Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-09-16 / 38. szám

1920. 38. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 605 a legszembetűnőbb az ulceratióknál, melyek sokszor simán eltűnnek. Továbbá azokban az esetekben, amelyekben a reg. arythenoidea duzzadt. Itt azonban fontos, hogy a beteg teljes hallgatást tartson be. (Megengedett suttogással.) Tuberculosis és infiltratumok is gyógyulnak, de itt már helyi kezelés is kell. (Tiefenstich.) Pal- liativumként epiglottisamputatiókat is vég­zett (Alexander-féle guillotin). A fény a fájdalmakat is csökkenti. De csak azokat, melyek közvetlenül a gégetuberculosis folytán állnak elő, nem pedig azokat a garateredetű, tuberculosisosoknál gyakori fájdalmakat, melyeket könnyű differentiálni az előbbiektől, amennyiben az előbbiek hevesek, midőn a beteg ételt nyel, míg ezek az utóbbiak főleg nyálnak a nyelé­sénél, szóval az „üresnyelésnél“ lépnek fel. Ezeket úgy kezeli, hogy 1 :35-ös menthol praffinolaj 7—8 cseppjét csep­pented naponta kétszer egy-egy orrlyukba, és a garatba lefolyó olajat kiköpeti a be­teggel. Hangsúlyozza, hogy nem mindig javul a tüdőfolyamat egyidejűleg a gége­folyamattal, sőt sok esetben gyógyul a gégefolyamat, mialatt a beteg annyira romlik quo ad pulmones, hogy exitusához is rohamosan közeledik. Tehát a gége- tuberculosist külön is kell és lehet kezelni és gyógyítani a tüdőtuberculosistól, persze csak szakember képes erre. Különösen a még el nem hanyagolt esetek alkalmasak. Az eredmények igen jók, sokkal ritkábbak a kínos, fájdalmas esetek, melyeknél alkohol-injectiókkal stb. kell a fájdalmak ellen küzdeni. Éppen emberségességből ezért érdemes a különben infaust eseteket is erélyesen gyógyítani gégészeti szem­pontból. (Deutsche mediz. Wochenschrift, 23. szám) sz. Liebermann T. dr. A chronikus gégehurutról. (Finder, Berlin.) Az idült gégehurut különböző alak­jainak vázolása után rátérve a therapiára, miután kiemelte, hogy esetleges garat- és orrbántalmak előbb kirekesztendők, ajánlja a tanninglycerinoldatot 1 vagy 2%-os ol­datban, a 2%-os protargolglycerint és a Va%-os chlorzinkoldatpt, mindezt fecsken­dővel, nem pedig ecsettel alkalmazva. A Iapist csak körülírt megbetegedett helyek edzésére, akkor in substantia, szondára olvasztott gyöngy alakjában. A Lugol­glycerint beszáradásra hajlamos hurutok­nál, cognacbarna oldatban. Befúváshoz igen enyhe összetételű porokat ajánl és pedig acid. tannicumot 1—3-tól a 10 tal- cumra, alumen crudumot sacchar lactissal ai, zincum sozojodolicumot pedig 1 a 10-hez arányban. (Deutsche mediz. Wochenschr., 1920, 24. SZ.) sz. Liebermann T. dr. Genuin ozaena vaccinával gyógyult esete. (Hofet, Bécs.) A klinikailag már atrophiákat mutató eset 1915 januárjától 1917 májusáig volt kezelésben, mely idő alatt 48 injectiót kapott 50-től 600 millió csíráig emelkedve (cm3-ként). A beteg két év óta gyógyult, az atrophia is klinikai értelemben véve új vascularisatio útján eltűnt. Hogy histologice volt-e, vagy van-e atrophia, persze nem tudja megállapítani. Vaccina nemsokára általánosan kapható lesz már. (Wiener mediz. Wochenschr., 1919, 46. szi) sz. Liebermann T. dr. Gégeoedema három érdekes esete. (Glas, Bécs.) (A bécsi laryngo-rhinologiai társaság 1919 november 5.-én tartott ülé­sén előadott referátumok.) Az első igen nagy stenosist okozott, melyet a beteg mégis el tudott viselni, mivel az nagy, benignus struma kapcsán lassan fejlődött ki. A második acut oedema egy 70 éves betegnél, a kinél a test különböző helyein léptek már fel rövid időtartamú oedemák igen nagy arányokban, melyeket, úgymint a gégeoedemát is, előadó angioneurotikus eredetűeknek tart. A kezelés csak kórházi lehet, a mennyiben, a mint ez a kérdéses esetben sikerrel járt, el akarjuk kerülni a tracheotomiát, jég-kravatta, felpolczolt fek­vés és oxygenbelélegzés segítségével. 32 órával a roham fellépte után az teljesen lezajlott volt. A harmadik eset diagnosti- kailag fontos, a mennyiben egy 28 éves nőbeteg bal aryepiglottikus plicája volt oedemás, melynek lelohasztása cocainnal egy subglottikus gummát derített ki. Mi­vel a Röntgen-vizsgálat tumort mutatott a mediastinumban és légszomj állott fenn, mediastinalis műtét volt kilátásban. A gégediagnosis azonban a mediastinalis tu­mort is legnagyobb valószínűséggel gummá- nak engedte diagnostizálni és a gyógyítást specifikus térre terelte. Az eset további ész­lelése igazolta ezt. (Wiener med. Wochenschr., 1920, 21. SZ.) sz. Liebermann T. dr.

Next

/
Thumbnails
Contents