Parlamentben látható (ci­gány nyelvű) előadásokra a Ta­vaszmező utcába legalább egy­szer, a konformizmus és kockafe­­jűség felfüggesztése végett. A Baross utcával párhuzamo­san, a vizes macskakövön kopog­nak a cipők, majd eltűnnek egy kapualjban, fel a lépcsőkön, kö­vetve a rajzolt nyilakat. Hirdető­táblás, hamutartós folyosó vezet a Találkozások Színházába, egy lakásba. Az előcsarnok egy szo­ba, ütött-kopott fotelokkal, roma festményekkel, szürreális színek­kel és naivan sokatmondó gon­dolatokkal. Az előadás a másik szobában zajlik, hosszú és kes­keny, szemben ablakokkal, szer­vesen beépítve azokat az elő­adásba. Nincs itt süllyesztő, se súgó­lyuk, kezdetleges a technikai hát­tér, ülünk a székeken, többen is, mint lehetne, ülünk a földön, és nézünk egy ismeretlen nyelven zajló produkciót. Találkozások. Több értelemben is. Ionesco da­rabja, Jacques vagy a behódolás. Saját nyelvén, saját gesztusaival, saját zenéjén keresztül. Idézve a tájékoztatóból: Nem véletlen, hogy ez a dráma eddig — Norvé­giától Romániáig - szinte minde­nütt megbukott. Kecsegtető. Mégis az. Önké­nyesen elszakítva minket nyel­vünktől, a biztos támasztól, egy idő után éledezni kezd az érzéke­lés és megértés többi területe. Je­lentőséget kapnak a mozdulatok, a mozgásszínházba illő, ütemre mozgó testek beszéde, és teljes­séggel magával ragad a zene. Oláh Zoltán egyszemélyes ze­nekara autentikus roma dalla­mokkal, feketén lüktető ritmu­sokkal sodorja az előadást. Romák és nem romák értetik meg velünk a hagyományokhoz mélyen ragaszkodó társadalmuk normáit, ohne minyon. Vértessy Zsófia Az Őszi Fesztivál keretében megrendezett VII. Soros Stúdiószínhá­zi Napokon a zsűri egyik tagja, Nádori Péter különdíjat alapított (játékosan, az eredményhirdetéskor), és ezt a Roma Színház Jacques vagy a behódolás című produkciójának ítélte oda. A „díj” mellé lemezeket ajánlott fel. A minisztérium javaslatai az elkülönítés megszüntetésére Derdák Tibor szociológus, a vá­lasztások óta a hátrányos és ro­ma tanulók felzárkóztatásáért fe­lelős miniszteri biztos hivatalá­ban dolgozik. — Több mint kilenc éve foglal­kozom romákkal, de ez teljesen természetesen jött, nem elhatáro­zás kérdése volt, a sors hozta így, szeretem a munkám — mondja. — A törvény szövege szerint a nemzeti és etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a te­lepülésen élő nemzeti és etnikai kisebbség kultúrájának megis­merését szolgáló tananyagot is oktatni kell. Ez a mondat a kez­deményezésemre került bele a törvénybe 1993-ban — fejtegeti Derdák Tibor. - Cigányok majd­nem mindenhol élnek az ország­ban, mégsem találunk települést, ahol kultúrájukat tanítanák, vagy legalábbis nagyon keveset. Törté­nelem-, irodalom- vagy énektan­könyvben, melyből a diákok ta­nulnak, nyomát sem találjuk a ci­gány kultúrának.­­ A következő négy évben olyan oktatáspolitikát próbál megvalósítani a minisztérium - állítja Derdák Tibor -, hogy a szegregáció, vagyis az elkülöní­tés megszűnjön. Ez, úgy tűnik, nem is olyan egyszerű, hiszen itt különböző érdekek ütköznek a magyar társadalom máig élő „rendies” jellege miatt. Ott látom leginkább a problémát, hogy a gazdagok és a szegények elkülö­nítése is megjelenik a cigány osz­tályok létrehozása kapcsán. — Nem etnikai, hanem szociá­lis kritériumok alapján közelítjük meg a kérdést, mivel senki nem kényszeríthető arra, hogy bármi­féle etnikumhoz sorolja magát. Ha az iskola integrálja ezeket a­ gyerekeket, és integrálva eredmé­nyeket ér el, akkor többlettámo­gatásban részesül. Az első kör­ben tehát integrációs fejkvótával ösztönözzük a sulikat, második körben pedig további progra­mokkal, melyeken ha részt vesz, az iskola fejlesztési támogatást kap. Fenyő D. György magyartanár, tankönyvíró viszont hangsúlyoz­za, hogy több oktatási modellt lát szükségesnek.