Czegléd, 1919 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1919-01-05 / 1. szám

Kapunk D0sdrnapl (folyó évi január hó 5.-iki) száma a nemzeti Tanács határozata folytán ma, kedden jelent meg. — Ára 30 fillér. ^ei^fYennegyedik évfolyam e­l­ső szám. Czegléd, 1919. Január 5—7. 1.L­­t. á -Aj--' VAS tyf-CZEGLÉD MEGJELENIK A LÖFIZETÉSI DÍJ: Helyben egész évre 10 K Három hóra . 2­60 K Hat hóra . . . . 6 K Vidékre egy évre. 12 K Agyé­: szám ára 30 fillér. Telefon: Szerkesztőség Só. Kiadóhivatal 4. szám. Felelőt­ezérként* Dr. Hübner Emil távollétében a szerkesztésért felelős: Túri Károly. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÚ HETILAP. A „CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET* HIVATALOS LAPJA HIRDETÉSI DÍJ: Hyllt-terek, valamint hirdetési dijak hét*eilen a kiadóhivatalhoz küldendők. Nyilt-tér »era­­­kér. Kiadóhivatal s SEBŐK BÉLA könyv- és papirhereekeééee. ✓ n­ L MARX és ENGELS: A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY J­ÁRA: ho­l- Kapható: SEBŐK BÉLA könyv- és papírkereskedésében Czegléd ÁRA:­mo­k / Fogjunk ősszel A népkormány még ebben a hónap­ban kiírja és keresztülviszi a nemzetgyűlés megválasztását. Az ország érdeke, lakos­ságának békéje megkívánja, hogy ez a nagy­­fontosságú tény minden nagyobb viszavo­­nás, egyenetlenkedés, küzdelem nélkül, bé­késen menjen végbe. — össze kell fogni mindannyiunknak, egyesült erővel kell meg­alkotni a jövő Magyarországának demokra­tikus törvényhozó testületét. Ezen korszakalkotó, az ország jövő­jére oly nagy kihatással bíró napokban te­gyünk félre minden pártoskodást, minden ellenségeskedést. Egymást gyanúsítani, ha­ragot, viszályt szítani könnyű, de gondol­juk meg, hogy a visszavonások füstjében csak fokozzuk az izgalmakat. Pedig soha olyan nagy szüksége nem volt a magyar­nak arra, hogy megtartsa a józanságát, mint most. Mert minden, amit az egész Világ megmozdít, — mintha azzal a szán­dékkal történnék, hogy lépésről-lépésre le­felé sodródjunk a bajok árjában. — Épen ezért Vigyázzunk minden lépésünkre, min­den szavunkra, minden cselekedetünkre, hogy megfontolt és józan legyen minden tettünk, mert különben elpusztulunk a min­den oldalról ránk súlyosodó átok alatt. Nemsokára összeül az új országgyűlés és megnyilvánítja a szabad magyar nép szabad elhatározásait. Ez alkalommal a magyarságnak egy erős, egésznek, egy széttéphetetlen erőnek kell mutatkoznia. Ne hallgassunk a szenvedély vagy pillanat­nyi felhevülés végzetes ösztönére, mert katasztrófát zúdítanak országunkra. Köve­teljük mindenkitől és kérve­ kérünk minden jóérzésű embert, hogy visszavonást, elé­­gületlenséget ne szítson. A Nemzeti Tanács legutóbbi Végre­hajtó-bizottsági gyűlésén Ries Ferenc fő­igazgató ebben az értelemben szólalt fel. Hatalmas, gondolatokban, érvekben gazdag beszédben vázolta a nagy események szülte fordulatot, a szabad népakarat megnyilvá­nulásának lehetőségét, a gondolat, az aka­rat szabadságát. Beszédében elismerését fejezte ki azokkal szemben, akik ezt a vív­mányt keresztülvitték s megteremtették az új, független, szabad Magyarországot, de beszédében kifejezést adott hazafiai lelkü­­lete azon aggodalmának is, hogy a pártos­kodás, egyenetlenkedés milyen súlyos, vég­zetes következményekkel járhat. Kifejtette, hogy a mai nehéz napokban össze kell fogni minden pártnak, minden embernek, meg kell becsülni mindenkinek a meggyő­ződését, de az esetleges ellentéteket nem vitatkozással, ellenségeskedéssel, hanem megértéssel, egymáshoz való közeledéssel kell elintézni és elsimítani. Ezen együtt­működést megkívánja elsősorban sokat vér­zett, szenvedett