Californiai Magyarság, 1982 (60. évfolyam, 1-51. szám)

1982-01-01 / 1. szám

No. 1. 1982. január 1. Gábor Áron: Filozofáljunk, vitázzunk, üvöltsünk Európát nem érte váratla­nul, hogy Lengyelországban betiltották a szabad szak­­szervezeteket, sztrájk és gyü­lekezési tilalmat rendeltek el, a katonaság vette át a ha­talmat és bevezették a rög­tönítélő bíráskodást. Inkább az volt a rendkívüli, hogy ezek az intézkedések eddig nem történtek meg, holott a vasfüggöny közelében min­denki tudja, hogy egy szov­jet kudarc Lengyelország­ban nemcsak a Varsói Szö­vetség államainak jelenlegi rendjét teszi próbára, ha­nem a Vörös Birodalomnak is nehéz időket hoz. Miért is írom, hogy a közép- és ke­let-európai „szövetségesek” nélkül a Szovjetunió gazda­ságilag és politikailag a csőd szélén áll és az elmúlt évti­zedek régen megbontották Lenin és Sztálin rendjét? A válasz egyszerű és már többször megírtam. A szov­jet ember lelkületéből nem esnek ki egyik napról a má­sikra azok a pszichológiai összetevők, amelyeket ak­kor is elfogad, ha semmi köze a kommunista ideoló­giához, vagy éppenséggel nem ért egyet a párttal. Több, mint ötven éve a szov­jet nép olyan magasfokú agymosáson ment át, amely­hez hasonlót nem ismer a vi­lágtörténelem. Ezen kívül, az orosz történelem mérték­­egységei szerint a szovjet polgár jelenlegi életnívója és kulturális szintje messze nem azonos a cári időkével, és a szovjet nemzetközi si­kerei is olyan tényezők, amelyeket ideológiától füg­getlenül is értékel a szovjet ember. Elsősorban a kato­na. Ezek a tényezők tartják össze a szabad világunkat fe­nyegető Vörös Hadsereget is. A lengyel események — eb­ben a pillanatban a történe­lem sem tudja még méltó nevét: lázadás, forradalom, szabadságharc, világégés gyu­tacsa — de az már biztos, hogy 56-unk mellett a len­gyel kérdés a Szovjetunió második erőpróbája. Ha nem érvényesül a Brezs­­nyev-doktrina — a Varsói Paktum államai együttesen büntetik meg a „rendbontót” — akkor csak rövid idő, két­­három év kérdése, hogy a szovjet hatalom visszavonul az ázsiai nagytérbe, vagy azok a nemzetiségi erők rob­bantják darabokra, amelyek csak addig összetartó kap­csok, amíg Brezsnyev biro­dalma sikereket mutathat fel. Ezek nélkül a legmaga­sabb fokú manipulációs gé­pezet is kátyúba ragad. Győz a sok­féle nemzetiség különböző látásmódja és Ázsiának az a hagyományos életrendje, amelyben a szláv nem őselem, hanem csak meghódított tömeg. Ehhez a nyulkfarknyi, történelmi filozófiához ellenben az a kérdés is hozzátapad, hogy az amerikai társadalomban van-e még annyi erő, hogy a lengyel eseményekbe hatha­­­tósan beleszóljon. Helyeseb­ben: eljutott-e már Reagan „ellenreformációja” odáig, hogy újra a pionír-idők ál­dozatvállalását ültethesse a társadalmi, vegyszerekkel megmérgezett emberi lelkek­be. Még helyesebben: alkal­mas-e még, vagy újra alkal­mas már az amerikai lélek arra, hogy ne csak ezer mérföldekre a Mississippi­től, hanem New Yortól Los Angelesig is vállalja egy atomháború veszélyét. Enél­­kül hasztalan és bűnös min­den olyan „elrettentő ak­ció”, ahol százmillió közép­európai porát hordja a sem­mibe az atomvihar. Ne filozofáljunk tovább? Még mindig jobb, mint azt elemezni, ha egyáltalán élet­ben maradunk, hogy ki, hol dobta le az első atombom­bát, ki lett „isa, por és ha­mu”, vagy ki maradt élet­ben az öreg kontinens szívé­ben. Egyáltalán: kik felelő­sek a