Czegléd, 1902 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
Huszadik évfolyam. Helyben házhoz hordva egész évre 3 frt. négy hóra Egyes számára : 7 kr. Szerkesztőség: a kiadóhivatalban. 1. sz. Czegléd, 1902. január 5. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. y. LÖ Fizik TÉL / /. /./ : // 11(7)KTMIÍX VEK : SEBŐK BÉLA.*' KÖNTO- £5 PAPIHKcREBKc KÖNYVNYOHVA CZEhLED '* 1 it. Felelős szerkesztő: Dr. F. Halász László. nyilt terek, valamint hirdetési dijak, közvetlen a hivatalhoz küldendők. Nyílt tér sora 50 kr. Kiadótulajdonos: Sebők Béla. f -- “/ • ~ . '.pY'l Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. Visszapillantáás. " Az 1901. év halálával ránk viradt az uj év. A réginek romjain épül fel, hogy uj életet gyújtson a szívbe, mely már-már fásulttá lett reményeinek meghiúsultán. De azért a végtelenségbe süllyedt ó év ir e.1. Ouhant el városunk felett nyomtalanul. Czegléd város anyagi és szellemi felvirágzására nem kis befolyással volt, s mint ilyen, megérdemli, hogy érdeme szerint méltassuk. Ez ügyek között első helyen említjük fel, hogy a magyar nemzet felszabadítójának, annyi millió jobbágynépnek a nemzettest tagjaivá beolvasztója . Kossuth Időjósnak szobra immár a megvalósulás stádiumába jutott. Mire az 1902. év delelő pontján túllép, ott fog tündökölni hazánk nagy fiának szobra az Árpádteren, hogy századokon át hirdesse a magyar hazafiság és lélek apothéozisát. Mert valljuk be, még minálunk is nagy szükség van arra, hogy az ő fenkölt alakja látásából erőt merítsenek polgártársaink az igaz, aranytiszta magyar hazafiság megértésére és befogásoltak lelkében még mindig galoui. 'nnázium ügyében is lényeges lépéseket konstatálhatunk a múlt év javára. A város megállapította a helyet, hova főgimnáziumunk épülni fog, amely megállapítás miniszteri megerősítést is nyert már. Úgy a Kossuth-szobor, mint a főgymnázium helyére nézve, nem egyszer szállott lapunk a „Czegléd“, síkra. S ha ez állásfoglalását nem rójjuk is fel valami kiváló érdeméül, de hogy ez ügyekben legjobb tudásával és akaratával teljesítette mint hírlap, a feladatát, ezt elvitatni nem lehet. Lapunk természetesen a Széchenyi t tér ellen foglalt állist. A főgymnáziumot nem akarta a város szélére vinni, ami sem tanügyi, sem egészségügyi szempontból nem indokolt, de sőt távolsága miatt határozottan káros. Ez irányban kifejtett mozgalmunk eredménytelen maradt, bár nincs okunk megbánni ma sem, hogy jóakaratu s kellően megfontolt felszólalásainkat az ügy érdekében megteltük ; a jövő bizonyosan nekünk fog igazat adni Az 1901. év egy másik fontos kérdést is megvalósított. A Homok puszta ez évben jutott a szocziális munkás nép bérletébe, amivel egy fontos közgazdasági kérdés oldatott meg. Nagyon természetes, hogy ez ügy megvalósulása elsősorban a munkásnép kezdeményezésére vezethető, vissza s kevésbbé a város elöljáróságára. Ez ügy tisztázásában is fejtettünk ki hírlapi tevékenységet, legalább annyiban, hogy a Homok-pusztának parczellázása eszmejét s a munkásnép között leendő bérbeadását, helyesnek tartottuk a vagyonosodás és adózás szempontjából, mint amelyek egy fontos szociális baj megoldásának sikeres eszközei. ) Yátékműve G 'v.nosuhk fa'Töfitős ‘ügyüktől, egy kiválóan közgazdasági ügy is a lefolyt évben nyert átalakulást és alapot a jövőre. A „Csemői szőlőtelepítés“ első eredménye ez, hely városunk közgazdaságára s vele a közvagyonosodására rendkívüli horderővel bír. Csakhogy ez a szőlőtelepítés még nem befejezett dolog. Még mindig sok feltétel hiányzik, ami a telepítést hátráltatja, jóllehet egy városnak kötelessége, volna, hogy minden olyan intézményt, telepet, amely reá közhasznú elsősorban s csak utána az államra, tőle telhetős útig gyámolítson, fejlesszen, ha kell áldozattal is. Beszéljünk világosan. A csemői szőlőtelepítést nagyban megnehezíti azon körülményy, hogy a csemői út véghetetlenül rossz. Különösen a szőlőtelepek között. Az óriási, kocsiagyig érő homokban csaknem lehetetb a kocsi közlekedés s legalább is kétannyit kérnek egy fuvarért, mint rendes közlekedési útvonalakon. Mindenki tudja ezt, csak azok nem akarják tudni, kiknek hivatalból is tudniuk kellene. A telepesek már egy ízben tettek kísérletet arra nézve, hogy ez utak, — saját költségükön — megjavítlassanak. Vagyis fölkérték már a Csemő volt tulajdonosait, a vall. alap. uradalmat is, hogy az utak javítására annyi — amennyi