­­ Ahogy a magyar társadalom is differenciált, úgy a cigányság is az, ezért egy oktatási modellel a probléma nem oldható meg — mondja Fenyő D. György. — Sok­féle iskolára és sokféle oktatási modellre van szükség. Ezeket alaposan ki kell dolgozni. Ráadá­sul hosszú idő után derül ki, hogy melyik megoldási javaslat mit ér, mert meg kell várni hozzá az eredményeket, a diákok és a tanárok tapasztalatait, ehhez pe­dig sok-sok évre van szükség. A legnagyobb kisebbség Az 1990-es népszámlálás során 142 ezren vallották magukat ci­gánynak. Becslések szerint a 4- 600 ezres népcsoportból 90 ez­ren élnek Budapesten. A magyarországi romák meg­oszlása nyelvi, kulturális, törté­neti szempontból: — romungro csoport: kb. 70%-a a romáknak, magyarul beszélnek, jórészt közülük ke­rülnek ki a magyaros cigánymu­zsikát játszó zenészek; — oláh cigányok: kb. 20%-a a romáknak, a szanszkrit alapú rontani nyelvet beszélik a ma­gyar mellett; — beás cigányok: kb. 10%-a a romáknak, az archaikus román nyelvet beszélik a magyar mel­lett; — vend cigányok: kevesen vannak, a szinti nyelvet beszé­lik a magyar mellett; — kárpáti cigányok: kevesen vannak, Kárpátaljáról származ­nak. Budapesti Nap Cigány irodalmat is kellene tanítani Fenyő D. György a Berzsenyi Dá­niel Gimnáziumban tanított 21 éven át.­­ Arról szokás gondol­kodni, hogyan lehet a magyar iro­dalmat, magyar nyelvtant, magyar helyesírást, magyar kultúrát meg­tanítani a cigány gyerekeknek, ar­ról viszont sokkal ritkábban, hogy mi az, ami a cigány kultúrából vagy a hazai cigány kultúrából a magyarországi gyerekeknek tanít­ható. Kultúránknak része a cigány irodalom, a cigány kultúra is, ami­ről pedig nem nagyon tudunk. Mindig zavart, hogy az életnek csak egy kiválasztott, elit oldalával foglalkozom, ezért kezdtem el ta­nítani a Józsefvárosi Tanodában, ahogy Trencsényi Borbála is. Trencsényi Borbála magyarta­nár, aki a cigány irodalomról is írt tanítható szakirodalmat. — A Józsefvárosi Tanodában tanítot­tam mostanáig — mondja —, ami délutáni iskola volt, és ahol legin­kább cigány és néhány nem ci­gány gyerek felzárkóztatásával foglalkoztunk. A tanoda a Soros Alapítvány jóvoltából jött létre, mára sajnos pénz hiányában az intézmény megszűnt. — Trencsé­nyi Borbála szerint elengedhetet­len lenne a cigány irodalom taní­tása a közoktatásban a magyar­órákon. — Történelmünk folya­mán a cigány etnikumnak is nagy szerepe volt a nemzeti kul­túra formálódásában — fejtegeti. A néprajzkutatók, népmesekuta­tók nem győznek hálálkodni ci­gány adatközlőiknek, mert köz­tudott, hogy az archaikus és szó­beli kultúrát őrző romák nélkül sokkal kevesebbet tudnánk szó­beli irodalmunkról, anekdotáink­ról, népmeséinkről, népdalaink­ról. A kultúrtörténet során is fo­lyamatosan jelen voltak a romák, például amikor a Nemzeti Szín­házat fölavatták, cigány zené­szek szolgáltatták a nótát. Nem szabad ezekről megfeledkezni. Bár látszólag nem nagy dolgok, de arról szólnak ezek a történe­tek, hogy ők is ugyanolyan ma­gyarok, mint bárki más. Azért kell cigány irodalmat, kultúrát ta­nítani, hogy ne sztereotípiák jus­sanak eszébe egy diáknak, ha meghallja a cigány vagy a roma szót. Ráadásul amikor cigány iro­dalmat is tanítottunk kísérleti jel­leggel, észrevettük, hogy a roma gyerekekben otthonosságérzetet keltett az, hogy a tankönyvben cigány népmonda is van. Ettől kezdve a nem cigány gyerekek is teljesen természetesen ejtették ki azt a szót, hogy cigány vagy ro­ma. Együtt tanultak, játszottak, semmi előítélet nem alakult ki bennük a romákról. Az oldalt összeállította: Csejk Miklós 2002. november 23-án a Pesti Vigadóban Divatshow ■■HrilHBni Gála vacsora A bal háziasszonya S­olák Andrea A felhőtlen szórakozásról az Old Boys valamim sztárvendégeink Fenyő Miklós és a Princess Pa­rth­­os­kodnak.

Next