Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1890-01-05 / 1. szám

— Elöfizetési­ dij H el v lie n házio-7 Iktiivh vidékre p O <: • ó n l( ii. 11 ' t Egész évre . . .­­ 11' Fél évre...............­­. Negyedévre ... 1 Figyes szám ára 10 kr. Szerkesztüsey : Nyolczadik évfolyam. 1. szám. Ozsig­léd­. 1890 januar 5. CZEGLED. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER VASÁRNAP REGGEL. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: TÁLASY ÁRPÁD Hirdetményi k­i­s „Nyílttéri1"közlemények jutányosul:olmu­tatnak. 11 iv .­italosn. m. városi és bírósági 3forint egyházi, eg.­lel­. társulati stb. hirdet­mények minden egyes beigta­tás­a 2 forint. III kér. jászberényi­ utcza 73. sz. a. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdet­mények. Kéziratok vissza nem adatnak! Bélyegi éj minden beigtatás után 30 sor. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. V_____________________■ Lapunkról­ Mai számával lapunk életének nyolc­adik évébe lép. Hogy eddigi pályafutása alatt mi­ként felelt meg hivatásának, s hogy a jövőben van-e szükség reá, a fölött ítéletet mondani a közönség illetékes. Mi csak annyit állíthatunk teljes határozottsággal és tiszta öntudattal, hogy a czél, mely a küzdelem terére szólitá s maga a küzdelem melyet e­­zéiért oly nehéz, rend­kívüli viszonyok között — gyakran rendkívüli eszközökkel is folytatnia kellett — nemes és önzetlen volt mindég : városunknak békés ha­ladása a jólét felé. Sajnos, hogy a nemes törekvés sikerét oly rendkívüli események késleltették, melyek e lapot, annak irányát és hangját se hagyhatták érintetlenül. Be kellett állania a küzdők sorába s küzdeni neki is nem eszmékért, mert ez a harcz eszméket nem ismert — hanem a város jó neve, becsülete megmentéséért s a köztisz­tességért, mit betolakodott idegen próféták sa­ját fiai segítségével piszkoltak be De a sajnálatos viszonyok ma már a ja­vulás felé változnak ; a vak szenvedély hátrál az értelem elől, a kiábrándulás napról-napra terjed. És ebben e lapnak elvitázhatatlan érde­mei vannak. A munka a­zonban még befejezve nincs. E nép jóindulatára méltatlan két három fel­­tolakodott egyén, — még mindég átokként ne­hezül városunkra, e boszorkány nyomás alól kell megszabadulnunk, hogy lapunk program­ját , a város békés haladását megvalósulásához közelebb vihessük. Tudjuk, hogy a feladat megoldása a ked­vező jelek daczára se lehet könnyű, de mi nem fogunk a küzdelemben lankadni, mert erős a bizalmunk, hogy városunk jobbjainak további támogatása mellett törekedésünket siker fogja koronázni, így elérve majdan eredeti czélunkhoz, ket­tőzött igyekezettel munkálkodunk azon, hogy városunk igaz érdekeinek lapunk által is min­denkor önzetlenül szolgáljunk, s ami másokat is buzdítsunk. Ugyanazért e lap, mint a nyilvánosság eszköze, mindenki előtt nyitva áll, ki azt a közérdeket érintő s közjóra szolgáló kérdések megvitatására kívánja igénybe venni. Készséggel nyitunk tért az eszmecserére, melyek a közélet bármely tényezőjére, mint társadalom, iskola, gazdaság, kereskedelem és iparra vonatkoznak. Mi magunk pedig különös figyelemmel fogjuk kísérni a város belügyeinek vezetését és kezelését s az ezekre vonatkozó intézkedésekről a közönséget pártatlan bírálat kíséretében híven tájékozni. Kijelentjük azonban, hogy habár a hibá­kat minden téren és irányban ostorozni fogjuk, a személyeskesésre tért nem engedünk s a tiszta eszközöket a vélemény­különbség nyilvá­nításánál is megkívánjuk. Ezekben körvonalazzuk ezúttal a jövőre nézve lapunk czélját, és irányát, a közönség szellemi és anyagi támogatásától függ, hogy a mi önzetlen, becsületes törekvésünk, mely ez után is a város érdekeinek, népe felvilágosodá­sának, anyagi