zűrzavarért, ahol az ideológiai, politikai és erköl­csi formák hitelüket vesztet­ték és az élni akarás emberi vágya is csak ideig-óráig ér­vényesül. Igenis filozofál­junk, vitázzunk, üvöltsünk, mert a lengyel eseményeket csak rövidke idő és kicsiny­ke tér választja el az ország­tól, ahol ezer évig éltünk, dolgoztunk, háborúztunk, hittük és káromoltuk az Is­tent. Gyarló emberek vol­tunk, de átszűrtük az igazsá­gokat, az ellen­ igazságokat és vérző kézzel tartottuk az európai mérleg serpenyő­jét. Most reszket a kezünk, gyermekeink, unokáink egy­re fogynak és ha időközön­ként még példát mutatunk helytállásból, érveinket már akkor is nehezen értik, ha 25 éve jelesre vizsgáztunk. Túlnőtte lehetőségeinket az atom? Vagy mi nem talál­tunk értelmes szóra és nem használtuk ki az alkalmakat, amikor a vájtfülű Nyugat is megért? Mindegy: filozofál­junk, vitázzunk, üvöltsünk tovább. 1 1 1 0 0 1 1 0 0 0 0 0 0­0 Jr=Jr=jr=jr=Jr=iF=ir=Jr=dr=ir=ir=Jr=ir=Jr=Jr=Jr=i­=Jr=Jr=ir=Jr=iE=Jr= | IMMIGRATION LAW­­ (zöld kártya) | VÍZUMOK jj B-1 (business) H-1 (professional/artist) j­ E (investor/trader) K (france) ji F (student) L. (intracompany transferee) jj NATURALZATION & CITIZENSHIP LABOR CERTIFICATIONS jj HOZZÁTARTOZÓK BEHOZATALA Házastársak — szülők — testvérek — gyermekek HOFFMAN R. ÁGI jj ügyvéd — Attorney at Law Jr LawOffices-AGGIE HOFFMAN 0 3435.Wilshire Blvd. Suite 1126, L.A. CA. 90010. 0 (213)384-5211. jj MAGYARUL IS BESZÉLÜNK. jj Parking in the Building. -­ CALIFORNIAI MAGYARSÁG FÉNYES MÁRIA: BETLEHEM Az emberek milliói megtesz­nek több ezer mérföldet, vagy akár a fél világot átutazzák, hogy megláthassák Betlehemet, és fő­leg a Születés Bazilikáját. Ezt a fenséges, zeg-zúgos, gyertyafé­nyes, füstös tömjén­ illattól ter­hes épületet, melyben a szentség és vallás misztériumának aurája ragyog és talán nincs is a világ­nak még egy olyan helye, mely felveheti vele a versenyt. A hatalmas épület-komplexum magán viseli a különböző évszá­zadok nyomait. Kápolnákban, templomokban, barlangokban, kolostorokban járunk ott. Bár­merre fordulunk, a kétezer éves keresztény egyház történelmé­nek egy-egy fejezetére bukka­nunk. Betlehemről szóló első cikke­met a Szent Barlang leírásával fejeztem be, melyben egy nagy ezüst csillag jelzi a földön Jézus születésének helyét. Innen to­vább menve, vagyis a Bazilika földalatti folyosóján eljutunk Szent Jeromos sírjához. A kö­zépkori nagy egyházi tudós ham­vai már nem nyugosznak ott, mert Rómába szállították, a Santa Maria Maggiore templom­ba. Szent Jeromos (Hierony­­mus) Sophronius Eusebius Kr.u. 338-ban született, valahol Dal­máciában. Rómában Damasus pápa titkára volt. 386 körül Betlehembe költözött, és lakó­helyül a Szent Barlang egyik „szomszédját" választotta. (Mun­ka-barlangja, vagyis cellája még mindig látható) Szakadatlan és óriási arányú tudományos tevé­kenységet fejtett ki haláláig, 480-ig. Korszakalkotó műve a Szentírás lefordítása arám nyelv­ről latinra, (Vulgata), mely az egyház leginkább használt latin szövegű bibliája. Ezen kívül bib­liai magyarázatok, dogmatikus vitairatok, vértanú-krónikák, keresztény irodalmi lexikon, és számos más fennmaradt műve igazolja, hogy szellemi képessé­geiben harmonikusan egyesül a stílus­érzék, a klasszikus és ke­resztény kultúra. Nemcsak har­cos tudósnak, és egyház­tanító­nak, de a humanizmus egyik út­törőjének is tartják. A szent sírok közül említésre