Czegléd, 1902 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

Huszadik évfolyam. Helyben házhoz hordva egész évre 3 frt. négy hóra Egyes szám­ára : 7 kr. Szerkesztőség: a kiadóhivatalban. 1. sz. Czegléd, 1902. január 5. TÁRSADALMI ÉS VEGYEST­A­RTALMU HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. y. LÖ Fizik TÉL /­ /. /./ : // 11(7)K­TMIÍX VEK : SEBŐK BÉLA.*' KÖNTO- £5 PAPIHKcREBKc KÖNYVNYOHVA CZEhLED '* 1 i­t. Felelős szerkesztő: Dr. F. Halász László. nyilt terek, valamint hirdetési dijak, közvetlen a hivatalhoz küldendők. Nyílt tér sora 50 kr. Kiadótulajdonos: Sebők Béla. f -- “/ • ~ . '.pY'l Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. Visszapillant­áás. " Az 1901. év halálával ránk viradt az uj év. A réginek romjain épül fel, hogy uj életet gyújtson a szívbe, mely már-már fásulttá lett reményeinek meghiúsultán. De azért a végtelenségbe süllyedt ó­ év ir e.1. Ou­hant el városunk felett nyomtala­nul. Czegléd város anyagi és szellemi fel­virágzására nem kis befolyással volt, s mint ilyen, megérdemli, hogy érdeme sze­rint méltassuk. Ez ügyek között első helyen említjük fel, hogy a magyar nemzet felszabadítójá­nak, annyi millió jobbágynépnek a nemzet­­test tagjaivá beolvasztó­ja . Kossuth Időjós­nak szobra immár a megvalósulás stá­diumába jutott. Mire az 1902. év delelő pontján túllép, ott fog tündökölni hazánk nagy fiának szobra az Árpádteren, hogy századokon át hirdesse a magyar hazafiság és lélek apothéozisát. Mert valljuk be, még minálunk is nagy szükség van arra, hogy az ő fenkölt alakja látásából erőt merítse­nek polgártársaink az igaz, aranytiszta magyar hazafiság megértésére és befogá­­soltak lelkében még mindig galou­i. '­nnázium ügyében is lényeges lépéseket konstatálhatunk a múlt év javára. A város megállapította a helyet, hova fő­gimnáziumunk épülni fog, amely megálla­pítás miniszteri megerősítést is nyert már. Úgy a Kossuth-szobor, mint a főgym­­názium helyére nézve, nem egyszer szállott lapunk a „Czegléd“, síkra. S ha ez állás­foglalását nem rójjuk is fel valami kiváló érdeméül, de hogy ez ügyekben legjobb tudásával és akaratával teljesítette mint hírlap, a feladatát, ezt elvitatni nem lehet. Lapunk természetesen a Széchenyi t tér ellen foglalt ál­list.­ A főgymnáziumot­­ nem akarta a város szélére vinni, ami sem tanügyi, sem egészségügyi szempontból nem indokolt, de sőt távolsága miatt hatá­rozottan káros. Ez irányban kifejtett moz­galmunk eredménytelen­ maradt, bár nincs okunk megbánni ma sem, hogy jóakaratu s kellően megfontolt felszólalásainkat az ügy érdekében m­egteltük ; a jövő bizonyo­san nekünk fog igazat adni Az 1901. év egy másik fontos kér­­­­dést is megvalósított. A Hom­ok puszta ez­­ évben jutott a szocziális munkás nép bér­letébe, amivel egy fontos közgazdasági kérdés oldatott meg. Nagyon természetes, hogy ez­ ügy megvalósulása elsősorban a munkásnép kezdeményezésére vezethető, vissza s kevésbbé a város elöljáróságára. Ez ügy tisztázásában is fejtettünk ki hír­lapi tevékenységet, legalább annyiban, hogy a Homok-pusztának parczellázása esz­mejét s a munkásnép között leendő bérbeadását, helyesnek tartottuk a vagyonosodás és adózás szempontjából, mint amelyek egy fontos szoc­iális baj megoldásának sikeres eszközei. ) Yátékműv­e G 'v.nosuhk fa'Töfitős ‘ügyük­től, egy kiválóan közgazdasági ügy is a lefolyt évben nyert átalakulást és alapot a jövőre. A „Csemői szőlőtelepítés“ első eredménye ez, h­ely városunk közgazdasá­gára s vele a közvagyonosodására rendkí­vüli horderővel bír. Csakhogy ez a szőlő­telepítés még nem befejezett dolog. Még mindig sok feltétel hiányzik, a­mi a tele­pítést hátráltatja, jóllehet egy városnak kö­telessége, volna, hogy minden olyan intéz­ményt, telepet, a­mely reá közhasznú első­sorban s csak utána az államra, tőle tel­hetős útig gyámolítson, fejlesszen, ha kell ál­dozattal is. Beszéljünk világosan. A csemői sző­lőtelepítést nagyban megnehezíti azon kö­rülményy, hogy a csemői út véghetetlenül rossz. Különösen a szőlőtelepek között. Az óriási, kocsiagyig érő homokban csaknem lehetet­b a kocsi közlekedés s legalább is kétannyit kérnek egy fuvarért, mint rendes közlekedési útvonalakon. Min­denki tudja ezt, csak azok nem akarják tudni, kiknek hivatalból is tudniuk kel­lene. A telepesek már egy ízben­ tettek kí­sérletet arra nézve, hogy ez utak, — saját költségükön — megjavítlassanak. Vagyis fölkérték már a Csemő volt tulajdono­sait, a vall. alap. uradalmat is,­ hogy az utak