Californiai Magyarság, 1985. január-december (62-64. évfolyam, 1-50. szám)

1985-01-04 / 1. szám

DR.NÁNAY ENDRE: VILÁGHELYZET Az amerikai véderő, pontosabban a ^ag®***^ légierő januárban szándékozik fellőni jfi' egy műbolygót Sigint név alatt, éspe-.flFT1 y dig a polgári NASA segítségével. A kizárólag katonai célokat szolgáló V T „satallitet” a légierő azért nem tudja a légűrbe küldeni a NASA nélkül, mert állítólag terjedelme meghaladja a rendelkezésükre álló kilövő berendezések ka­pacitását. Minthogy a NASA nem katonai szervezet, a légi­erő külön értekezleten jelentette be a NASA igénybevételét s egyúttal kérte az ország (sőt nyugat) valamennyi hírközlő szervét, hogy államérdekből ne közöljenek semmit az ügy­gyei kapcsolatban, mert minden közlés kárt okoz a véderő­nek. A Washington Post napilap azonban az állam- és az ál­lamérdek feletti „demokráciát”, annak titokzatos útjait kö­vető újság, mit sem törődött ezzel,s első oldalas,szenzációt, egyben bevételt is szolgáló cikkében nem kívánatos adatokat (és megfelelő köritést) tárt olvasói, a nagyvilág, így a szovjet tábor elé. A cikk hírül adja, hogy a légi ingajárat, a NASA Discovery-je januárban felviszi a légierő „super secret” (ma­gasabb titkot képező) műbolygóját. Leírja annak súlyát, mé­reteit, formáját, sőt azt is, hogy a műbolygó főcélja a szovjet rakéta-kilövések megfigyelése, adatszerzés. A tudósítást ugyanaz a személy írta (signálta), aki kb. egy évvel ezelőtt támadást intézett az amerikai neutron bomba ellen, mely se­gített a szovjetnek, — állítja egyes hírszolgálat - megállítani, vagy meggyengíteni (lelassítani) a Nyugat-Európában terve­zett anti-tank fegyverkezést. A hírszolgálat egy része (talán a nagyobbik fele) részben felháborodással, részben undorral regisztrálja ezt az „arroganciát”. Egyes szerkesztői cikkek (editorialok) azt kérdezik, hogy „ez is lehet”,így is lehet, ez lenne a sajtószabadság? A Washington Post felette van „min­dennek”, mindenkinek, fütyülhet az államérdekre? A „keep the public informed” (tájékoztassad a közönséget) azt jelen­tené, hogy amikor a legilletékesebbek kérik, hogy semmi­lyen adatot ne közöljenek az üggyel kapcsolatban, mert. a legkisebb tájékoztatás is az ellenséget szolgálja, akkor egy „szuper újságíró”, aki egyébként éppen olyan amerikai pol­gár, mint bárki más, s éppen olyan állampolgári kötelességei vannak, mint bármelyik itt-élő halandónak, kizárólag „pénz­ért, bevételi többletért” azért is papírra vet adatokat, me­lyek utólagos exkuzációja szerint „úgyis köztudomásúak”. A légierők egyik tábornoka azt kérte idevonatkozó beje­lentése során: „engedjék meg, hogy most mi mondjuk meg, mi a katonai titok”, ne a hírszolgálat. Azóta ifjak is tüntetnek a Washington Post épülete előtt, s táblákon hordozzák a jelzőt „treason”, árulás, árulók. Weinberger hivatalos nyilatkozatában elítélte a Washington Post-t, mondván „a legmagasabb foka az újságírói felelőtlen­ségnek1,' mely esetleg magában hordhatja az árulás ismérvéit, (aid and comfort to the enemy) is, azaz segítségnyújtás és kényelmi helyzet-teremtés az ellenség számára. Egyes nyugati napi- és hetilapok összehasonlítják a Wash­ington Post akcióját azokkal a friss ügyekkel, ahol egyes személyek kerülnek a bíróság elé katonai titkok kiadása mi­att. (Idézik egy TRW alkalmazott ügyét, aki kémként áll a bíróság előtt, egy satallite rész-rajzai ügyében, egy légierő tisztet, aki részinformációkat szolgáltatott, illetve hozott nyilvánosságra, stb.) A vita hullámai felvetik a problémát: mi hát a sajtószabad­ság? Egy újságíró az Alkotmányra (első szakaszára) hivatko­zással, szólásszabadsága nevében azt firkál, amit akar? Van