Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-01-13 / 2. szám
1921. 2. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG_______________________________25 jelzi. A primaer szak végén már az egész szervezet mirigyei megbántódtak. A vírus a véráram útján eljut minden szövetbe és sok helyen deponálódik. De a mirigyekhez hasonlóan, ezeken a depőikon is csak bizonyos idő elteltével jutnak a spirochaeták terjeszkedésre alkalmas körülmények közé s váltanak ki reactiós jelenségeket. A spirochaeták ellen való küzdelmet az infectio felismerése után azonnal el kell tehát kezdenünk, mert csak az első hetekben remélhetjük, hogy az egész szervezet általános fertőződését elkerülhetjük. Ezért fontos a sclerosis diagnosisa. Ez teljesen kifejlődött esetben nem is nehéz, amikor jellemző klinikai tünetekkel, a környéki mirigyek duzzanatával stb. jelentkezik. De sokkal nehezebb a feladat, amikor látszólag jelentéktelen tünetet, például kis horzsolást látunk, beszüremkedés nélkül, ami esetleg egy herpes-tályogocskától nem is különbözik. A spirochaetavizsgálathoz kell ilyenkor fordulnunk. Az erosio szélét mechanikusan izgatván, az erre kiszivárgó savóban kell vagy sötét látótérben, vagy, ha ehhez nem vagyunk felszerelve, tuskészítményben felkeresnünk a spirochaetákat. Néha nagyon sok van egy-egy látótérben, néha meg csak hosszas keresés után akadunk egyetlenegyre. Ha egyáltalán nem találunk, az nem bizonyítja, hogy nem syphilissel van dolgunk. Ilyenkor ismételten vizsgálunk, ha meg a fekélyt már előbb kezelték, 2—3 napig bőrkenőcs alatt tartjuk s azután vizsgáljuk újra. Gyakran észlelhető nagy hiba, hogy ilyenkor a Wassermann-reactiót hívják segítségül s ha ez negatív, abból azt következtetik, hogy a fekély nem lueses. Pedig ez a reactio a lues primaer szakának első felében mindig negatív s positivvá válása csak kevéssel előzi meg a secundaer tüneteket. Fontos azonban a Wassermannvizsgálat akkor, amikor positiv spirochaetalelet mellett azt akarjuk tudni, hogy menynyire jutott a lues az egész szervezetben. Ha a Wassermann-reactio positiv, a prognosis alig jobb, mint a secundaer luesé. Ha ellenben negatív, akkor eléggé biztosra vehetjük, hogy megfelelő erélyes kezelés nemcsak meggyógyítja a beteget, hanem Wassermann-reactióját is állandóan negatívan tartja. Egyetlen kúrával elérhetjük a gyógyulást, de ezt azután éveken át ellenőriznünk kell. A secundaer szakban a spirochaeták elözönlik az egész szervezetet. A bőrben is számos góczban helyeződvén el, a szöveteket reactióra ingerüki s így keletkeznek az exanthemák. A vírus a véráram útján mindenüvé eljut ugyan,de nem mindenütt deponálódik egyformán. Bizonyos szervek, például a bőr és a nyálkahártyák alkalmasabbak erre, aztán az egyes szervek különböző erővel védekeznek, így az a lueseset, amely főként a bőrön okoz elváltozásokat, lényegesen különbözik attól, amelyik bőrtünetek nélkül vagy csak igen kevés bőrtünet mellett inkább a belső szerveket és esetleg a központi idegrendszert támadja meg. A bőséges kiütést a betegség további folyamára nézve kedvező jelnek is tartják. Ezt ritkábban követi idegrendszerbeli elváltozás, míg a tabesesekről s a paralysisesekről gyakran halljuk, hogy egyáltalán nem, vagy csak igen kevés kiütésük volt. A recidivák a szövetek közt maradt depótokból indulnak ki. A vírus első, haematogen szétözönlésekor számtalan depot keletkezett, de a szervezet ellentállása s a kezelés folytán igen sok parasita tönkremegy s a recidivák idején már kevesebb góczban van életképes spirochaeta. Azokon a helyeken, ahol valamilyen kiütés volt, amit aztán a védekező folyamatok eltüntettek, a virus terjeszkedésére kedvezőtlen a talaj s így ennek a gócznak a kerületén, gyíkaalakban csoportosulva jelentkeznek a recidivákra nagyon jellemző elváltozások. Az első 2—3 év a recidivák ideje, utána a latens időszak következik. Akármilyen hosszú lappangási idő után is activitásba léphetnek a spirochaeták, gammák jelentkezhetnek, leggyakrabban csak egyesével. A Wassermann-reactio a latens szakban is positív lehet. Régebben a lappangás idején csak a klinikai kép adott felvilágosítást a lues állapotáról. A recidivák megszűnte után 2—3 évvel a luesről semmit sem tudtak. Most a Wassermann-reactio mindig eligazíthat. A Wassermann-reactio specifikus a luesre. A lepra és bizonyos lázas betegségek is adják ugyan, de ezek a luestől