Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1890-01-05 / 1. szám
— Elöfizetési dij H el v lie n házio-7 Iktiivh vidékre p O <: • ó n l( ii. 11 ' t Egész évre . . . 11' Fél évre................ Negyedévre ... 1 Figyes szám ára 10 kr. Szerkesztüsey : Nyolczadik évfolyam. 1. szám. Ozsigléd. 1890 januar 5. CZEGLED. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER VASÁRNAP REGGEL. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: TÁLASY ÁRPÁD Hirdetményi kis „Nyílttéri1"közlemények jutányosul:olmutatnak. 11 iv .italosn. m. városi és bírósági 3forint egyházi, eg.lel. társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 forint. III kér. jászberényi utcza 73. sz. a. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok vissza nem adatnak! Bélyegi éj minden beigtatás után 30 sor. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. V_____________________■ Lapunkról Mai számával lapunk életének nyolcadik évébe lép. Hogy eddigi pályafutása alatt miként felelt meg hivatásának, s hogy a jövőben van-e szükség reá, a fölött ítéletet mondani a közönség illetékes. Mi csak annyit állíthatunk teljes határozottsággal és tiszta öntudattal, hogy a czél, mely a küzdelem terére szólitá s maga a küzdelem melyet ezéiért oly nehéz, rendkívüli viszonyok között — gyakran rendkívüli eszközökkel is folytatnia kellett — nemes és önzetlen volt mindég : városunknak békés haladása a jólét felé. Sajnos, hogy a nemes törekvés sikerét oly rendkívüli események késleltették, melyek e lapot, annak irányát és hangját se hagyhatták érintetlenül. Be kellett állania a küzdők sorába s küzdeni neki is nem eszmékért, mert ez a harcz eszméket nem ismert — hanem a város jó neve, becsülete megmentéséért s a köztisztességért, mit betolakodott idegen próféták saját fiai segítségével piszkoltak be De a sajnálatos viszonyok ma már a javulás felé változnak ; a vak szenvedély hátrál az értelem elől, a kiábrándulás napról-napra terjed. És ebben e lapnak elvitázhatatlan érdemei vannak. A munka azonban még befejezve nincs. E nép jóindulatára méltatlan két három feltolakodott egyén, — még mindég átokként nehezül városunkra, e boszorkány nyomás alól kell megszabadulnunk, hogy lapunk programját , a város békés haladását megvalósulásához közelebb vihessük. Tudjuk, hogy a feladat megoldása a kedvező jelek daczára se lehet könnyű, de mi nem fogunk a küzdelemben lankadni, mert erős a bizalmunk, hogy városunk jobbjainak további támogatása mellett törekedésünket siker fogja koronázni, így elérve majdan eredeti czélunkhoz, kettőzött igyekezettel munkálkodunk azon, hogy városunk igaz érdekeinek lapunk által is mindenkor önzetlenül szolgáljunk, s ami másokat is buzdítsunk. Ugyanazért e lap, mint a nyilvánosság eszköze, mindenki előtt nyitva áll, ki azt a közérdeket érintő s közjóra szolgáló kérdések megvitatására kívánja igénybe venni. Készséggel nyitunk tért az eszmecserére, melyek a közélet bármely tényezőjére, mint társadalom, iskola, gazdaság, kereskedelem és iparra vonatkoznak. Mi magunk pedig különös figyelemmel fogjuk kísérni a város belügyeinek vezetését és kezelését s az ezekre vonatkozó intézkedésekről a közönséget pártatlan bírálat kíséretében híven tájékozni. Kijelentjük azonban, hogy habár a hibákat minden téren és irányban ostorozni fogjuk, a személyeskesésre tért nem engedünk s a tiszta eszközöket a véleménykülönbség nyilvánításánál is megkívánjuk. Ezekben körvonalazzuk ezúttal a jövőre nézve lapunk czélját, és irányát, a közönség szellemi és anyagi támogatásától függ, hogy a mi önzetlen, becsületes törekvésünk, mely ez után is a város érdekeinek, népe felvilágosodásának, anyagi