Czegléd, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
Heteink évfolyam. --------------------------------------Előfizetési díj: Felvben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre ... 4 frt. Fél évre...............2 „ Negyedévre ... 1 „ Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség : l. ker. vasút-utcza 64. szám alatt. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok vissza nem adatnak! 1. szám. Czegléd, 1889. január 6. CZEGLÉD. POLITISKAI ÉS VEGY K8TARtALMI HETI LAP. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap reggel. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 forint. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. __________________________nt Visszatekintés. (ps.) Bölcsen rendelte azt az örök jó Isten, hogy csak az embernek adott okosságot. Mert ha másnak adott volna csak lelényit, rég nem uralhatnánk már mi a világot. Bölcsen is intézi sorsunkat az Isten, mégis senki sincsen ki nem panaszkodnék. Pedig ha fel tudnánk emelkedni hozzá, senki sem átkozná, sorsán megnyugodnék. Boldogság az ember életének czélja, hajh, de aki nem tud élni az eszével. Hiába küzd, fárad, nem érheti el, mert megverte az Isten mind a két kezével. Hány ember ássa meg életében sírját, azt sem tudja mikor, azt sem tudja miképp csak mikor meglátja azt a „négy szál deszkát“ akkor rettenti el a túlvilági kép-Pusztító villámok mennydörgése alatt reszkető ajakkal imádjuk az Istent. Mégis veszély múltán, verőfényes nappal eszünkbe nem jutna, ki lakozik ott fent! Pedig aki meg nem feledkezik róla kedelmei között, annak erős vára. Bezzeg ki csak részben folyamodik hozzá, annak már a Sátán ült a homlokára! Koronája volnánk mi a teremtésnek, sokan nem is késnek kurtolni világgá. Pedig hajh, de sokszor a legszebbnek látszó felfedező bimbók nem nyílnak virággá ! Nem szűntünk meg soha hirdetni az Istent, vészben és Örömben mindig rámutattunk. Aki hozzánk fordult könnyítettünk sorsán, mindig s mindenkinek jó tanácsot adtunk. Nem kerestük soha, milyen volt az egyik és milyen a másik családi körében. De részt vettünk mindig mások bánatában, mint részt veszünk sokszor mások örömében. Köztéren kerestük és keresni fogjuk ezután is az embert, mit tesz, mit cselekszik. Mert, hogy nyitva álljon életének könyve, ez minden embernek érdekében fekszik. Nem mondhatja senki, hogy mások kárának örvendtünk vagy botrányt hajhásztunk e téren. Mert ha kedvünk tellett volna a botrányban, betölthettük volna bőven azt ez éven Vérző szívvel láttuk, hogy az elámított nép sokszor dühében döngette az eget. A sötétség járma alatt görnyedezők megfogyott serege még most fenyeget. Mi rájuk mutattunk és megtisztítottuk a templom udvarát sok szájaskodótól. Aki már érezte vesszőnk suhogását, az tudja, hogy lapunk mily hézagot pótol. Mi békét teremtünk — ha létezik béke — hogy a fejetlenség helyébe rend álljon. Vesszen, a ki közénk s a nép közé mer állni, s kivágjuk a fekélyt akárhogyan fájjon. Most hát vessünk fátyolt a múlt esztensiratni, — jó hogy egyszer "’’"vet a koporsójára, s virrasó:ATzre.. veti már sugarát vagy ködét a fény, vagy árnyék minden vállalatnál. Ezekből a jelekből bátran szemlét tarthatunk már ma is városunk összes működő részvény társasága fölött, — a kimúltak vagy a kimulandók fölött pedig elmondhatjuk a requiescantot is. A gőzmalom