Budapesti Szemle. 1864. 19. kötet, 61-63. szám
61. szám - A MAGYAROK EREDETE. I. Mit tanúskodnak a nyelvek a magyarok eredetéről. II. Történelmi bizonyítékok. Hunfalvy Páltól
A MAGYAROK EREDETE. BEVEZETÉS. Alig van kérdés, melynek megoldását többen megkísérték volna, mint a magyarok eredetének kérdése. Mégis máig oldatlanul áll előttünk, sőt, ha meg volna is oldva, nem tudjuk, hogy meg van oldva. Ez győzhet meg bennünket leginkább arról, hogy nem jó úton keresék a megoldást, mert aki jó úton jár , az legalább azt találja meg, hogy nincsen mód megtalálni, amit keresünk , s ez eredmény is nagyon sokat ér. Bármely nemzet eredetét kétféle eszközök segítségével kell keresni, mivel azt csak is azokkal lehet megtalálni, ha megtalálható. A segédeszközök egyik fele a rokon nyelvek tárházaiban van lerakva, melyet azokból ki kell szedni; másik fele a történelmi emlékek és emlékezések, amelyekhez a szó hagyományt vagy az örökölt hírt is számítjuk. A kétféle segédeszközök tehát megannyi bizonyítékok, melyek vagy egymást támogatják, s e szerint kiegészítik, vagy egymás ellen tanúskodnak. Ilyen ellenkezés alkalmával sem rontják le egymást, minthogy a nyelvbeli bizonyítékok erősebbek a történelmi bizonyítékoknál, tehát magukra is bizonyíthatnak. Mert a történelmi emlékek és emlékezések díja, vagy ha vannak ilyenek, azok ellenkezése a nyelvbeli tanúsággal csak azt bizonyítja, hogy a kétféle bizonyítékok különböző időkorokról tanúskodnak , s azért nem egyezők egymással. Példa világosítsa fel. Tegyük föl, hogy a magyar- és erdélyországi románokról nem tudná a történelem megmondani, hogy a római légiók és gyarmatok valaha az alsó Dunánál és a régi Daciában tanyásztak , nem is tudná, hogy keleti római császárság is volt, azért a rumánok !*