hazánk s megkívánja egy szebb, boldogabb jövőt váró városunk is. Beszéde végén felhívta Ries Ferenc fő­igazgató városunk különböző politikai párt­jait, hogy tegyenek félre minden különbsé­get, beszéljék meg és egyenlítsék ki az esetleges ellentéteket s összefogva, meg­értéssel, egyesült erővel menjenek a jövő nehéz napjai elé. Hisszük, hogy Városunk józan lakos­sága, tartozzék is bármely politikai párt­hoz, meg fogja érteni az intő és jóakaratú szót, félretesz minden gyűlölködést, ellen­szenvet és összefogva, egymást megértve dolgozik az új Magyarország boldogulásán. Mert a magyarság érdeke függ most attól, hogy tudjuk-e magunkat fegyelmezni vagy sem. Mert a legnagyobb fegyelmezettségre és türelemre Van szükségünk, hogy dicső­ségesen és becsülettel végigjárjuk a meg­próbáltatások kálváriáját. Károly, a mindenkor bátor és áldozatként kommunista, azt felelte a ludbörzeházy úrnak: — Annál jobb!“ A »Vörös Újság« láthatóan örvend ennek a nagyszerű, bátor válasznak s úgy látszik, ha valamelyik józan magyar szo­­cialista megmondaná a magyar kommunista vezéreinek, hogy ha így folytatják az iz­­gatást, a csak nemrég felszabadult Magyar­­ország rombadől, ők is azt felelnék: Annál jobb! Csak hadd pusztuljon, menjen itt tönkre minden, érték, emberélet, a fő, hogy győzzön a proletárforradalom, azaz, hogy ők ülhessenek a nyeregbe. Mit nekik az ország, mit nekik a nép, mit a sokat emlegetett proletár, nekik csak az a fon­tos, hogy az eljövendő proletárdiktatúra idején ők legyenek a diktátorok. Mit bán­ják ők, ha közben be is masíroznak a ben­nünket körülvevő ma még imperialista ál­lamok katonái és tönkrezúznák ezt az or­szágot, mit bánják ők, ha tönkre is megy minden termelés, megállnak a gépek, el­pusztulnak a gyárak, beköszönt az éhség, a maga borzalmas formájában, éhezni fog gazdag és szegény, burzsoá és munkás egyaránt, nekik csak az ő diktatúrájuk a fontos, ezért hajlandók feláldozni mindent, a burzsoát, a buta parasztot, sőt a prole­tármunkást is. Józan emberek, akik Oroszországból hazajöttek, rémes dolgokat beszélnek az ottani lehetetlen, zűrzavaros állapotokról. * A termelés úgyszólván teljesen megszűnt, irtózatos ára Van mindennek az egyik vi­déken, olcsóság van a másik területen, mert a közlekedés terén valósággal bor­zalmas állapotok uralkodnak. Hogy néhány ember az ilyen lehetetlen viszonyok köze­pette is jól él a zűrzavarban halászván, az is bizonyos, de hogy józan gondolko­dású ember nem akad, aki ezeket az ál­lapotokat itt is meg akarná valósítani, az még bizonyosabb. Eddig csak a fővárosban dolgoznak a bolseviki — más néven kommunista urak — de úgy látszik, ki akarnak menni a Vi­dékre is.­­Hát csak menjenek, jó helyre mennek! Csak mondják el, hogy jobb volna, ha Magyarország tönkre menne, legalább tisztán fogja látni a Vidék, hogy mit akar­nak ezek a jó urak! Dehogy nem jönnek vissza a fővárosba szárazon, az már egy­szer bizonyos! Maguk a szociáldemokraták fogják el­űzni őket, mert ezek az emberek a szo­ciáldemokrácia nemes elveit Valósággal diszkreditálták és többet ártanak a szoci­áldemokráciának, mint a nagytőke és nagy-­­ birtok urai Valaha is árthattak. Annál jobb. Kezemben Van a kevésszámú magyar­­országi kommunista párt lapja, a »Vörös Újság« ötödik száma. »A nemzetközi for­radalom él!« cmű cikk így kezdődik: »Egyik német, félakarású, félúton meg­álló, gyávaságba fulladó képviselője a né­metországi szociáldemokrata pártnak azt mondotta a nemzetközi proletárforradalom egyik vezérének, a mi Liebknecht Káro­sunknak : ha így folytatja, romba dől Né­metország. A mi elvtársunk, Liebknecht

Next