Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-09-16 / 38. szám
600 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 38. szám. A lúdtalpas láb mozgékony, ha a supinatio, illetőleg az adductio akadálytalanul végezhető, míg a pes planus inflammatus, vagy fixált lúdtalp eseteiben a reflectorikus spasmus következtében főleg a supinatio fájdalmas, illetőleg akadályozott. A lúdtalp prophylaxisa szempontjából fontos: 1. a jó lábbeli, 2. helyes járás, ,r,3. a túlterhelés elkerülése, ,SJ 4. lábgyakorlatok, w A jó lábbeli fontos tulajdonsága a közepes magasságú, széles és egyenes czipősarok, ellentétben a divatos női czipők keskeny és magas sarkaival, amelyek megkisebbítik a láb támasztó felületét és így statikus deformitások létrejöttére kedvező feltételeket teremtenek. A mindkét lábon egyaránt hordható czipők szintén kerülendők. A helyes járást a gyermek rendszerint magától tanulja meg. Ha azonban a szülők szépérzéke helytelenül azt kívánja, hogy a kis gyermek lábait járásnál, ahelyett, hogy kissé befelé, inkább kifelé rakja és a gyermeket erre a járásra szoktatják, úgy e túlzott hiúságnak csakhamar a gyermek pes valgusa és planusa lesz a kellemetlen következménye. Helyes járásnál a lábak egyformán, csaknem parallel, legfeljebb kissé kifelé fordítva helyezendők a talajra. A túlterhelés szempontjából különösen a fejlődő egyén lába van veszedelemben: sokáig tartó állás, járás, nehéz terhek viselése kerülendők. Az alszár és lábizomzat a lúdtalp kezelésénél is elrendelendő s alább leírt, megfelelő gyakorlatok segélyével edzendők. A mozgékony lúdtalp kezelése. Gyermekek kisfokú pes valgusánál a belső sarok és talprész 1—1/2 cm.-rel való felemelését rendeljük el. Ha a pes valgus és a rendszerint vele együtt meglévő genu valgum is kifejezettebb, úgy a gyermek részére megfelelő czipőbetétet rendelünk. Rendelkezéseink eredményének ellenőrzése szempontjából betegeinket negyedévenként újra megvizsgáljuk. Ha a gyermek vagy felnőtt betegen a pes valguson kívül lúdtalpat is találunk, úgy a betét olyan módon készítendő, hogy az a láb számára megfelelő hosszanti boltozatot is képezzen. A jó lúdtalp-betéttől megkívánjuk, hogy 1. a sarokrész a lábat különösen a supinatio szempontjából korrigálja, 2. a betét boltozata a megterhelt és korrigált lábról készített öntvény mintájára legyen ívelve, 3. a betét a saroktól a metatarsalis csontfejecskék magasságáig érjen, még pedig olyan módon, hogy oldalt a láb teljes szélességében külső szegélyben végződjék. E fontos kívánalmaknak a készen vásárolt betétek csak a legritkább esetekben felelnek meg. Szerző részletesen leírja a betétek készítési módját, amelyet a gyakorló orvos figyelmébe ajánl. Különösen a vidéki orvos tehet betegének nagy szolgálatokat, ha a lúdtalp-betétet egyedül is el tudja készíteni. Fontos, hogy a láb fájdalmas pontjának megfelelően a betét belső részén puha szövet legyen. A lúdtalp kezelése szempontjából fontos lábgyakorlatok reggel és este egyaránt végeztetendők, eleinte 5—8-szor, később gyakrabban, míg végül a beteg azokat naponta kétszer 30—40-szer végzi. Alapállás : hüvelyk befelé, sarok kifelé, belső lábszegély emelt helyzetben. Ebből a helyzetből 1. sarkokat emelni és sülyeszteni, 2. sarkokat emelni, térdet hajlítani, térdet feszíteni, sarkokat sülyeszteni. Ezenkívül a betegek a szobában befelé fordított lábakkal járathatók. Ha a fixált lúdtalpas betegnek nagy fájdalmai vannak, úgy a narcosisban végzendő redressement alkalmazható. A redressált lábat 3—4 hétig gipszkötésben tartjuk. A gipszkötés eltávolítása után meleg fürdők és másság segítségével erősítjük a lábat. 8 nap eltelte után a beteg már járógyakorlatokat végezhet és úgy kezelendő, mint a súlyos, de mozgékony pes planus. Igen makacs esetekben egyedül az Achilles-ín tenotomiája eredményes. (Therap. Monatshefte, 1920, 5. sz.) Weisz Győző: A gyakorló orvos és a chloroformbódítás. (Frank Hermann dr.) A gyakorlóorvos ellenszenve a chloroformmal szemben a nem helyes alkalmazása következtében fejlődött ki. A főveszély nem