államérdek, melynek megsértése az össz-polgárságot veszé­lyezteti? Ha van, ki állapítja meg kereteit? Ha az állam illeté­kesei katonai érdekből titoknak minősítenek bizonyos hely­zeteket, ezt egy újság, főleg azért, hogy kellemetlenkedjék a véderőnek, esetleg főnökének, vagy az egész US adminisztrá­ciónak nyilvánosságra hozhatja, büntetlenül? Ugyanakkor szőnyegre került a sajtó, illetve a média szupeijoga is. Va­jon, nem léptünk-e arra az az útra, ahol „egyes”, főleg szu­perdemokratának ismert hírközlők olyan hatalmat, jogot, Folytatás a 2. oldalon! AZ ELSŐ IFJÚ SZOVJET NAGYSÁG HÍREK a nyugtalan világból Mikhail Gorbacsev 53 éves, az első fiatal orosz (vagy szovjet) főhiva­talos, akit újabban úgy emlegetnek, mint a USSR No. 2. személyisé­gét. Feleségével (akinek Ph.D-je, doktori képesítése van) együtt érke­zett Angliába és szimpatikusán jelentkezett az angol politikai berkek­ben. Már maga az a tény, hogy egy orosz hivatalos feleségével utazik hivatalos útján, valamiféle „modern”, vagy újított orosz világot mu­tat be nyugatnak.Az angolok igyekeztek „kitenni” magukért, sőt a miniszterelnök Mrs. Thatcher máris nyilatkozott, hogy átjön a tenge­ren Reagan elnökhöz (és át is jött) referál Gorbacsevről s igyekszik az elnököt rávenni, hogy „ne terjessze a fegyverkezést még a légűrbe is” (de ittléte alatt meggyőződött Reagan helyes vonalvezetéséről). Ugyanakkor azonban az angol hivatalosak nagyon tartózkodóan fo­gadták Gorbacsev kijelentését, mely szerint a szovjet SS 20-as rakéták leszerelési darabszámába bele fogják kalulálni az angol „független nuk­leáris rakétákat” is, mert minden rakéta, amely Európában áll, az a USSR elleni. Gorbacsev hozta Csernenko szovjet vezér üzenetét: a USSR radikális megoldásra hajlandó a leszerelés kapcsán, de feltételei vanak nagy számban. Reagan elnök máris odanyilatkozott, hogy min­den szóbajöhető kérdést hajlandó letárgyálni, de semmilyen előfelté­telről nem lehet szó. Gorbacsev ügyesen szerepelt, - mondja a nyuga­ti sajtó. Vajon, elég ügyes lesz-e szereplése a Politburo számára, ahol a No. 3. személy, Grigory Romanov már alig várja, hogy előrukkolhas­son a No. 2. helyre: nem is említve az öreg méregkeverő, Gromyko szuperkritikájának veszélyét. Egyébként a US elnöke semmilyen „lég- űr-fegyverrel” nem kíván kísérletezni. A megkísérlendő, az eseleg a szovjet által „már kilőtt” rakétát lenne hivatott megsemmisíteni, tehát a már megkezdett akció folytatásának a megállítását. A SZOVJET VÉDERŐMI­NISZTER, USTINOV 76 éves korában meghalt. Utóda 1969 óta helyettese, a 73 éves Sergej Sokolov, aki főtervezője volt a vietnámi ellenállásnak és a szov­jet afganisztáni hadműveletének. A TIME MAGAZIN karácso­nyi számának első hat oldala magyarországi gazdasági (üzleti) hirdetéseket tartalmaz, (kizáróla­gosan). A nyugati jóvaluta inkasz szálás érdekében komoly ke­mény dollárt kellett áldozni az országnak a hirdetés fejében. 95%-a A REPULŐTÁRSASÁ GOKNAK betartja az előírásokat 5%-a veszélyes, többet le is kel­lett állítani. A túlzott viteldíj konkurrencia a biztonság rovásá­ra megy. A társaságok hatalmas pénz-tartalékot igényelnek az új gép vásárolás és a fenntartás mi­att. A TENGERI KALÓZSÁG (rab lás) Singapour, Nyugat-Afrika és Indonézia párjain mindennapi. A SAN FRANCISCO melletti Orendában egy 15 éves gazdag lány agyonverte (megkéselte) is­kolai konkurrensét. A 170 TAGÚ ILLINOIS-i (Kin mundy városban lévő) methodis- ta templom által birtokolt terü­leten sok olajat találtak, mely a perselyezésből fenntartott egy­házközséget egyszerre gazdaggá varázsolta. A LÉGURBEN GYALOGLÓ Kathryn Sullivan 33 éves fizikus szerint Texasban, Houstonban,az autóvezetés