Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-09-16 / 38. szám

594 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 38. száti> iparkodik a keményítőszemcséket bezáró rostokat, fehérjét emészteni, szénhydratokat hasítani. Ennek ellenére a gyomorkiürülés lassúbb, atonia, sülyedés, erjedés jöhet idővel létre, ha a pylorusreflex nem elég prompt, szilárd ételrészek jutnak a duode- numba és túlerős peristalticát váltva ki, hasmenést idéznek elő. A rágáshiány tehát, elsősorban a gyomor motorikus működésének árt, másodsorban a gyomornedv reflek- torikus elválasztását akadályozza, egyrészt közvetve, mert a reflex hiányzik, másrészt közvetlenül, miután a szájnyál szénsava, mely a gyomornyálkahártyát szintén ingerli, elmarad. Ezenkívül munkatöbbletet ró a gyomorra a szájnyál fermenthatásának kiesése. További ártalmak erednek a száj és gyomor között fennálló szabad lumen következ­tében, mert mindennek, a mi a szájba jut, természetes útja a nyelőcső, de juthat a légcsőbe, garatba és vissza a felszínre is. Eltekintve az idegen, fertőző, mérges anya­goktól, a fokozott nyálelválasztásnál lenyelt nyál is bajt okozhat. Ilyenkor a gyomor túltelődése, a nyugalmi idő hiánya, a gyomornedv chemismusának változása, végül a nyák miatt, mely a gyomornedvnek az ételrészek belsejébe való hatolását akadályozza, a gyomormirigyek működése kimerülés folytán bénulhat, különösen ha már előzőleg rosszul működött. A nyál alkalicitása és a sok lenyelt bacterium se közömbös. A szénhydratok túlbeható emésztése a gyomorban és bélben erjedéses folyamatot indít meg, mely miatt a felső részek peristaltikája túlerős, míg az alsó részeké az erjedés elmaradása folytán túlgyenge. A sok nyál levegőnyeléshez is vezethet és így tympa- nitest okozhat a gyomorban, bélben, főleg atonia jelenlétében. Ha a nyál minőségileg is kóros, például a száj gyuladásos folyamatainál, úgy ez bizonyos mértékben tovább­terjedhet és oesophagitist idézhet elő. Sokkal gyakoribb, hogy a száj helyi lobja (elhanyagolt száj, láz stb.) miatt nagy mennyiségű bacterium és ezek toxinjai nyelei­nek el, melyek a gyomor és bél működését hátrányosan befolyásolják, ugyancsak idetartoznak a tápcső egyes részei közt fennálló, de még nem eléggé kiderített úgy­nevezett sympathikus összefüggés útján érvényesülő káros befolyások. Mindezen lehetőségek ellenére egyedül a száj kóros állapota által okozott gyomor-bélbántalmak aránylag ritkák, mert a hiányos rágás és a száj egyéb működé­sének hiánya nagyrészben könnyen lesz pótolva, valamint a gyomorba jutó káros anyagok hatása sem jut mindig érvényre. A csövön beadott próbareggeli mutatja, hogy az emésztés lassúbb, mintha rág az illető, tehát a rágás hiánya, vagy a gyors evés a gyomoremésztést lassítja. E kísér­letileg beigazolt tényen kívül a mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy az acut száj- és fogbántalmakkal kapcsolatban gyakran jelentkezik gastritis, melyet kétségkívül a száj gyuladásos termékei és a bacteriumok, esetleg letört fogrészek idéznek elő. Idült gyomorhurut, achylia gastrica, gyomornyálkahártya-atrophia számos észlelő szerint szintén a fogazat defectusából származhat, huzamos ideig fennálló hiányos rágás, gyors evés és a beteg szájüreg termékeinek állandó izgatása következtében. Hiba volna azonban minden gyomorbetegséget a szájemésztés hiányának rovására írni, mert éppen idült gastritis, achylia gastrica gyakran észlelhető ép fogak­nál. Megengedve, hogy a szájbántal mákból kifolyólag az ép gyomor is megbeteged­het, sokkal gyakoribb ezeknek a meglévő gyomorbántalmak fokozásában nyilvánuló rossz hatása. Már lázas betegeknél is fokozódik az étvágytalanság ápolatlan szájtól. Gyomorhurutot fentartja vagy fokozza a száj beteg állapota. Különösen a gyomor motorikus elégtelenségével járó bajoknál érvényesül a szájbetegség rossz hatása és sokszor a rágás helyreállítása elegendő a motorikus elégtelenség megszüntetésére. Ha a gyomoremésztés lassú és egyúttal sósavszegénység van jelen, úgy a rendesen fenn­álló erjedéses dyspepsiát a szájemésztés hiányossága igen erősen fokozhatja, különö­sen ha a száj ápolatlansága miatt nagy bacteriumtömegek is jutnak állandóan a gyomorba. A gyomortúlérzékenységben szenvedőknél a nem kellően benyálazott túlnagy falatok és a beteg száj váladékai hatnak hátrányosan. Hyperchlorhydriánál az alkalikus szájnyál neutralizáló hatásának kimaradása ártalmas, mert ez alapon fejlődhetik a gyomor­fekély. Ilyenkor a száj rendezése néha az egyetlen mód, hogy a gyomornyálkahártya

Next

/
Thumbnails
Contents