jólétének, a testvéries béke és egyetértésnek előmozdítására irányul — kellő sikert arasson. TÁRCZ A. Szilveszter: A föld fehér takaró alatt, a fákon zúzmara. Metsző szél csapkodja a havat és rózsákat fest a járókelők arczára. Deres lett a bajusz és szakál, mintha Szilveszter apónak abban tennék legnagyobb mulatsága, hogy mindenkit olyan galamb-ősszé maszkírozzon, mint ő maga. Van is kelete a bundának! Az ember nem is igen bátorkodik csak az orrát, kidugni belőle, ezt az érzékeny barometrumot, mely az időjárás külümbözősége szerint majd fehér, majd szürke, majd zöld, majd veres, majd kék színbe öltözik, fölfelé vagy lefelé kunkorodik, szélesre tágul vagy kihegyesedik, s ha ilyen kuruczul viseli magát a Szilveszter, mint most is, hát beleüt az influenza, amely fázisát arról lehet megismerni, hogy ő is a bekecsbe kívánkozik, melynek valamelyik zugában időváltozástól tartó gazdája bizonyosan előkészített valami sirfon, gyolcs, batiszt vagy selyem históriát. Hanem minden barometrum egyforma érzékeny ! Az idei tapasztalás azt mutatta, hogy legérzékenyebb az orvosoké. Teszem azt míg a közönséges szegény ember orra csak megveresedik, addig az orvosé már anynyira megfogja az influenzát, hogy a szeme szikrákat hány bele, a háta kétrét görbül, az oldalába belenyilalik, a szíte szorulást kap, a tüdeje zihál, étvágya elmegy, csömör áll a gyomrába, a lábai rheumát kapnak és végre elhányja a bőrét. Szóval nem ő írja a receptet, herbatéjt másnak, hanem ő neki írják. Ha Falbnak ilyen kitűnően érzékeny barometruma volna tudom nem hibázná úgy el a kritikus napok megjövendölését, mint a múltkor is ! Ék nem is indulok többet holmi Falk féle kontár jóslatok után, sokkal biztosabb annál a Habakuk doktor baromfi ruma, amelyről most is világosan le lehet olvasni, hogy kurucz egy idő van. Annak daczára csak úgy nyüzsögnek az emberek mindenfelé. A gazda már korán reggel viszi ki a búzát a piaczra vagy a felhizlalt poczákat hajtja ki ; a gazdasszony tejet, túrót, vajat, tojást, csirkét, libát s más apró lábas jószágot meneszt vásárra, hogy legyen miből kifizetni a cselédeket; a cselédek mennek szegődni és uj ruhákat szerezni be az uj esztendőre ; az iparos és kereskedő írja a reskontókat és küldi rendeltetésük helyére ; az uzsorás, a bankár pénzeit igyekszik bekasszálni; a csirkefogó megkísért a nagy tolongásban még egy utolsó jó fogást csinálni az ó-esztendőben ; a tanítók, tisztviselők sietnek a postára alázatos folyamodásukkal fizetés javításért és előléptetésért; a pénztárak kezelői váltják a zónajegyeket, hiszen potom olcsó , hogy a holnapi újesztendei napra rendben legyen a pénztár Amerikában, avagy akik már előre kiegyenlítették a kasszát, leveleket, nyugtákat s más kompromittáló iratokat gyártanak az államtitkár vagy épen a miniszter neve aláírásával Polonyi főfiskális úr számára, Polonyi siet még egy új botrányt felfedezni, Fejérváry még egy kétéves önkénytesi törvényt népfelkelők számára, Tisza még egy „és“ szócskát és egy legújabb honossági törvényt , Csáky sietve dolgoztat ki egy új reformot, mert a görög megbukott, Baross pedig felül a Zóna nevű paripájára és megy vizitre Szilveszter ő felségéhez, hogy vele nyakába akasztassa a halhatatlanság érdemkeresztjét! A tudós a végfejezetet írja halhatatlanító munkájához és szitkozódva járja sorra a kiadókat, kiknek az isten nem adott annyi észt, hogy munkájában felismernék a lángészt stb. stb. Ki győzné ezt mind, de mind rigmusokba szedni! Végre megszólalnak a harangok. Mindenki ünnepi anezugban van már és siet a templomba ez évi bűneit leimádkozni. Szorongásig megtelik minden templom , kántor, pap igyekezik