Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-09-16 / 38. szám

604 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 38. szám. seknek kell mondanunk a mandula nyo­­mogatását, és azt csakis szakembernek szabad végeznie, kizárólag abban az eset­ben, ha a genyes váladék már teljesen reactiómentes, száraz, keményes törmelék alakjában zárja el a lakm­át, mert még így is nem egyszer látjuk, hogy a külön­ben localizálódott betegség különböző vérpálya-metastasisoknak, sőt sepsiseknek lehet a kiinduló pontja. Az eldugott mandula sem válik láthatóvá az esetek többségében az arcus félrehúzására, hanem csak az arcus tövére gyakorolt nyomás sejteti az előbukni akaró mandulának eldugott részeit. A­mi a műtéti indicatiókat illeti, gyógyulni nem akaró tonsillitiseknél akár gyermekről, akár felnőttről van szó, helyesebb a műtét, mint a veszélyes conservativ kezelés, hacsak külön contra­­indicatio, mint haemophilia, czukorbeteg­­ség, leukaemia, stb. nem áll fenn. Fontos azonban a műtéti mód. Mivel gyermeknél a tonsilloctomia narcosis nélkül nagyon nehéz, narcosisban pedig véraspiratio, pneumonia, stb. fenyeget, itt is a tonsil­­lotomia egyik formája az, melyet válasz­tanunk kell, és pedig a morcellement, a tonsilla darabonkénti kiszedése, de egészen a capsuláig. Addig, amíg a capsula sima, fehérszürke szövetét látjuk. Ez a gyula­­dásos esetekben épp oly biztos gyógyu­láshoz vezet, mint a tonsillectomia. Ha erre nincs szükség, tényleg megelégszünk (főleg kisgyermeknél) az egyszerű ampu­­tatióval, a­mi különben is helyesen vé­gezve, kisgyermeknél majdnem totális ki­bukáshoz vezet. Felnőttnél, amennyiben contraindicatiók állanak fenn a tonsillecto­­miával szemben, ugyancsak ez a gondos morcellement lesz az a műtét, a­mely javait, mert semmiféle functionális veszélyt nem rejt magában. Tökéletlen tonsillo­­tom­ia azonban tényleg veszélyes gyula­­dásos esetben, mert a genyesen átnőtt, bacteriumtenyészetektől hemzsegő man­dulát jelezve, abba szinte erőszakkal bele­­viszünk mindent, a­mi az egész szerve­zetre lehet veszélyes, és a­mi addig csak a sértetlen felületen volt, ha a lacunákban is. A­mi a gyermekeken végzendő műtétek ellenjavallatát illeti, mert nem tudjuk, hogy mire jó a gyermeknek az ő tonsil­­lája, hát ne feledjük el, hogy oly gyer­mekről van szó mindig, akinél sok a lymphatikus szerv a garatban. Ha tehát elveszem a mandulákat, mindig marad még elég adenoid szövet a nyelvgyökön és az epiphamnyxban (még carett után is). (Deutsche mediz. Wochenschrift, 1920, 20. szám.) sz. Liebermann T. dr. A gégetuberculosis kezelése ív­­lámpafényfürdőkkel. (Blogvad, Kopen­­hága.) 17 éve annak, hogy O. Bernhard, Finsen és Rollier részben elméleti, rész­ben gyakorlati kutatásai nyomán a fény­­therápia újból szóhoz jutott az orvosi módszerek között. Később Reyn és Ernst kezdtek ívlámpákkal dolgozni. Reyn szerint az ívlámpa többet ér, mint a quartlámpa. Mürtzen és Rubov 1916-ban, Viggo Schmidt később számolt be jó eredményről. (Szerző főleg a dán szerzőket emeli ki.) Olden­­burg már felemlít gégetuberculosissal szö­vődött tüdőeseteket gyermekeknél. 1915- ben Strandberg 2 gyógyult gégetuber­­culosis-esetet közöl, melyek egyike 50, másika 75 általános fényfürdőre gyógyult meg. U. a. 1917-ben 10 esetről referál, melyek közül 6 gyógyult, 1 javult és 3 nem változott a fényfürdő-kezelésre. Ugyan­akkor Blogvad 24 esetről tesz jelentést, melyek így oszlottak meg: 6 többé­kevésbbé gyógyult, 3 sokat javult, 10 kevésbbé javult, 5 nem változott. A kezelés technikája egyszerű: egy négy személyt befogadó szobában négy darab 20 Amperes ívlámpát állít fel és a levetkőztetett betegeket 1/1 usque 1 óráig teszi ki a fénynek. (Több idő nem jutott egy-egy betegre.) Az egy órát a negyedik héten éri el, miután naponként adott egy-egy fürdőt. Összesen 75 beteg kapott kezelést. Ezek közül 17 gyógyult meg teljesen, 35 javult, és pedig 16 jelen­tékenyen, 19 kevésbbé, de kifejezetten, 6-nál állandó maradt az állapot, 16-nál pedig nem sikerült a folyamat előrehala­dását feltartóztatni. Sokan ezek közül a közölt esetek közül még kezelésben álla­nak. Az első eseteket csak a fényfürdőkkel kezelte, a későbbiekben azonban egyéb, és pedig erélyes helybeli kezelést végzett, különösen a galvanocausticát gyakorolt a Grünwald-féle „Tiefenstich“ alakjában. Ez a combinált kezelés nagyban javította a gyógyeredményeket. A fényfürdők hatása

Next