Budapesti Szemle. 1911. 148. kötet, 418-420. szám
419. szám - GYULAI PÁL. (I.) – Angyal Dávidtól
Majd a költő apostrophálja Görgeyt: A mit kivívtál száz csatába, Beolvadt a nemzet sorsába, És olthatatlan lánggal ég, Dicsfény, erő és hősiség. E szavak ma már kevésbbé merészen hangzanak, mint a mikor először mondattak, a mi hatásuk ereje mellett is tanúskodik. De a Telegdi-salonban folyó társalgással vége szakad Romhányinak. Mert nehezen oldható csomóhoz jutott az elbeszélés. Telegdinében is szerelem ébred Romhányi iránt, vajon szomorú végű legyen-e a lelki harcz ? Gyulai fiatal korában szinte kereste a tragikus bonyodalmakat, érettebb korában egészen saját leleményű elbeszélésben hangulata nem könnyen alkalmazkodott a sors és a szenvedélyek végletességének rajzához. Azután Gyulai a kitérésekben elmondta már a javát annak, ami a szívén volt. És az egyetemi teendők, más hivatalos kötelességek, a családi katastrophák, az életkor haladása, Gyulai nagynevű barátainak kihalta lehűtötték azt a légkört, melynek melege nélkül a nagy alkotáshoz szükséges kedv föl nem virulhatott. Különben is az ilyerősen subjectiv művekhez jól illik a töredékesség; idő előtt kimúlnak, mint a költő alkotó kedvének boldogsága. Amit Gyulai azon túl mint költő akart elmondani korának viszonyairól, azt más formájú kisebb versekbe foglalta. A hazafias érzés ugyanis gazdag őre volt költészetének. Már 1848-ban jelent meg egy füzet Kolozsvárit nemzeti szinti czímlapon ily czímmel: Nemzeti Szinek, írták: Gyulai, Mentovics és Szász Károly. «Szabadság! Unió!» a füzet jelszava s e jelszavakért lelkesedik Gyulai ott megjelent öt költeményében. A márcziusi mozgalmak forró levegője csap felénk e versekből, melyeken a legerősebben érezhető Petőfi hatása Gyulaira. A költemények nagyon tetszettek akkor és midőn 1848 márczius 25-én a kolozsvári házi zenekar nemzeti ünnepet rendezett, Gyulai verseit a Petőfiéivel együtt osztogatták a közönségnek díszkiadásban.* * Endrődi Sándor: Petőfi Sándor napjai. (Petőfi könyvtár 29. 30.) 401. 1.