Czegléd, 1908 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-05 / 1. szám

Harmincadik évfolyam 1-ső mm. Czegléd, 1908. január 5. CZEGLÉD TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍI Helyben házhoz hordva egész évre 6 kor.,négy hóra 2 kor. Vidékre egy évre 8 kor. Egyes szára ára : 14 fillér. Szerkesztőség a kiadóhivatalban. Felelős szerkesztő: dr. Hübner Emil. Kiadótulajdonos Sebők Béla HIRDETHEZITES: A nyiltterek, valamint hirdetési díjak közvetlen a kiadó­­hivatalhoz küldendők. Nyilttér 3ora 1 korona. Kiadóhivatal: SEBŐK BÉLA könyvkereskedése. Kilátásaink az újévben. Reménnyel és bizonyos mérvű aggoda­lommal állunk meg a beállott 1908-ik év küszöbén. Reméljük az újévtől vágyaink teljesedését és helyzetünk javulását, de vi­szont aggódunk, hogy legszebb reményeink nem szállnak-e füstbe, mielőtt azok csak részben is megvalósulnának. Az elmúlt évben szerzett tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy számításainkban ne legyünk valami vérmesek, mert számtalan akadály gördül az előre törekvő útjába, melyek nagyon megnehezítik, sőt sokszor lehetetlenné teszik a kitűzött cél elérését. Nehéz az élet. Érzi ezt a földmíves, az iparos, a kereskedő, a hivatalnok egyaránt. Egyiknek sincs valami rózsás helyzete, mindnyájunknak elegendő okunk van a panaszra. Ámde siránkozással nem javul helyzetünk, összetartó és együttes munkál­kodásra van szükségünk, ha jó alapot aka­runk készíteni a majdan 1917-ben kifelé imponáló magyar nemzeti állam kiépítése tekintetében. Igaz, hogy az adóterhek óriási módon nehezednek e sokat szenvedett országra, de kitartó munkálkodással, testvéries egyet­értéssel azok elviselését nagyon megköny­­nyíthetjük. De lássuk most már, mit is remélhetünk az újévben. Gazdálkodóink helyzete az 1907. évi gyenge termés, úgy­szintén a cseléd- és munkabérek túlságos emelkedése miatt igen nehéz s a múlt évben könnyen bekövetkezhetett volna a magyar földbirtok csődje, ha a magas gabona- és állatárak nem jönnek segítségre, a mi pedig a fo­gyasztó közönség terhét súlyosbította. Hogy a cseléd- és munkabér sülyedésére a beállott esztendőben sem számíthatunk, azt lehet tapasztalni a most folyamatban volt újévi cselédfogadásoknál. Mikor egy mezőgazdasági férfi cseléd évi 200—300 kor­ bért és különféle mellékszolgálmányo­­kat követel, milyenek aratórész marokszedő bérrel együtt, kukorica- és krumpliföld magostul és munkálással, ros­­szalma és egyéb járulékok, melyek könnyesen számítva kitesznek 250 koronát s ehhez még hoz­zájön a teljes ellátás, akkor a mostani gaz­dálkodási rendszer mellett valóban érthető gazdálkodóink nyomasztó helyzete. Nálunk éppen úgy, mint a földművelés­sel foglalkozó többi alföldi városokban az a legnagyobb baj, hogy a magyar mező­­gazdaság helyzetében javulásról, előretörek­­vésről szó sem lehet. A termelés és munka védelme nem érvényesül kellőkép s a bel­terjes gazdálkodástól még igen messzire állunk. A magyar gazdaosztály a régi ha­gyományokon tengődik, kitartó szorgalom­mal munkákodik, de a föld hozadékának emelésére vajmi keveset tesz. Gazdálkodóink az idők viharaival csak küzködve csupán termelnek s a nyersterményeket potom ára­kért átadják az élelmes külföldnek, a mely azokat feldolgozza és sokszorosan megfi­zetteti az élhetetlen magyarral. Azonban ne higyje senki, hogy a nehéz­ségekkel csak gazdálkodóink küzdenek. Éppen úgy, vagy talán jobban érzik azt iparosaink is. A rossz termés nagy befo­lyással van gazdaközönségünk vásárló ked­vére is és ezt első­sorban iparosaink érzik meg. Hozzájárult még az is, hogy nemcsak a nyersanyag ára emelkedett túlságosan, hanem a munkabér is nagyon megdrágult, a­minek folytán a készítményeket is kény­telenek lettek volna drágábban eladni, de ez a lanyha vételkedv mellett nem minden­esetben sikerült. Iparunk fejlődésére fontos, hogy a mun­kások zavartalanul dolgozhassanak, a­mire annál nagyobb kilátás van most, mint bár­mely más időben, mert úgy tűnik fel, hogy a munkások már megelégelték a gyakori keresetnélküliséget, a sztrájkvezérek is so­kat vesztettek hitelükből s magát a sztráj­kot sem veszik oly komolyan, mint pár évvel ezelőtt, mikor egy-egy sztrájk csak elvétve fordult elő, míg mostanában majd­nem mindennapos lett. A munkafolytonosságra nemcsak a társa­dalmi béke és egyesek