kitenni magáért, mintha ma minden embert különös ihlet szállt volna meg ! Elhangzik a prédikáczió, ének, aztán siet mindenki haza. Kezdődik a borbélyok és ficsérnők dolga, mert hát csak a holt beteg nem megy ma bálba! Kész van mindenki. Megrendül a czigány bárja, az is olyan különös passzióval húzza ma, hogy ne ragadna el mindenkire! És ekközben mi is történhetik ? . . . Szemek botlanak, szívek összedobbannak, ifjú és lány majd elolvadnak, öregek kacsintgatnak, kocsmárosok a markukat dörzsölik ! Hut ! a riportert majd el is feledtem, a riportert, aki nagy szorgalmatossággal ép most pingálja egyik rendező hátán azokat az ékes, gömbölyű betűket, amelyek hivatva vannak megörökíteni azoknak a mosolygó angyaloknak a neveit, akik ép most magyarázzák tánczos ifjaiknak nekipirult arczczal, hogyan kerülhetnek abba a menübe, a melynek kapui azok az üdvlehelő piczinyke piros ajkak, melyek oly csábítólag mosolyognak a sóvár szemek felé! Hát én mit csinálok ebben a Szilveszterben? hogy magamra is rátérjek. Eregetem a füstöt pipámból és írok, tárczát a Silveszterről, szinte belé is fásult már a könyököm ! Hanem nem is sokat teketóriázom én már Szilveszter úrral, eltemetem mielőtt ütné az éjfélt, pi ! elfújom mint ezt a füstgomolyt! Ni, ez a füstkarika még megáll a levegőben, gúnyolódik velem, mintha bizony egy tárczaírónak nem volna meg az a szabadsága, hogy éjfél előtt eltemesse a Szilvesztert! Ne várj csak, te átkozott füstkarikája! Nesze fűzzön a pokolba ez a pipaszár, mely silány létednek életet adott! Hab ! Ördög és pokol ! A kezemből kiesett a pipaszár és a füstkarikából egy nagy vörös orr vigyorog reám. —■ Mi ez ? Deres bajusz és szakál, savó szemek, bozontos, hólepett fürtök — egy ember áll előttem, beburkolózva zuzmarás köpenyébe. „Ha öcsém, velem nem olyan könnyű végezni, még egy tárcza-írónak sem !“ monda jéghideg kezével érintve vállamat. „Csak várd már be nyugodtan, míg üti a 12-őt, addig pedig olvasd el ezt a könyvet!“ És azzal kihúzott köpenye alól egy könyvet és elém tévé. „E könyv a „Jócselekedetek könyve !“ Ebben van följegyezve mindaz a jó, amit az emberek ez esztendőben az ég és föld urának, a mindenható istennek tetszésére cselekedtek. Olvasd!“ Mi bízunk “úgy a támogatásban, mint a sikerben. Csatár Zsigmond becsületsértési ügye. — Bírósági tárgyalás. — Csatár Zsigmond két rendbeli feljelentést tett Makkay Ferencz ügyvéd ellen becsületsértés miatt, azt panaszolván, hogy nevezett, ügyvéd őt a legutóbbi megyebizottsági választás alkalmával két ízben is nyilvánosan „országos gazembernek“ nevezte. Minthogy pedig ez országgyűlési képviselő becsületének megsértésére a büntetőtörvény 262. §-a egy évig terjedhető fogházat és kétezerért pénzbüntetést szab, tekintettel a sértés ismétlésére, kéri Makkay ellen ezen büntetés kiszabását. A királyi ügyészség azonban a két panasz egyesítésével csak a 261. §. első pontja alá tartozó közönséges becsületsértésnek minősítette az esetet, amelyre 500 frt büntetés van szabva maximum gyanánt. A tárgyalás a panaszok felolvasásával vette kezdetét, — melyen Csatár Zsigmond is személyesen volt jelen. Makkay Ferencz mindenekelőtt kijelenti, hogy Csatár jogtalanul viseli ezt a nevet, mert őt Löffelholcz Zsigmondnak hívják most is, — és mint kántorsegéd is ezt a nevet viselte. Csatár előadja, hogy ő kormányengedélylyel változtatta át családi nevét Löfferholtzról Csatárra, s ezalatt a név alatt lett képviselőnek is megválasztva. Ezután Makkay Ferencz kijelenti, hogy ő beismeri azt a panaszolt tényt, miszerint ő Csatárt a kérdéses alkalommal „országos gazember“ névvel illette, — de késznek nyilatkozik igazolni, hogy miért