Ceglédi Kisgazda, 1923 (4. évfolyam, 1-20. szám)
1923-01-07 / 1. szám
Czegléd, 1923. Vasárnap, január 7-ső szám. Megjelenik vasárnap Megjelenik vasárnap ÁRA Kér. politikai és közgazdasági hetilap « A „Czeglédi Gazdasági Egyesület“ □□ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □□ ÁRA 8K Laptulajdonos : CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Dr. BORSOS LAJOS ELŐFIZETÉSI Dr. : Egész évre 240 K, egyesületi tagoknak 200 K, egyes számára 8 K Hirdetések felvételnek SIMON és GARAS könyvnyomdájában, Eötvös-tér —régi járásbirósági épület SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ACzeglédi Gazdasági Egyesület“ (Evang. bazár), hova a lap szellemi részét illető minden közlemény, — nemkülönben az előfizetési dijak — beküldendők A nagy kérdés. Az új esztendő elején aggódó gonddal nézünk jövőnk elé. Vájjon mit rejt magában az idő méhe ? mit hoz ránk szegény, koldus népre a boldognak kívánt újév ? Vége lesz-e már a bajnak, szenvedésnek, betelt-e már a szenvedések pohara, avagy még újabb, fájdalmasabb kálváriát kell járnunk? E kérdésekre ki tudna feleletet adni ? Országok pusztulnak, népek, nemzetek haldoklanak. Emberek, társadalmak a világ mind a négy táján nyögnek a meg nem értés súlya alatt. Nincsen állama a világnak, ahol ne recsegne-ropogna a terhek alatt az azt fenntartó gépezet. Az egyik gazdag, majd belesül az aranyba, mégis nyomorog, mert munkásainak nem tud kenyeret adni, mert kereslet hijján ipara, kereskedelme pang. A másik éhes, nem tudja saját erejéből a legszükségesebb életfentartási eszközöket éjjel-nappal dolgozó polgárainak biztosítani, mert pénze értéktelen, mert verejtékező, fogyasztásra éhes népe nem tudja a másutt termelt árut megfizetni. Csupa ellentét mindenfelé az egész világon. Németország fizetésképtelen. Franciaország onnan akarja a világháború költségeit kisajtolni. Amerikának van pénze, de nem hajlandó segíteni egyetlen európai államon sem, mert a mai viszonyok közt nem lát garanciát sehol kölcsönének biztosítására. A világ egyik felét lefegyverezték, a másik fele folyton szónokol a lefegyverzésről és a történelemben eddig példátlan módon fegyverkezik — a ténylegesen lefegyverzettek ellen. Mint valami titokzatos boszorkányüstben, őrült össze-visszaságban forr, bugyborékol a szenny, a piszok, az emberi ösztönök és aljasságok minden neme és fojtogató gőzével, mindent rohasztó és pusztító bűnével feszegeti, ropogtatja, bomlasztani próbálja az összes erkölcsi, etnikai és társadalmi törvényeit az egykor békés és természetes világrendnek. Ebben a kétségbeejtő káoszban fontos állomás, ütközőpont a magyar nemzet, amely a legnagyobb vihar idején, ha mindjárt a legsúlyosabb áldozatok és meghurcoltatások árán is, sziklaszilárdan megmaradt azon az emberi és erkölcsi alapon, mely örök és természetes. A tolvaj, a rablógyilkos, ha egyszer sikerrel végzett, megkísérli másodszor, harmadszor is. Elbizakodottságában végül már nem ismer határt, gátat , mindent magáénak gondol, amit csak kiszemel vagy megkíván. Így fest nagyjában a mai világ. Az egyik fele azt hiszi, örökké megél a máséból, a másik fele viszont retteg, mikor lopják el feje alól a kalózok az utolsó párnáját is. Magyarország az áldozati világrész központján fekszik. Mint ilyen, ma — sajnos — a legtöbbet és legsúlyosabban szenvedni kénytelen. A tervezett hadisarckivetés pedig újabb megpróbáltatások elé állít rövidesen bennünket. Sokat sem innen, sem