méltó a Szent Pauláé, aki előke­lő szülők gyermeke volt, 347- ben született Rómában és Szent Jeromos tanítványaként nevelke­dett. Férje halála után 390 körül a Szent Földre költözött, leányá­val, Eostochiummal együtt. Szent Paula nevéhez fűződik az első kolostor meglapítása Palesz­tinában. Tovább menve megközelítjük az Apró Szentek, vagyis az Ártat­lanok Kápolnáját a két éves, vagy kisebb gyermekekét, akiket Heródes gyilkoltatott le, mikor a prófécia megjövendölte neki, a Messiás érkezését. A lemészá­rolt gyermekek sír­ürege egy ol­tár alatt van, és rácson keresztül látható. Nem messze tőle Szent József, az alázatos asztalos, Jé­zus nevelőapjának kápolnájába térünk be, melyet megemlékezé­sül a látomásra, — mikor az an­gyal figyelmeztette, hogy mene­küljön családjával Egyiptomba Heródes bosszúja elől, — állítot­tak fel. Szent Jeromos sírjától a lép­csőn felmenve a ferencesek temp­lomába érünk, melyet Szent Ka­talinról neveztek el, és a Bazili­kához csatolva építettek 1881- ben. Főként karácsonyi, (decem­ber 24) fényesen celebrált éj­féli miséjéről nevezetes, melyet nemzetközileg is közvetítenek. Az idők folyamán hozzáépítet­tek még az eredeti Bazilikához egy örmény kolostort, egy gö­rög zárdát, és a 13. században a Szent Györgyről elnevezett Anglikán kápolnát. Ezekre a he­lyekre lépcsőkön lehet a temp­lomi hajóból feljutni. Szinte beleszédül az ember amint sorra járja valamennyit. Az alsó barlang félhomályos, szürke falain bizánci, nagyon régi képek antik ikonok, függnek. A Szent Barlangban brokát-függönyök takarják a kijáratokat, néhol az üregek a római katakombák be­nyomását keltik. Misztikus mé­cses, vagy gyertyafények világí­tanak, a templomokban klasszi­kus festmények váltakoznak szí­nes, olcsó emléktárgyakkal, dí­szekkel, élő, vagy művirágokkal, ráccsal elkerített szentélyekkel. Merész vállalkozás tollal, csak megközelíteni is az összhatását, ennek a több, mint másfél évezre­des Bazilikának, melyen viharos­múltjának minden korszaka ott­hagyta a nyomát. Meg kell még említenem, egy másik szentélyt a közelben a Tej Barlangot, mely fölé Szent Fe­renc barnakámzsás fiai kis temp­lomot emeltek. A barlang szikla­fala fehér, tejszerű, habár a fák­lya és gyertyafüsttől kormos .A legenda szerint egyiptomi útjuk előtt itt rejtőzött a Szent Család, és a Szűz Anya, föld­re cseppent teje változtatta fehérré a sziklá­kat. Dohos, és homályos a lejá­rati lépcső a barlangba, ahol egy meglehetősen kezdetleges fest­mény ábrázolja a Jézust szoptató Szűz Máriát. Néhány kilométerre innen fek­szik a pásztorok mezeje, ahol most csönd, és élettelen üresség uralkodik, — de egyszer kétezer évvel ezelőtt a szeretet csodás éj­szakáján különös dolgok történ­tek: ,,S pásztorok valának ama vidéken, szabad ég alatt tanyáz­ván és őrt állván az éjszakában nyájuk felett. Egyszeresen ott termett az Úr angyala mellet­tük és az Isten fényessége körül­­ragyogá őket, — és ők megfé­lem­lének nagy félelemmel. És mondá nekik az angyal: Ne fél­jetek, mert nagy örömet hirde­tek nektek, minthogy ma szület­ett nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. S ez lesz a jel, találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve. És azonnal mennyei sokaság vette körül az angyalt, mely dicséré az Istent, mondván: dicsőség a magasság­ban Istennek és békesség a föl­dön a jóakaratú embernek . . (Lukács 2. 8-14.) FOLYTATJUK 3. oldal

Next