jólétének, a testvéries béke és egyetértésnek előmozdítására irányul — kellő sikert arasson. TÁ­R­C­Z A. Szilveszter: A föld fehér takaró alatt, a fákon zúzmara. Metsző szél csapkodja a havat és rózsákat fest a járókelők arczára. Deres lett a bajusz és szakál, mintha Szilveszter apónak abban tennék legnagyobb mulatsága, hogy mindenkit olyan galamb-ősszé masz­kírozzon, mint ő maga. Van is kelete a bundának! Az ember nem is igen bátorkodik csak az orrát, ki­dugni belőle, ezt az érzékeny barometrumot, mely az időjárás kü­lümbözősége szerint majd fehér, majd szürke, majd zöld, majd veres, majd kék színbe öl­tözik, fölfelé vagy lefelé kunkorodik, szélesre tágul vagy kihegyesedik, s ha ilyen kuruczul viseli magát a Szilveszter, mint most is, hát beleüt az influenza, a­mely fázisát arról lehet megismerni, hogy ő is a bekecsbe kívánkozik, melynek valamelyik zugában időváltozástól tartó gazdája bizonyosan előkészített valami sirfon, gyolcs, batiszt vagy selyem históriát. Hanem minden barometrum egy­forma érzékeny ! Az idei tapasztalás azt mutatta, hogy legérzékenyebb az orvosoké. Teszem azt m­íg a közönséges szegény ember orra csak megveresedik, addig az orvosé már any­­nyira megfogja az influenzát, hogy a szeme szikrákat hány bele, a háta kétrét görbül, az oldalába bele­­nyilalik, a szíte szorulást kap, a tüdeje zihál, ét­vágya elmegy, csömör áll a gyomrába, a lábai rheu­­mát kapnak és végre elhányja a bőrét. Szóval nem ő írja a rec­eptet, herbatéjt másnak, hanem ő neki írják. Ha Falbnak ilyen kitűnően érzékeny baromet­­ruma volna tudom nem hibázná úgy el a kritikus napok megjövendölését, mint a múltkor is ! Ék­ nem is indulok többet holmi Falk féle kontár jóslatok után, sokkal biztosabb annál a Habakuk doktor ba­romfi ruma, a­melyről most is világosan le lehet ol­vasni, hogy kurucz egy idő van. Annak daczára csak úgy nyüzsögnek az embe­rek mindenfelé. A gazda már korán reggel viszi ki a búzát a piaczra vagy a felhizlalt poczákat hajtja ki ; a gazd­­asszony tejet, túrót, vajat, tojást, csirkét, libát s más apró lábas jószágot meneszt vásárra, hogy le­gyen miből kifizetni a cselédeket; a cselédek men­nek szegődni és uj ruhákat szerezni be az uj eszten­­dőre ; az iparos és kereskedő írja a reskontókat és küldi rendeltetésük helyére ; az uzsorás, a bankár pénzeit igyekszik bekasszálni; a csirkefogó megkísért a nagy tolongásban még egy utolsó jó­ fogást csinálni az ó-esztendőben ; a tanítók, tisztviselők sietnek a postára alázatos folyamodásukkal fizetés javításért és előléptetésért; a pénztárak kezelői váltják a zó­najegyeket, hiszen potom olcsó , hogy a holnapi új­­esztendei napra rendben legyen a pénztár­­ Ame­rikában, avagy a­kik már előr­e kiegyenlítették a kasszát, leveleket, nyugtákat s más kompromittáló iratokat gyártanak az államtitkár vagy épen a mi­niszter neve­ aláírásával Polonyi főfiskális úr szá­mára, Polonyi siet még egy új botrányt felfedezni, Fejérváry még egy kétéves önkénytesi törvényt nép­felkelők számára, Tisza még egy „és“ szócskát és egy legújabb honossági törvényt , Csáky sietve dol­goztat ki egy új reformot, mert a görög megbukott, Baross pedig felül a Zóna nevű paripájára és megy­­ vizitre Szilveszter ő felségéhez, hogy vele nyakába akasztassa a halhatatlanság érdem­keresztjét! A tu­dós a végfejezetet írja halhatatlanító munkájához és szitkozódva járja sorra a kiadókat­, kiknek az isten nem adott annyi észt, hogy munkájában felismernék a lángészt stb. stb. Ki győzné ezt mind, de mind rigmusokba szedni! Végre megszólalnak a harangok. Mindenki ünnepi anezugban van már és siet a tem­plomba ez évi bűneit leimádkozni. Szorongásig meg­telik minden templom , kántor, pap igyekezik