Budapesti Szemle. 1864. 19. kötet, 61-63. szám

61. szám - A MAGYAROK EREDETE. I. Mit tanúskodnak a nyelvek a magyarok eredetéről. II. Történelmi bizonyítékok. Hunfalvy Páltól

A MAGYAROK EREDETE. BEVEZETÉS. Alig van kérdés, melynek megoldását többen megkísérték volna, mint a magyarok eredetének kérdése. Mégis máig oldatla­nul áll előttünk, sőt, ha meg volna is oldva, nem tudjuk, hogy meg van oldva. Ez győzhet meg bennünket leginkább arról, hogy nem jó úton keresék a megoldást, mert a­ki jó úton jár , az leg­alább azt találja meg, hogy nincsen­ mód megtalálni, a­mit kere­sünk , s ez eredmény is nagyon sokat ér. Bármely nemzet eredetét kétféle eszközök segítségével kell keresni, mivel azt csak is azokkal lehet megtalálni, ha megtalálható. A segédeszközök egyik fele a rokon nyelvek tárházaiban van lerakva, melyet azokból ki kell szedni; másik fele a történelmi emlékek és emlékezések, a­me­lyekhez a szó hagyományt vagy az örökölt hírt is szá­mítjuk. A kétféle segédeszközök tehát megannyi bizonyítékok, melyek vagy egymást támogatják, s e szerint kiegészítik, vagy egymás ellen tanúskodnak. Ilyen ellenkezés alkalmával sem ront­ják le egymást, minthogy a nyelvbeli bizonyítékok erősebbek a történelmi bizonyítékoknál, tehát magukra is bizonyíthatnak. Mert a történelmi emlékek és emlékezések díja, vagy ha vannak ilyenek, azok ellenkezése a nyelvbeli tanúsággal csak azt bizo­nyítja, hogy a kétféle bizonyítékok különböző időkorokról tanús­kodnak , s azért nem egyezők egymással. Példa világosítsa fel. Tegyük föl, hogy a magyar- és erdély­országi románokról nem tudná a történelem megmondani, hogy a római légiók és gyarma­tok valaha az alsó Dunánál és a régi Daciában tanyásztak , nem is tudná, hogy keleti római császárság is volt, azért a rumánok !*

Next