Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-09-16 / 38. szám

1920. 38. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 601 a chloroform méreghatása, hanem a kisérő körülményekben rejlik, aminő a szív- izomzat túlfeszítése a hatalmas erő és idegmunkában az excitatiós stádium alatt. Oka a fulladási érzés a helytelen légzés miatt és a bódítószer excitáló hatása, mely ösztönszerüleg kiváltja a betegnél az ingert, hogy minden kényszert leküzdjön és magát alóla kivonja. A helyes légzésnél a beteg ne a be- légzésnél, hanem a kilégzésnél segítsen. A belégzés oly folyamat, melyet a C02 felhalmozódása a vérben automatikusan idéz elő, míg a kilégzés nincs ily primaer kényszernek alávetve, hanem addig vissza­tartható, míg a C02 felhalmozódás által előidézett belégzési kényszer nem követeli a tüdő megelőző kiürítését. Tehát, hogy a chloroform felvételéhez a vérbe kedvező lélekzőrhytmust kapjunk, kilégzésre for­dítandó a figyelem. Ajánlatos a beteggel a kilégzést az álarcz feltétele előtt párszor megismételtetni és csak azután, ha a beteg helyesen lélekzik, közeledünk az álarczczal mindinkább feléje, hogy a chloroform- szagot megszokja. A lehetőleg minden inger kikerülésé­nek úgy teszünk eleget, ha minél keve­sebbet érintjük a beteget, főleg felső testén és karján. A szívműködést a külső jelek után ítéljük meg, például az ajkak színe, pupillák állása feleslegessé teszi ezen idő alatt a pulsus tapintását. A be­teget, figyelme elterelésével, a czombokon fekvő szorosan meghúzott szíjjal erősítjük le. Az álarcz lehetőleg ne érintse az arczot és hogy a beteg látókörén kívül essen, az áll felől közelítjük. Rendesen nem is jön a beteg az álarcz lényegével tisztába, mint az ingert okozóval. Ha mégis kezével kapkodna utána, más helyen való fájda­lomkeltéssel, például a mellbimbó meg­csípésével, hajhúzással tereljük el a figyel­mét. Az esetben, ha az álarczot kezébe kerítené, ne vegyük el tőle, hanem másik előkészített álarczot használjunk. A szem becsukva tartása is felesleges, mert ez még egy ingerrel több. Ezért ajánlatos a Kocher-féle álarcz használata, mely a sze­met szabadon hagyja, így a beteg nagyon gyorsan meg­nyugszik, elalszik kimerülés nélkül — az orvos se merül ki — a kifejtett izomerő ellenállás nélkül magában omlik össze és így legkevésbbé veszi igénybe az ideg- rendszert és a szívet. Nagyon természetes, hogy ilyenkor nem lehet szó a chloroform cseppenként való adagolásáról, hanem az álarczot mindig teljesen át kell itatni, a fő, hogy a beteg minél gyorsabban és megszakítás nélkül jusson át az excitatiós stádiumon. Az eljárás hibája, hogy a belélegzett chloroform mennyisége nem számítható ki, és nagy anyagpazarlással jár. De a pontos cseppenkénti adagolásnál is, melyet szintén csak költséges berendezésekkel lehet elérni, az alveolusokban levő levegő tartalmaz chloroformot, mely az esetleg szükséges mesterséges légzésnél a vért újra telíti. Így nyílt kérdés marad hol rejlik nagyobb veszély; az excitatiós stá­diumon gyorsan keresztülhaladva, termé­szetes gázcserével nem kerül-e kevesebb chloroform a tüdőkbe (sok párolog el közben az álarczról is) mint a hosszabb előkészítést igénylő cseppenkénti adago­lásnál, bár lehet, hogy itt az elhasznált chloroform összmennyisége csekélyebb, de a vér gázcseréje a fokozott izomműködés folytán sokkal nagyobb. Azonkívül a vázolt eljárás csak az előkészítésre vonat­kozik, a narcosis folytatása bármily szokott módon történhetik. A felébredés után a betegek hamarabb magukhoz térnek, a mi rendelési időben szintén fontos, fáradtság, fejfájás nem fordul elő. Minthogy a fulladás érzése ki van küszöbölve, és az elalvás is kelle­mesen jön létre, érthetővé válik, ha oly betegek, kik már többféleképpen lettek elaltatva, ezen altatási módot választják. {Medizinische Klinik, XVI. évfolyam, 22. szám.) Hoffenreich Ferencz. Gége-, orr-, fülgyógyászat. Rovatvezető: Rejtő Sándor dr. A melléküregek genyedéseiről. (Finder, Berlin.) Rámutat az aetiologia tárgyalásánál különböző infectiosus beteg­ségekre, különösen az influenzára. Továbbá a fogakból kiinduló Highmoore empyemára, mely többnyire a 3 első moláris valamelyi­kének a gyökérmegbetegedéséből indul ki. Az acut és chronikus forma megkülönböz­

Next

/
Thumbnails
Contents