Budapesti Szemle. 1869. 13. kötet, 41-44. szám
41. szám - EGY ÉVI SZEMLE A FÖLDLEÍRÁS ÉS NÉPISME érdekében tett legújabb útazások fölött Sz. V.
osztálya anyagilag s erkölcsileg bő támogatásban részesít, mert tapasztalatukon alapszik azon meggyőződésük, hogy valamint általán véve minden tudomány haszna kihat az emberiségre, úgy különösen a világkereskedelemmel s gyarmatokkal biró népeknél az ethno- és geographiai fölfedezéseknek reális gyümölcseit elsősorban azon nemzet élvezi, mely segédkezet nyújtott azok eszközölhetésére. Ez előrebocsátottak után itt rövid szemlében igyekszünk bemutatni az utóbbi év földbeirati és népismei mozgalmait, a végbevitt fölfedezéseket; némely nemes szándék, kellő készültség s kitartó buzgalom hajótörését, s a rendszeres, fáradhatlan búvárlatok azon eredményeit, melyek a való ismereteket megint legalább egy-egy nyommal előbbre vitték. E tekintetben leginkább Saint-Martin általunk összeállított félévenkénti geographiai jelentései reproductióját veszi itt az olvasó, azon derék francziáét, ki már évtizedek óta ismerteti a tudomány ezen terén való időszakonkénti mozgalmakat, bár meg kell jegyeznünk azt is, hogy különben nem érdemetlen honfitársainak némelykor túlságos nagyságban nyújtja a borostyánt. Hogy áttekintésünk tisztább legyen: Afrikán, a geographiai fölfedezéseknek még sokáig aknázható kincsesbányáján, s e bánya legérdemtelibb művelőjén , dr. Livingstoneon kezdjük, kinek 1868 elején Európaszerte elterjedt halálhíre megdöbbenést okozott az egész tudós világban. Tudjuk, hogy dr. Livingstone 1865-ben harmadízben indult Afrikába fölfedezési útra, czéljául tűzvén ki egyrészről eddigi saját búvárlatait folytatni, másrészről pedig a Moravi-tó felső részét tovább vizsgálni s e vizsgálatait a Burton és Speke-eivel összeköttetésbe hozni, átkutatni a Maravi és Tanganika tavak közt, északnyugati irányban mintegy 5—6 foknyi ismeretlen területet. Közvetlen tapasztalatok után szükséges vola a Tanganika egész vízirati rendszerét is megállapítani, a mit tenni se Burton, se Speke nem volt képes, s különösen azt is bebizonyítani, vajon ezen központi nagy tó közvetlen összeköttetésben van-e (miként ezt gyanítgatták) a Speke és Baker által látott egyenlítő alatti tavakkal, és így a Nílus-folyóval is ? Afrika ezen belső részeiben még sok fölfedezésre váró ismeretlen tárgy létezik, és Livingstonenál ki sem bírt nagyobb szakképzettséggel a búvárlatok ezen új tere átkutatásához. Livingstone 1866 elején érkezett Afrika keleti részén azon pontra, hol a llavumának nevezett folyócska a tengerbe ömlik.