kitenni magáért, mintha ma minden embert különös ihlet­­ szállt volna meg ! Elhangzik a prédikáczió, ének, aztán siet min­denki haza. Kezdődik a borbélyok és ficsérnők dolga, mert hát csak a holt beteg nem megy ma bálba! Kész van mindenki. Megrendül a czigány bárja, az is olyan különös passzióval húzza ma, hogy ne ra­gadna el mindenkire! És ekközben mi is történhetik ? . . . Szemek botlanak, szívek összedobbannak, ifjú és lány majd elolvadnak, öregek kacsintgatnak, kocs­­márosok a markukat dörzsölik ! Hu­t ! a riportert majd el is feledtem, a ripor­tert, a­ki nagy szorgalmatossággal ép most pingálja egyik rendező hátán azokat az ékes, gömbölyű be­tűket­, a­melyek hivatva vannak megörökíteni azok­nak a mosolygó angyaloknak a neveit, akik ép most magyarázzák tánczos ifjaiknak nekipirult arczczal, hogyan kerülhetnek abba a menübe, a melynek kapui azok az üdvlehelő piczinyke piros ajkak, melyek oly csábítólag mosolyognak a sóvár szemek felé! Hát én mit csinálok ebben a Szilveszterben? hogy magamra is rátérjek. Eregetem a füstöt pipámból és írok, tárczát a Silveszterről, szinte belé is fásult már a könyököm ! Hanem nem is sokat teketóriázom én már Szilvesz­ter úrral, eltemetem mielőtt ütné az éjfélt, pi ! el­­fújom mint ezt a fü­stgomolyt! Ni, ez a füstkarika még megáll a levegőben, gúnyolódik velem, mintha bizony egy tárcza­írónak nem volna meg az a szabadsága, hogy éjfél előtt eltemesse a Szilvesztert! Ne várj csak, te átkozott füstkarikája! Nesze f­űzzön a pokolba ez a pipaszár, mely silány létednek életet adott! Hab ! Ördög és pokol ! A kezemből kiesett a pipaszár és a füstkarikából egy nagy vörös orr vi­gyorog reám. —■ Mi ez ? Deres bajusz és szakál, savó szemek, bozontos, hólepett fürtök — egy ember áll előttem, beburko­lózva zuzmarás köpenyébe. „Ha öcsém, velem nem olyan könnyű végezni, még egy tárcza-írónak sem !“ monda jéghideg kezé­vel érintve vállamat. „Csak várd már be nyugodtan, míg üti a 12-őt, addig pedig olvasd el ezt a könyvet!“ És azzal kihúzott köpenye alól egy könyvet és elém tévé. „E könyv a „Jócselekedetek könyve !“ Ebben van följegyezve mind­az a jó, a­mit az emberek ez esztendőben az ég és föld urának, a mindenható is­tennek tetszésére cselekedtek. Olvasd!“ Mi bízunk “úgy a támogatásban, mint a sikerben. Csatár Zsigmond becsületsértési ügye. — Bírósági tárgyalás. — Csatár Zsigmond két rendbeli feljelentést tett Makkay Ferencz ügyvéd ellen becsületsértés miatt, azt panaszolván, hogy nevezett, ügyvéd őt a leg­utóbbi megyebizottsági választás alkalmával két íz­ben is nyilvánosan „országos gazembernek“ nevezte. Minthogy pedig ez országgyűlési képviselő becsületé­nek megsértésére a büntetőtörvény 262. §-a egy évig­­ terjedhető fogházat és kétezer­ért pénzbüntetést szab, tekintettel a sértés ismétlésére, kéri Makkay ellen ezen büntetés kiszabását. A királyi ügyészség azonban a két panasz egyesítésével csak a 261. §. első pontja alá tartozó közönséges becsületsértésnek minősítette az esetet, a­melyre 500 frt büntetés van szabva maximum gyanánt. A tárgyalás a panaszok felolvasásával vette kezdetét, — melyen Csatár Zsigmond is személyesen volt jelen. Makkay Ferencz mindenekelőtt kijelenti, hogy­­ Csatár jogtalanul viseli ezt a nevet, mert őt Löffel­­holcz Zsigmond­nak hívják most is, — és mint kán­­torsegéd is ezt a nevet viselte. Csatár előadja, hogy ő kormányengedélylyel változtatta át családi nevét Löfferholtzról Csatárra, s ezalatt a név alatt lett képviselőnek is megválasztva. Ezután Makkay Ferencz kijelenti, hogy ő be­ismeri azt a panaszolt tényt, miszerint ő Csatárt a kérdéses alkalommal „országos gazember“ névvel il­lette, —­ de késznek nyilatkozik igazolni, hogy miért

Next