veszélyesebb, mint a légürrepülés. Az indiai gáz-tragédia Az amerikai Union Carbide vállalat számtalan helyén a világnak tart fenn kémiai gyárat. Kémiai gyárak és a szükségelt kémiai folyamatok teljes biztonsága a messze jövő lehetősége, mondják a szakértők. A gyárak sok helyütt lakott területeken működnek. Ez okozta a tragédi­át Indiában, mert a gyár létesítésekor ugyan nem, de jelenleg egy nyo­mor város közepén üzemelt és a kiömlő méregező gáz legalább kétezer ember életét követelte. Most, főleg az utólag okosak, keresik a bűnö­söket és a bűnösséget. Az Economist szakértői szerint a Union Carbide a gyár létesítésekor ragaszkodott ahhoz, hogy csak gyakorlott ameri­kai szakembereket lehessen alkalmazni, de az indiai politikusok gyéren képzett, politikailag fontos személyek beállítását követelték és csak in­diai munkavállalókkal engedték a gyárat üzemeltetni. Most mindezt igyekeznek tagadni, holott a mulasztás, vagy gondatlanság, mely a gáz­ömlést okozta, főleg a szakképzetlen indiai munkaerők ügyködésére vezethető vissza. Az amerikai vezetőség arra is figyelmeztette az indiai kormányt, hogy ne engedje a letelepülést a gyár közelében és akadá­lyozza meg egy nyomorváros kifejlődését a gyár szomszédságában, de semmi nem történt ez ügyben. Sajnos, az amerikai ügyvédek hada lep­te el Bhopal városát s keresik az „igazságot” Amerika ellen, na meg csinálják az ügyvédi számlákat. Egy újabb izlám "Demokrácia” A közel 100 milliós Pakisztán Indiától különvált: keleti része sok há­borúskodás után Bangladesh néven külön államkéntél. Háborúskodott Indiával és Kínával. Az utóbbival jelenleg békében él: forma szerint In­diával is, de India az „ősi" ellenség. A hullám-politika Zia generálist ül­tette az elnöki székbe, miután 1979-ben felgyújtották a US követsé­get. Zia most „alkotmányosan" indult elnöknek, s meghirdette az ,,lz- lám Köztársaságot". Nyugat az afganisztáni menekültek Pakisztánba való befogadása miatt kellemkedik Pakisztánnak, de fontolgatja, vajon mit jelent egy „második" fanatikus izlám állam: egyet már ismerünk (bár több is hirdeti annak magát) Iránt, melynek izlám című terror­kisugárzása világveszélyt jelent. A „szabad" választáson az ellenfelek reszkettek Zia és a hadsereg hatalmától. A fanatikusok ugyanis min­dent gyűlölnek, amit a vezér gyűlölendőnek jelöl meg, s ezért életüket adják. Ennek jegyében folyt a „szabad" elnökválasztás Afganisztán tövében, természetesen Zia lett az elnök. AZ INDIAI TRAGÉDIÁBÓL pénzt fakasztó amerikai ügyvé­dek nem gyarapítják az amerikai ügyvédi foglalkozás hírnevét, mondotta az illonoisi Bellows ügyvéd, akik csak az amerikai bíróságon „keresik az igazságot,' mert itt a pénzt könnyebben mé­rik, s több marad az ügyvédek­nek. Az előkelő hotelekben lakó és a Bhopal-i nyomortelepet el­lepő ügyvédek csak egy fél év­tized múlva tudnak pénzt előte­remteni a ma éhező és a gázöm­lésből sérült ezrek részére. A GYERMEKEKET AZ IS­KOLÁBAN csak azokban a váro­sokban szabad megfenyíteni, ahol az iskolatanács (school board) ezt megengedi.Hadd gyújt A KÓRHÁZAK ÉS LASSAN az egész egészségügy közönséges üzleti vállalkozásként kezelendő. hirdetik az illetékesek. Az ágyak üresek, de a kórházak épülnek, mert remélik a jó befektetést. sák fel az iskolát, verjék agyon a tanítót. Az amerikai iskolák- beli fegyelmezetlenség vezet és immáron világhírű. MAGYARSA^ 192i (CALIFORNIA HUNGARI ÁN Sl » (UPS 084-440) —- o 3. Single copy in the US 40 cents 1 ÉVFOLYAM LOS ANGELES. SAN FRANCISCO, SAN.DIEGO, CALIFORNIA, PHOENIX ARIZONA in Canada 60 cents. — VOLUME 62. rNo.-1. ____________________________ GA LIFO R N ( A I ESTABLISHED in

Next

/
Thumbnails
Contents