Budapesti Szemle. 1907. 129. kötet, 361-363. szám
363. szám - CULTURÁNK ÉS A TERMÉSZETBUVÁRKODÁS. – Than Károlytól
CULTURÁNK ÉS A TERMÉSZETBÚVÁRKODÁS. Néhány évtizeddel ezelőtt a külföldön kitűnő egyéneknek is, sajátságos nézetei voltak culturánkról, nevezetesen nyelvünk alkalmatosságáról a tudomány művelésére. E tekintetben talán nem lesz érdektelen azon érvelés ismertetése, melyet a magyar nyelv kulturai jelentőségére nézve, egy kiváló német tudóssal szemben, már régebben kifejtettem. A hatvanas évek vége felé, fiatal tanár koromban Münchenbe utazván, látogatást tettem szaktudományom egyik világhírű képviselőjénél, báró Justus Liebignél. Az ő iskolájából került ki a chemiában első vezetőm, J. Redtenbacher akkori bécsi egyetemi tanár. Ennek ajánlatára a nagy tudós szíves előzékenységgel fogadott és csaknem fél napon át érdekes társalgásra méltatott. Ez természetesen szakkérdések és főképen szakmánk egyetemi tanításának módja körül forgott. A chemia gyakorlati tanításának nagytapasztalású megalapítója bölcs tanácsokat adott, melyekben kiemelte, hogy a tanításban fősúlyt fektessek az alapfogalmak és az egyszerűbb chemiai műveletek megértetésére, valamint azoknak helyes gyakorlati alkalmazására. Kifejtettem előtte, hogy ez elveket kezdettől fogva szemmel tartottam és tőlem telhetőleg a tanításban megvalósítani törekedtem. Beszélgetés közben azt kérdezte tőlem, miféle nyelven tartom előadásaimat ? Midőn erre azt feleltem, hogy előadásaimat magyarul tartom, elcsodálkozott és azt az észrevételt tette, hogyan lehetséges ez, hiszen a magyar nyelv nézete szerint nem eléggé művelt arra, hogy a tudomány elvont fogalmait és gondolatmenetének finom árnyalatait szabatosan ki lehetne rajta fejezni. E nyilatkozat, melyet, ha jól vettem észre, a 70-ik évi hadjáratot megelőző német chauvinismus is befolyásolhatott, nem kis Budapesti Szemle. CXXIX. kötet, 1907. -1