javítására annyi — amennyi agya­got engedélyezne saját agyagtelepei­ről. Ez agyagot a telepesek saját költsé­geiken fuvaroznák el és használnák fel útaik megjavítására. Mln­dig még eredmény­telenül. Álljunk meg itt egy kissé és gondol­kozzunk. Gondolkozzunk azon. Várjon akik a rengeteg anyagi áldozattal és önfeláldozás­nak is beillő emberi zázadozással egy so­káig értéktelen sivatagból zöldelő oázist varázsoltak elő, nem érdemelnek-e meg annyi jóakaratot, hogy kívánságuk meg­hallgatást leljen? Nem érdemlik meg azt, hogy egy ismert közgazdasági cél vidéké­ben kifejtett törekvéseikben maga a város is támogassa őket ? A tények beszélnek és bizonyítanak.. Bizonyítják, hogy a csemői szőlőtelepekre az 1901. évben 560 , 06 fillér részben állami, részben városi adó vetetett ki­; a támogatást tehát megérdemlik. Nem ezért T Á R C­Z A. C s i f ó Julis. — A „Czegléd“ eredeti tárczája. — Nyikóparti fűzfák szomorún susognak, S gyöngyözve ,szökellő, csobogó haboknak Csiló Julis sorsát regélik, mesélik Birkadó hajnaltól, alkonyig-estélig. Akonyati szellő szárnyaira kapja, Hegyen, völgyön állal röpíti, ragadja Szép Csiló Juliénak bánatos regéjét. Fájó szerelmének szomorú meséjét. * * * Májusi szellőnek langy fuvallatára, Bimbóba szökkent az orgonafa ága, Kábító illata szert­e­ széjjel szállott, Bejárta a rónát, de a pusztaságot. Messzire hirdetve : itt van a kikelet, Ragyogó napsugár elűzte a tejét, S illatos virágmez borult rá a fákra, Tavaszi szellőnek langy fuvallatára. Szép Csifó Julisnak virágos kertjébe’ Kinyílt az orgona csütörtökön délbe, Egy csipetnyi illat beszállt a szobába, Forró csókot nyomott a lány njakára. Szeress! itt a tavasz zsongta-bongta lágyan, Aki érted eped Isten tudja hány van­?! Szeress m­ig tavasz van s virul a kikelet. .Látod : fű, fa, virág, minden, minden szeret. Csifó Julis szive nagyot dobbant erre, A­, illat meg elszállt, vajh ki tudja merre ? Ki tudja hol járta már a messzeséget? A lány bíbor ajkán csak a csókja égett. Oh de az a csók a­ szivét járta által Nem törődve annak lekért nyugalmával. Egyre csak azt hajtva, itt van a kikelet­t világ fakadáskor minden, minden szeret. Biros pünkösd napján, első h­arangszóra, Bezörget Julish­oz a vén Tóti Dóra. „Üzenetet hoztam gyönge virágszalont, Ki­vert a szerelem a Tamási Bálon. Megigézte szemed, vágyódik utánad, Eped a csókodért, sorvasztja a bánat ; Hogy h­a reá néznél, meggyógyulna menten — Ezt üzeni neked gyöngyöm, drága szentem !“ Csiló Julis arczán nyíló rózsa támad, Aztán imigy­ fejel­vén Juli Dórának: „Szegény leány vagyok, nincsen gazdaságom, Nem jártatom eszem a Tamási Pálon. Neni illik gazdaghoz magamfajta, szegény, A Tamási Báli gazdag, úri legény. Nem is szeret engem, hamis a beszéde, de igenjei­ nekem, nem lesz jó a vége!" Büszke Tamási Pál nagy haragra lobbim, * Szive vadul lüktet s szil­­jabban dobban, Zajgó, heves vére, mind a fejébe száll . . . „Enyém lesz, te mégis büszke liliomszál. Kelméd pedig hallja, öreg Dóra neve, Az eszét s a száját sí ha­, se kímélje,­A Ha enyém lesz Julis, fogadom, igezessi, A pénzt nem számlálom, a búzát nem mérem.“ A vén Tóti Dóra minden este, reggel légyre csak azt hajtja: „Igaz szerelemmel Szeret Tamási Pál, tiszta a szándéka“ Közbe arra gondol, lesz-e vagy ■ tíz véka Az a tiszta búza, mit a Pál úr ígért, Hisz nem­ is oly nagy ár egy ártatlan szívért. — „Mondom, eszetlen légy s hallgass--..' szóra, szólal meg, soh­sem mond rosszat Tóti Dóra!“ Tamási Pálnak is mézes a beszéde, A sok ígéretnek se hossza, se vége. • „Légy az enyém Julis, soha meg nem bánod, A széltől is óvlak s őrizem az álmod. Elringatlak lágyan, édes szerelemmel Megvédtek a vésztől, tulajdon kezemmel. Te lesz az én édes, szép gyönyörűségem, Hallgass reám Julis — légy a feleségem­!“ Csifó Julis hallja, s nem­ hisz a beszédnek ! „Én legyek azt mondod, a te feleséged ? Hej Tamási Pali megver­­s jó Isten, Hamis a te lelked, szived pedig nincsen, Feleségül engem te sohase vennél, „ Bűnös a szándékod: szeretőddé lennél!“ .. .Kiveszlek, elveszlek­­ édes boldogságom ! (Csak szeress egy kicsit gyönyörű virágém­ !‘ v *'•■ ■ — vi • ¥e ■ i-• Ai^~ * “ •-k ' * Újólag tavasz lett s szellő fuvallmíra Bimbóba szökkent az orgonafa ága,­­ • Virág nyílik tjiin­den apró bokor alján, Csak a Csiló Julis alezujji lett halvány. Az ü­de, hamvas pír, a mosolygó­ rózsa, Lehullt már,­­elssorvadt reges-régen róla, R­agyogó szem párja forró könnybe bibliád, Hófehér homlokán bánati bulhé támad.

Next