Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1921-01-13 / 2. szám

­ 1921. 2. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Nem tetaniás gyermekek hasonló táp­lálás mellett oedemamentesek maradnak. (Berliner kiin. Wochenschr., 1920, 2. sz.) B. A Hirschsprung-féle betegség és a vegetatív idegrendszer. (R. Kaeckell, Berlin.) A Hirschsprung-féle betegség aetio­­logiája nem egységes. A legkülönfélébb me­chanikus akadályok létrehozhatják, így vol­­vulus általi leszorítás, abnormis ránczkép­­ződés a rectum felső részében, bélspasmus stb. Bing gondolt először arra, hogy talán a normális bélizomzatnak hiányos beidegzés folytán létrejött gyengébb tónusa szintén felvehető okul. E gondolatot Retzlaff té­nyekkel próbálta megerősíteni s kísérletei­ben tényleg a sympathicotonus lényeges fokozódását találta kifejezett vagusgyenge­­ség mellett. Retzlaff eredményeit vizsgálta utána szerző Kleinschmidt kórházában egy 4x­2 éves fiúcskán, ki születése óta megfigye­lés és kezelés alatt állt a Hirschsprung­­féle betegség kifejezett tüneteivel. A vegetatív idegrendszer pharmakoló­­giai vizsgálata azt mutatta, hogy Retzlaff betegével ellentétben mind a vagotrop, mind a sympathicotrop szerekre egyformán, nem túlságos mértékben reagált, így tehát a Hirschsprung-féle betegség nem egységes aetiologiáját Retzlaff vizsgálatai sem dön­tötték meg. (Berliner kiin. Wochenschrift, 1920, 43. sz.) B. Könyvismertetés. H. Kleinschmidt: Therapeutisches Vademecum für die Kinderpraxis. III. Auflage. Verlag von S. Karger, Berlin, 1920. 196 oldal. Ára 15 márka. A mindennapi gyakorlat czéljaira készült könyvről a legobjectivabb kritikát mond a kelen­dősége. Nagyon sok német gyermekgyógyászati zsebkönyv forog közkézen és mégis Kleinschmidté egy év alatt elfogyott és két év alatt már a har­madik kiadása jelenik meg. Olvasóink is bizo­nyára szívesen veszik, ha egy jó tanácsadó, rö­vidre fogott és mégis minden szükséges részletre kitérő gyermekgyógyászati zsebkönyvre hívjuk fel figyelmüket. Kleinschmidt nagy gyakorlati érzékkel foglalkozik a gyermekgyógyászat tudományos egyes kérdéseivel is, ezen sajátosságát érvénye­síti Vademecumában is. Torday A. Niemann: Kompendium der Kinderheil­­kunde mit besonderer Berücksichtigung der Sauglingskrankheiten. Verlag von S. Karger. Berlin, 1920. 334 oldal. Ára 18 márka. A gyermekgyógyászat terén talán a leg­számottevőbben érvényesül az orvostudomány haladása. A régi empirikus alapot az aetiologia nézőpotjából tárgyalás váltotta fel. Ezen irányt hirdeti a német gyermekgyógyászat berlini tan­székén Czerny. Az ő iskolájának egyik számottevő képviselője Niemann, a most közreadott rövid tankönyvben az anyag csoportosításával. Az egyes betegségek egymásután sorakoztatásában szakít a régi szervek szerinti felosztással és a etiológiai közös momentumok szerint állítja egymás mellé a test esetleg különböző szerveiben lefolyó beteg­ségeket és kóros folyamatokat. Lehetőleg a gyer­mekgyógyászat tudnivalóira kihatás lévén czélja, rövidre fogottan emlékezik meg azon kérdésekről és közlésekről, melyek más tudományszakokkal közösek. Nagy gyakorlati érzékkel van a könyv megírva, jól követhető tanácsokat ad és így két­ségtelenül közkézen fog forogni. Torday: Ideg- és elmegyógyászat. Rovatvezető: Frey Ernő dr. A gyermekkor sexuális problé­máiról. (Prof. Niemann, Berlin.) A ber­lini sexuologiai társulat szükségét érezte annak, hogy a gyermekkori sexualitásnak Freud és iskolája által nagy jelentőségű­nek ítélt szerepéről a gyermekorvosok véleményét is meghallgassa és azért fel­kérte Niemann berlini gyermekorvostanárt egy e tárgyról szóló előadás megtartására. Niemann a gyermekkori sexualitás túl nagy jelentőségét tagadja. Modern sexuológusok szerint a nemi élet már a csecsemőnél kezdődik: a csecsemő onani­­zál. Sőt ezt a meghatározást kiváló gyer­mekorvosok is elfogadták. Heubner is beszél a csecsemő-onaniáról. Niemann szerint ezen esetekben onaniáról beszélni teljesen indokolatlan. A csecsemő nemi szerveivel épp úgy játszik, mint a többi testrészeivel és ez épp úgy okozhat kel­lemes érzést (,,Lustgeffihl“) is neki, de psychosexuális háttere a dolognak nincs és nem bizonyító erejűek esetleges erec­­tiók, melyek minden psychikus alap nélkül reflectorikus úton jönnek létre. Ugyanúgy nem lát Niemann a csecsemő emlőszopá­sában se sexuális alapú cselekedetet, ha­nem alapokul inkább feltételezi a csecsemő előszeretetét rhythmikus mozgások iránt. A kis gyermekek onaniaszerű játszadozását sem tartja sexuális jellegűnek és szerinte ezek az onaniaszerű szokások nem is igen mennek át igazi onaniába. A mások testével való játszadozást Moll már a nemi ösztönnek tulajdonítja. 21

Next