boldogulása érde­kében, hanem hazai iparunk fejlesztése szempontjából is óriási szükség van. Iparunk fejlődésével kapcsolatban keres­kedelmünk is élénkülni fog, a­mihez vi­szont szükséges, hogy közlekedésünk fej­lett legyen. Ezt célozza az a mozgalom, mely két helyi érdekű vasút építését is célul tűzte ki. Az egyik vasút a Czegléd-Csemői, mely rövid időn belül a megvalósulás stá­diumába fog jutni, a másik pedig a Czegléd- Nagykátai vonal, melynek előmunkálataira a minisztérium már megadta az engedélyt. A Duna-Tisza csatorna szintén nagy befo­lyást fog gyakorolni kereskedelmünkre, csak az a baj, hogy ez az ügy még nem nyert végleges megoldást, de hisszük, hogy a szakértők, kiknek véleménye ez ügyben meghallgattatást fog nyerni, a tervek közül a legelőnyösebbet fogja kivitelre ajánlani. Az eddigi helyzet javulásánál minden­esetre fontos szerep jutott a nemzeti kor­mánynak, a­mely, hogy hivatásának magas- T­á­r­c­a: Calevarosi Brown. — Irta: Bret Harte. — Angolból fordította Békési Gyula. (Folytatás.) Jack Hamlin különös pillantást vetett tökfilkó barátjára. Talán tudta, hogy ez az ember praedes­­tinálva van a pénze elvesztésére s célszerűbbnek tartotta, hogy az ő zsebébe folyjék az, mint a máséba. Bólintott és az asztalhoz taszita a széket. Abban a pillanatban kopogtattak. — Kató lesz — monda Brown. Hamlin visszahúzta a reteszt, az ajtó feltárult. Jack éltében először teljesen megzavarodva, eler­­nyedve állott föl, sáppadt arca is most borult elő­ször lángba. Az a hölgy állott előtte, akit a wing­­homi postakocsiról lesegített s akit Brown — kár­tyáját ideges nevetéssel kiejtve a kezéből — így köszöntött: „A csillagát! Az anyjok“. Azt beszélik, hogy Browne könnyekre s ura ellen szemrehányásokra fakadt. Én később talál­koztam vele Marysvilleben s Tamás vagyok abban, hogy könnyezett. A Winghami Krónika következő heti száma pe­dig „Megható egyesülés“ címen ezeket írta: ,A múlt héten egy megható s a kaliforniai életet jel­lemző esemény színhelye volt városunk. Wingham egyik köztiszteletben álló polgárának a felesége megunva a kelet kiélt civilisatióját és barátság­talan égalját, elhatározta, hogy csatlakozik szerető férjéhez az aranytermő partokon. Szándékáról hírt sem adva rászánta magát a hosszú utazásra s a múlt héten meg is érkezett. A férj örömét köny­­nyebb elképzelni, mint leírni. A találkozás hír szerint leirhatatlanul megindító volt. Reméljük, hogy e példa követésre talál. * * * * Akár a felesége hatása, akár szerencsés válla­latok következtében Brown­e naptól kezdve erősen lépesedett. A „Nip és Tuck“ leányát egészen ma­gához váltotta!­ A pénzt szerinte ferblin nyerte, de a hír elfogadta a Browne theóriáját, hogy az ura egyszer s mindenkorra hátat fordított a kártya asztalnak, s azt állította, hogy azt bizony Jack Hamlintől kapták. Azután fölépítette s berendezte a Wingdami Házat, ahová a csinos Browne nép­szerűsége révén csak úgy forrott a vendég. Tagja lett a tartomány gyűlésnek s alapítványokat tett templomok javára. Wingdam egyik utcáját róla nevezték el. De feltűnt, hogy minél módosabbá vált, annál sáppadtabb, soványabb, aggódóbb lett. Fele­sége növekvő tekintélye mind szeszélyesebbé, türel­metlenebbé tette. Mélyen szerette nejét s képte­lenül féltékeny volt reá Nem korlátozta a felesége szabadságát, de ennek a gonosz nyelvű hírharan­­gok szerint az volt az oka, hogy első és utolsó kísérlete olyan kitörésre ingerelte Brownét, amely elvette a kedvét az efféle felszólalásoktól. E plety­kák java része a szebbik nem ama tagjaitól ke­rült ki, akikről Browne elvonta a winghomi lova­­gias urak figyelmét. E hölgy mentségére föl kell említenünk, hogy megérkezése óta oly cultus tárgya volt, amelynek a hatása bajosan volt kedvező reá. Azt hiszem Brown sejtette ezt, de egyetlen bizalmasa Hamlin volt, aki ritkán nézett be hoz­­zájuk. Rossz hírben állott s nyíltan nem lehetett s benső viszonyban a családdal. Nyár dereka, holdvilágos éjtszaka volt. Browné bajosan, pirosan, mint a rózsa, az erkélyen ült s­z élvezte a hegyi szellő tiszta friss tömjénét, meg egy másforma tömjént, amely nem volt épen oly I friss, sem olyan tiszta. Mellette Starbottle ezredes Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomag­olást. F. Hoffmann-t,a Koche & C­o. Kassel (Svájc).

Next