részvénytársaság, ez az öregágyúja a városunkbeli gőzmalomiparnak, — nem sok biztató kilátással kezdhette meg lefolyt üzleti évét. A malomipar súlyos éveinek minden jelensége észlelhető volt a múlt év kezdetén is. Alacsony árak, kivitel hiánya, belföldi üzleti pangás mellett elismert kitűnő gyártmányaival nem volt képes legyőzni a mostoha viszonyokat, és csakis az év utolsó negyedében beállott üzleti javulás folytán volt képes megfeszített tevékenységével az előző évekéhez mérve némi számbavehető javulást érni el nyereség számlájánál. Csakhogy bizony ennek a nyereségnek már előre is sok rendkívüli gazdája jelentkezik. Mert tudvalevő dolog, hogy ma már nem öreg ágyával, hanem Actatiusokkal lövöldöznek az iparvállalatok csataterén is. Hanem az ágyút újra önteni, pénzbe, sok pénzbe kerül. A társaságnak be kellett érni eddig azzal, hogy a lapettát meg a kerekeket nyitgatta ha megromlottak ; — maga az ágyú — három uj kazán képében még csak most vár gyökeres átalakításra. — Az elmúlt év folyamában a rozsőrlés, 1,\- ^ n ** ' 1-A---”1 '1_~U l---- ' " A „GZEGLEÜ“ A pörlekedésről. — Sylveszter-esti fölolvasás. *) — „Szomorúan kell tapasztalnunk széles e hazában, hogy társadalmi életünk tesped, mintha lidércz-nyomás alatt állana“. A múlt hetek egyikén minden vidéki lapnak így kezdődött a vezérczikke. Föltettem magamban, hogy megkérdezem, hol van az a tespedés, hol van az a lidércz-nyomás ? Mert én nem látom sehol! Pedig ha valamikor, hát így Sylvester-estén szokta elfogni az embert olyan súlyos érzés, amely lidércz-nyomásnak is beillik. Minden komoly czél megtalálja a maga embereit bőven és épúgy mozgásba hozza társadalmunkat, mint a mulatság. — Az igaz, hogy manapság a mulatság is szinte kivétel nélkül komoly czéllal van összekötve, — de azért nem látok tespedést sem a poharak körül, sem a táncz körül, — nem látok lidércz* nyomást sem a kedélyeken, sem a zsebeken. Egy pár léha ember mindig akad a társadalomban, akinek nincs se czélja, se hivatása, se öröme, se bánata, — de valamint egy fecske nem csinál nyarat, — úgy ezek sem képezik a társadalmat. Inkább oly nagy a sürgés-forgás minden téren , hogy kétségbe kell esnünk a fölött, hogy gyarló eszünkkel nem bírjuk kísérni a világ rohamos haladását. Ezúttal arra a térre vezetem a t. közönség figyelmét, amelyen a legnagyobb élénkség uralkodik, amelyen ék is mozgok, és közvetlen gyűjtöm a tapasztalatokat. Ez a perlekedés tere. Itt találjuk a legnagyobb sürgés-forgást. Pedig a törvényhozás halomszámra ontja a sulyosnál súlyosabb törvényeket, amelyek hivatva volnának a perlekedők kedvére *) Fölolvastatott a Népkör Sylvester.mpi társasestélyén lidércz-nyomást gyakorolni, de azért nem lohad a kedv, annyira nem, hogy ha mindenkinek gyors igazságszolgáltatást akarnánk adni, hát minden ember háta mögé egy községi bíróságot, egy járásbíróságot, egy törvényszéket, egy kir. táblát és egy Curiát kellene állítani, akkor talán nem lenne rostanta. Ugyan hol rejlik annak az oka, hogy ily rettenetes pörlekedők vagyunk ? Pör nélkül még társadalmilag sem vagyunk képesek érintkezni. Aki mulat, azzal pörbe szállnak a nem mulatók, — a ki pedig nem mulat, azzal meg pörbe szállnak a mulatók A ki megházasodik, azzal pörbeszállnak — nem mondom, hogy a felesége — hanem a házasulatlanok.