Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-09-16 / 38. szám
1920. 38. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG a chloroform méreghatása, hanem a kisérő körülményekben rejlik, aminő a szívizomzat túlfeszítése a hatalmas erő és idegmunkában az excitatiós stádium alatt. Oka a fulladási érzés a helytelen légzés miatt és a bódítószer excitáló hatása, mely ösztönszerűleg kiváltja a betegnél az ingert, hogy minden kényszert leküzdjön és magát alóla kivonja. A helyes légzésnél a beteg ne a belégzésnél, hanem a kilégzésnél segítsen. A belégzés oly folyamat, melyet a CO2 felhalmozódása a vérben automatikusan idéz elő, míg a kilégzés nincs ily primaer kényszernek alávetve, hanem addig visszatartható, míg a C02 felhalmozódás által előidézett belégzési kényszer nem követeli a tüdő megelőző kiürítését. Tehát, hogy a chloroform felvételéhez a vérbe kedvező lélektőrhytmust kapjunk, kilégzésre fordítandó a figyelem. Ajánlatos a beteggel a kilégzést az álarcz feltétele előtt párszor megismételtetni és csak azután, ha a beteg helyesen lélegzik, közeledünk az álarczczal mindinkább feléje, hogy a chloroformszagot megszokja. A lehetőleg minden inger kikerülésének úgy teszünk eleget, ha minél kevesebbet érintjük a beteget, főleg felső testén és karján. A szívműködést a külső jelek után ítéljük meg, például az ajkak színe, pupillák állása feleslegessé teszi ezen idő alatt a pulsus tapintását. A beteget, figyelme elterelésével, a combokon fekvő szorosan meghúzott szíjjal erősítjük le. Az álarcz lehetőleg ne érintse az arczot és hogy a beteg látókörén kívül essen, az áll felől közelítjük. Rendesen nem is jön a beteg az álarcz lényegével tisztába, mint az ingert okozóval. Ha mégis kezével kapkodna utána, más helyen való fájdalomkeltéssel, például a mellbimbó megcsípésével, hajhúzással tereljük el a figyelmét. Az esetben, ha az álarcot kezébe kerítené, ne vegyük el tőle, hanem másik előkészített álarczot használjunk. A szem becsukva tartása is felesleges, mert ez még egy ingerrel több. Ezért ajánlatos a Kocher-féle álarc használata, mely a szemet szabadon hagyja, így a beteg nagyon gyorsan megnyugszik, elalszik kimerülés nélkül — az orvos se merül ki — a kifejtett izomerő ellenállás nélkül magában omlik össze és így legkevésbbé veszi igénybe az idegrendszert és a szívet. Nagyon természetes, hogy ilyenkor nem lehet szó a chloroform cseppenként való adagolásáról, hanem az álarcot mindig teljesen át kell itatni, a fő, hogy a beteg minél gyorsabban és megszakítás nélkül jusson át az excitatiós stádiumon. Az eljárás hibája, hogy a belélegzett chloroform mennyisége nem számítható ki, és nagy anyagpazarlással jár. De a pontos cseppenkénti adagolásnál is, melyet szintén csak költséges berendezésekkel lehet elérni, az alveolusokban levő levegő tartalmaz chloroformot, mely az esetleg szükséges mesterséges légzésnél a vért újra telíti. Így nyílt kérdés marad hol rejlik nagyobb veszély; az excitatiós stádiumon gyorsan keresztülhaladva, természetes gázcserével nem kerül-e kevesebb chloroform a tüdőkbe (sok párolog el közben az álarcról is) mint a hosszabb előkészítést igénylő cseppenkénti adagolásnál, bár lehet, hogy itt az elhasznált chloroform összmennyisége csekélyebb, de a vér gázcseréje a fokozott izomműködés folytán sokkal nagyobb. Azonkívül a vázolt eljárás csak az előkészítésre vonatkozik, a narcosis folytatása bármily szokott módon történhetik. A felébredés után a betegek hamarabb magukhoz térnek, ami rendelési időben szintén fontos, fáradtság, fejfájás nem fordul elő. Minthogy a fulladás érzése ki van küszöbölve, és az elalvás is kellemesen jön létre, érthetővé válik, ha oly betegek, kik már többféleképpen lettek elaltatva, ezen altatási módot választják. (Medizinische Klinik, XVI. évfolyam, 22. szám.) Hoffenreich Ferencz: Gége-, orr-, fülgyógyászat. Rovatvezető: Rejtő Sándor dr. A melléküregek genyedéseiről. (Finder, Berlin.) Rámutat az aetiologia tárgyalásánál különböző infectiosus betegségekre, különösen az influenzára. Továbbá a fogakból kiinduló Highmoore empyemára, mely többnyire a 3 első moláris valamelyikének a gyökérmegbetegedéséből indul ki. Az acut és chronikus forma megkülönböz őt.