agyagot engedélyezne saját agyagtelepeiről. Ez agyagot a telepesek saját költségeiken fuvaroznák el és használnák fel útaik megjavítására. Mlndig még eredménytelenül. Álljunk meg itt egy kissé és gondolkozzunk. Gondolkozzunk azon. Várjon akik a rengeteg anyagi áldozattal és önfeláldozásnak is beillő emberi zázadozással egy sokáig értéktelen sivatagból zöldelő oázist varázsoltak elő, nem érdemelnek-e meg annyi jóakaratot, hogy kívánságuk meghallgatást leljen? Nem érdemlik meg azt, hogy egy ismert közgazdasági cél vidékében kifejtett törekvéseikben maga a város is támogassa őket ? A tények beszélnek és bizonyítanak.. Bizonyítják, hogy a csemői szőlőtelepekre az 1901. évben 560 , 06 fillér részben állami, részben városi adó vetetett ki; a támogatást tehát megérdemlik. Nem ezért T Á R CZ A. C s i f ó Julis. — A „Czegléd“ eredeti tárczája. — Nyikóparti fűzfák szomorún susognak, S gyöngyözve ,szökellő, csobogó haboknak Csiló Julis sorsát regélik, mesélik Birkadó hajnaltól, alkonyig-estélig. Akonyati szellő szárnyaira kapja, Hegyen, völgyön állal röpíti, ragadja Szép Csiló Juliénak bánatos regéjét. Fájó szerelmének szomorú meséjét. * * * Májusi szellőnek langy fuvallatára, Bimbóba szökkent az orgonafa ága, Kábító illata szerte széjjel szállott, Bejárta a rónát, de a pusztaságot. Messzire hirdetve : itt van a kikelet, Ragyogó napsugár elűzte a tejét, S illatos virágmez borult rá a fákra, Tavaszi szellőnek langy fuvallatára. Szép Csifó Julisnak virágos kertjébe’ Kinyílt az orgona csütörtökön délbe, Egy csipetnyi illat beszállt a szobába, Forró csókot nyomott a lány njakára. Szeress! itt a tavasz zsongta-bongta lágyan, Aki érted eped Isten tudja hány van?! Szeress mig tavasz van s virul a kikelet. .Látod : fű, fa, virág, minden, minden szeret. Csifó Julis szive nagyot dobbant erre, A, illat meg elszállt, vajh ki tudja merre ? Ki tudja hol járta már a messzeséget? A lány bíbor ajkán csak a csókja égett. Oh de az a csók a szivét járta által Nem törődve annak lekért nyugalmával. Egyre csak azt hajtva, itt van a kikelett világ fakadáskor minden, minden szeret. Biros pünkösd napján, első harangszóra, Bezörget Julishoz a vén Tóti Dóra. „Üzenetet hoztam gyönge virágszalont, Kivert a szerelem a Tamási Bálon. Megigézte szemed, vágyódik utánad, Eped a csókodért, sorvasztja a bánat ; Hogy ha reá néznél, meggyógyulna menten — Ezt üzeni neked gyöngyöm, drága szentem !“ Csiló Julis arczán nyíló rózsa támad, Aztán imigy fejelvén Juli Dórának: „Szegény leány vagyok, nincsen gazdaságom, Nem jártatom eszem a Tamási Pálon. Neni illik gazdaghoz magamfajta, szegény, A Tamási Báli gazdag, úri legény. Nem is szeret engem, hamis a beszéde, de igenjei nekem, nem lesz jó a vége!" Büszke Tamási Pál nagy haragra lobbim, * Szive vadul lüktet s sziljabban dobban, Zajgó, heves vére, mind a fejébe száll . . . „Enyém lesz, te mégis büszke liliomszál. Kelméd pedig hallja, öreg Dóra neve, Az eszét s a száját sí ha, se kímélje,A Ha enyém lesz Julis, fogadom, igezessi, A pénzt nem számlálom, a búzát nem mérem.“ A vén Tóti Dóra minden este, reggel légyre csak azt hajtja: „Igaz szerelemmel Szeret Tamási Pál, tiszta a szándéka“ Közbe arra gondol, lesz-e vagy ■ tíz véka Az a tiszta búza, mit a Pál úr ígért, Hisz nem is oly nagy ár egy ártatlan szívért. — „Mondom, eszetlen légy s hallgass--..' szóra, szólal meg, sohsem mond rosszat Tóti Dóra!“ Tamási Pálnak is mézes a beszéde, A sok ígéretnek se hossza, se vége. • „Légy az enyém Julis, soha meg nem bánod, A széltől is óvlak s őrizem az álmod. Elringatlak lágyan, édes szerelemmel Megvédtek a vésztől, tulajdon kezemmel. Te lesz az én édes, szép gyönyörűségem, Hallgass reám Julis — légy a feleségem!“ Csifó Julis hallja, s nem hisz a beszédnek ! „Én legyek azt mondod, a te feleséged ? Hej Tamási Pali megvers jó Isten, Hamis a te lelked, szived pedig nincsen, Feleségül engem te sohase vennél, „ Bűnös a szándékod: szeretőddé lennél!“ .. .Kiveszlek, elveszlek édes boldogságom ! (Csak szeress egy kicsit gyönyörű virágém !‘ v *'•■ ■ — vi • ¥e ■ i-• Ai^~ * “ •-k ' * Újólag tavasz lett s szellő fuvallmíra Bimbóba szökkent az orgonafa ága, • Virág nyílik tjiinden apró bokor alján, Csak a Csiló Julis alezujji lett halvány. Az üde, hamvas pír, a mosolygó rózsa, Lehullt már,elssorvadt reges-régen róla, Ragyogó szem párja forró könnybe bibliád, Hófehér homlokán bánati bulhé támad.