Budapesti Szemle. 1915. 161. kötet, 457-459. szám
457. szám - AZ ORVOSI TUDOMÁNY A HÁBORÚBAN. – Grósz Emiltől
AZ ORVOSI TUDOMANY A HABORUBAN. A haboru az allamtol, a tarsadalomtol s az egyesektol egyarant nagy áldozatokat kovetel. Nagy hiba volna, ha ezeket titkolnák vagy elhallgatnok. Ellenkezoleg, ismernünk kell azokat, hogy vedekezhessünk ellenük, hogy hatasukat kisebbithessük s vesztesegeink potlasarol gondoskodhassunk. A haboru borzalmai kozott felemelo es vigasztalo momentum, a betegsegek ellen valo vedekezesben es a sebesultek gyogyitasaban elert siker. Az orvosi tudomanyok erteke a haboruban epen olyan mertekben emelkedett, mint a technikai tudomanyoké, csakhogy mig utobbiak a rombolas, az oldokles szolgalataban is allanak, addig az orvosi tudomanyok kizarolagosan azon czelra torekszenek, hogy a betegsegeket elharítsak, azokat meggyogyitsak, a sebesülteknek enyhilest nyujtsanak, munkakepessegüket visszaadjak, eletüket megmentsek. A modern hadviseles okas mertekben megnovelte a feladatokat, melyeknek betoltese az orvosi tudomanyokra var. Minden jel oda mutat, hogy a mult szazad munkaja, melynek alapjait a nemet Koch es a franczia Pasteur, a magyar Semmelweis es az angol Lister vetettek meg, az orvosi tudomanyokat kepesse teszi a nagy, szinte emberfeletti feladatok megoldasara. A feladatok sokasagabol ketto emelkedik ki, melyeknek mindegyike jogosan szamot tarthat a kozvelemeny erdeklodesere. Az elso a sebesultek gyogyitasa. A masik a betegsegek s elsosorban a jarvanyos betegsegek ellen valo vedekezes. A budapesti kir. magyar tudomanyegyetem aulajaban tartott eloadas.