Budapesti Szemle. 1861. 12. kötet, 38-40. szám

38–39. szám - AZ ANJOUK ÉS MÍVELTSÉGÜNK. – Vass Józseftől

AZ ANJOUK ÉS MÍVELTSÉGÜNK (A m. kir. egyetem által koszorúzott pályamű). ELSŐ KÖZLEMÉNY. Bevezetés. I. Harmadik Endre király halálával terhes napok súlyosodtak a magyar szent korona birtokára s népeire. Alig létetett végnyu­galomra a székesfehérvári sírboltban az utolsó Árpád király, a pártok legott szerte a hazában szokatlan erélylyel kezdték magu­kat szervezni. A közjó azt kivánta volna, hogy a nemzet sorsát intéző hatalmasok, az Árpádok fivérének kimúltával, a fejedelmek vérszerződési alapigéjét, miszerint törvényes fejedelmek s azoknak csak Álmos nemzetsége sarjadékát ismerendik '), III. Endre kilencz éves leányára, a még atyja által Venczel cseh királyfinak eljegyzett Erzsébetre, terjeszszék ki , de a vad szenvedély 8 titkos számítás által részekre szaggatott nemzeterő, közös alapelven egy­ ') „Libera voluntate ducem ac praeceptorem in filios filiorum suo­rum, usque ad ultima m g e n e r a t i o n e m, Almum, filium Ugek, et qui de ejus generatione descenderent; ut quamdiu vita duraret, tam ipsis, quam etiam posteris suis semper ducem haberent de proge­nie Almi ducis 5" — a hét vezér szerződésének szavai. Olv. Schwandt­ner : Seriptores rer. Ilungaricar. Tom. I. 1746. I. Fol. pag. 5 et G. 1*

Next