— aki pedig agglegény marad, azzal meg pörbeszállnak a házasultak. Hogy kikaptunk a múltkor is egy fölolvasáson ! íme a társadalmi téren is minden érintkezés csupa pörből áll, — hát még a jogi téren ! A múlt hét egyike volt a legsúlyosabbaknak, de azért az összes mulatságokon nem folyt el annyi bor, mint amennyi tinta elfolyt már azon kérdés fölött, hogy a perlekedési mánia fészke hol rejlik, az értelemben-e vagy a jellemben ? Mert tudni való dolog, hogy értelem és jellem egymástól nemcsak különböznek, de egymástól annyira függetlenek, hogy egyik a másikra nem is hat. Ez ugyan merész állítás, de nemcsak híres tudósok mondják, hanem kézzel fógható példák is igazolják. Hogy ne magunk közül válasszak példát, nézzük a történelmet: gyakran látunk olyan nagy embereket, akiket eszük tett nagygyá, mig a jellemük majdnem hiányzott, viszont olyanokat is látunk, akiket jellemük tett nagygyá, mig az eszük nagyon is korlátolt volt. Hát én is azokkal tartok, akik a per keletkezési okát nem az észben, hanem a jellemben találják. Akinek a jelleme minden külső behatás alatt másként idomul, annak a jelleme olyan mint a víz, amilyen edénybe öntik, olyan alakot ölt. Az ilyen vizenyős jellemű emberek örökösen perelnek, nem azért mintha az igazságot keresnék, mintha mert a jelleműk_ irigyek és bosszúállók megragadnak minden alkai... nincs, hát csinálnak vagy képre... Nekem is van egy ilyen perem,— ^ _ frt, tehát községi ügy. Már három esztendő óta u,lyik. Az adái mázsákra mennek. A feleknek többe van 100 forintnál, — és eljárásunk nagyobb dicsőségére legyen mondva, jót állok érte, hogy meg három esztendő múlva se lesz vége. Az egyik felet kergeti a jellemébe fészkelt harag, irigység és boszú, — a másik igazságérzetében egy gyufaszálnyit sem enged így aztán végig hordják egymást a polgári bíróságon, — mikor ebből kikoptak, akkor meg viszik egymást a fenyitó bíróság elé. Hogy ez milyen hosszú út , a föld kerekségén nem lehetne olyan hosszú országutat képzelni ! Azt hiszem azt sokan tudják tapasztalatból is. Valóban törvényhozóink, ha már a pörlekedés útját ilyen hosszúra szabták, arról is gondoskodhattak volna, hogy az ember élete is meghosszabbíttassék , mert a mostani kurta élet mellett egy ember élete kevés egy valamire való pör befejezéséhez. Ismerek — sőt dolgoztam is egy olyan pörben, amelyben nemcsak minda két fél, de minda két félnek az örökösei is kihaltak, a pör azért folydogál — most már felek nélkül — és ha valamikor véget ér, hát az első aktáit úgy fogják mutogatni, mint most az Árpád korbeli halotti beszédet. No de most következik csak a fogas kérdés : ki mindennek az oka ? Persze hogy az ügyvéd! mondják rá egyhangúlag. Ki is volna más ? Pedig nem úgy van ! Az ügyvédeknek épügy kárára van a per hosszú menete, mint a félnek, mert az ügyvéd minél gyorsabban végezhetné be perét, annál gyorsabban juthatna fáradsága jutalmához. Ámde ezt a gyorsaságot kizárja a hézagos törvény. íme kihökkentettem a bűnbakot. A törvény az oka mindennek. Furcsa volna, ha valaki apró csirkéit, hogy azok el ne széleiljenek, — alacsony, ritka léezkek- nészvény ... Serényen folyik a léniázás vállalatnál. Most ültetik magját annak* virágnak a melyet a részvényesek örege és uj. örömmel szerit vágyódó szivéhez — s az „osztalék“ névvel tisztel meg a kereske botanika. Bár még csak most izzadnak javában milnük a buzgó leltározók, nagyjából mégis elő