többi áldozati társunktól elvenni már nem tud a világ másik fele. Odaát, suba alatt, már megindult a szerzett kincs feletti osztozkodás vihara. Ki is fog törni. Ha a kálváriajárás ez utolsó stációi útján a régi erkölcs, a régi világrend törvényei alapján meg tudunk — szenvedéseink dacára — továbbra is maradni, elkövetkezik ezzel együtt a mi feltámadásunk, a mi regenerációnk korszaka is, az általános kereseti adóról. A hivatalos lap karácsonyi száma közli az általános kereseti adóról szóló törvény végrehajtási utasítását. A rendelet, amelynek főbb intézkedéseit röviden már ismertettük, megállapítja, hogy az általános kereseti adó tárgya az adózó által keresett vagy jövedelem szerzése végett akár rendszeresen, akár alkalmilag folytatott bárminő személyes tevékenységből vagy foglalkozásból származó jövedelem. A részletezés szerint elsősorban az általános kereseti adófizetés kötelezettsége alá tartozik az ipari és kereskedelmi üzletből származó minden jövedelem. A birtokosnak az őstermelésből származó jövedelme nem tartozik a kereseti adó alá. Minden szellemi foglalkozásból származó jövedelem, amelyet valaki önállóan és nem valamely munkaadóval szemben fennálló szolgálati viszonyból kifolyóan folytat. Adóköteles az a jövedelem is, amely az ország területén bárki által folytatott bárminő egyéb haszonhajtó foglalkozásból ered. — Adóköteles minden penzió, szanatórium, magántanintézet, internátus, nyilvános szórakozóhely, színház, az állathizlalás, haltenyésztés stb. stb. és szolgálati vagy munkabérviszonyból származó minden jövedelem. Adóköteles minden járadék és járadékszerű szolgáltatás, továbbá szabadalomért s szerzői jogért fizetett díjak, az örökbér és zsellérbirtok szolgálmánya, járadéktelkek után fizetett járadék stb. Az adó alapja általában az adóévet megelőző évben elért tiszta jövedelem. A tiszta jövedelmet a nyers bevételnek az annak megszerzésére fordított költségek és kiadások levonása után mutatkozó maradványa alkotja. A szolgálati munkabérviszonyból származó jövedelem, bármilyen címen is legyen kiutalva, adóköteles. Az adó kivetése százalékos adókulcs alkalmazásával történik. Ez az adó a szolgálati viszonyból folyó jövedelmeknéla következő : 5000—8000 koronáig terjedő havi fizetésnél 20 korona, 8000—10,000 K közt 50 K, 10—12,000 K közt 80 K, 12—14,000 K közt 120 K, 14—16,000 közt 180 K, 16—18,000 közt 240 K, 18—20,000 közt 320 K, 20—24,000 közt 400 K, 24-28,000 közt 500, 28-32,000 közt 650, 32—36,000 közt 850, 36-40,000 közt 1100 K és így tovább folyton emelkedő skála szerint. Az adóalap pontos meghatározása végett az adózó bevételeiről és kiadásairól pontos könyveket tartozik vezetni és azokat a pénzügyi hatóságnak rendelkezésére bocsátani. Ilyen könyvek vezetésére nemcsak a kereskedők és iparosok kötelesek, hanem a haszonbérlők, gyógyszerészek, mérnökök, ügyvédek, orvosok , fogorvosok, állatorvosok, közjegyzők, ügynökök és az őstermeléssel kapcsolatos ipari és kereskedelmi vállalkozók is. Minden munkaadó köteles alkalmazottairól nyilvántartást vezetni, amely egybefoglalható a munkásbiztosító pénztár részére vezetett nyilvántartással. Aki a háztartáshoz házi cselédet, inast, titkárt, nevelőnőt, sofőrt stb. fogad fel, köteles az elöljáróságnál legkésőbb nyolc nap alatt bejelenteni az alkalmazott nevét, személyi viszonyait és havi fizetését. Ez a bejelentés a már helyben levő alkalmazottakra nézve legkésőbb 1923 január 31-ig eszközlendő.