Ceglédi Kisgazda, 1931 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-03 / 1. szám

: XII. évfolyam, 1. szám.^ 1'l SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: a­­Ceglédi Gazda­sági Egyesület* iro­dahelyisége, evang. bazár, hova a lap szellemi részét il­lető minden közle­mény— nemkülön­ben az előfizetési dijak, — küldendők Főszerkesztő : Dr. DOBOS SÁNDOR Ára 16 fillér .Cegléd, 1931. jan. 3. Laptulajdonos : CEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET O.7 CEGLÉDI KISGAZDA Kér. politikai és közgazdasági hetilap . A „Ceglédi Gazdasági Egyesület“ □ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja □ Felelős szerkesztő : Dr. ANTAL ISTVÁN ELŐFIZETÉSI DÍj Negyedévre T60 P A Gazdasági Egye­sületi tagok a lapot ingyen kapják Hirdetések felvétele SIMON és GARAS köny­v nyomdájában Árpád-tér — evang. bazárépület Kámáni levelek 1930. december. Decemberi nap van, az ég ónszinü, szürke­­ ködben takarózik. Noha az idő még kora délután, a napnak semmi nyoma nincs és­­ e korai idő ellenére az erdő már rejtelmesen­­ homályos, a fák közt az esti szürkület terjeng. Néha-néha csipog csak egy-egy madárka­­ nyugovóra mutató álmosas hangon. Az őszi avar sűrűn takarta be az erdőnek itt is, ott is előfutó gyalogösvényeit, de a leszálló köd nedve zörejét elvette. Béke, nyugalom, csend mindenfelé. Azonban nem jelent ez élettelen­­séget, hanem az alvó természetnek békéjét,­­ pihenését. És ebben a nagy, borongós csendességben, amikor már a délutáni négy órával beköszönt az este, mit tehetne most a szobába szorult ember, minthogy könyvet vesz elő és olvas­gat. A könyv is hasonlatos az erdőhöz. Annak sincs hangja, ha azonban kinyitod, meglátod, hogy milyen eleven élet árad elő belőle. Régi könyvet forgatok most, amely nem más, mint a Politikai Újdonságok c. hetilap­nak az 1856-iki évfolyama. Felelős szerkesz­tője volt Pákh Albert, kiadója Heckenast Gusztáv, nyomtatták pedig „Pesten, Länderer és Heckenastnál“. Micsoda régi nevek, mind­egyikhez a múlt időkből egy-egy történelmi emlék tapad, amelyek elmúltak, róluk már csak a borongós emlékezet beszél. Milyen más idők voltak és a más időkben milyen­­ mások az emberek, amikor még úgy írták,­­ hogy „Pest“ és a Duna partján egymás mellett­­ épült két testvérvárosnak az élete is milyen­­ különböző volt. Hát még hogyha egybevetjük­­ a fővárosi társadalom gondolkodását a vidék­i kivel, hogy akkor a vidéki ember hogyan érzett, pl egy színdarab felől, arra érdekes­­ bizonyságot nyújt e lapnak január 9-iki 2-ik­i száma, amint következik: „Kikindában egy színésztársulat megkezdé előadásainak sorát. Az első darab azonban úgy végződvén, hogy a hősnő elhagyott fér­jéhez nem akart visszatérni, a jelenvolt pub­likum annyira felháborodott, miszerint han­gosan követelte, hogy a hősnő térjen vissza férjéhez tüstént e pillanatban és követelésétől el sem állott, míg az igazgató kilépett és megígérte, hogy a darab második adásakor vissza fog térni férjéhez. Ezen megnyugodva szétoszlott a nagyszámú hallgatóság.“ Önként vetődik fel a kérdés, hogy általában milyen volt ezidőtájt népünk műveltségi álla­pota ? Felvilágosítást nyújt eziránt ezen lap februárius 13-iki számának a következő köz­lése : „Hazánkban a földmivelő alsóbb osztály sokhelyütt rosszabb állapotban van jelen felszabadult állapotában is, mint volt ezelőtt. E baj oka főkép a restség, részegeskedés, lopás, a mindinkább terjedő alak­omban űzött lelketlen uzsora, a termés folyton emelkedett ára, melynek megörülvén a gazda aratáskor azonnal eladja gabonáját, tavaszkor pedig sokkal drágábban, sőt uzsorára is kénytelen bevásárolni a mindennapi kenyérnek valót, idejárul még az emésztő fényűzés is, sőt némely balga szokások, milyen egybekelé­seknél a költséges lakodalom, mely sokakra nézve valóságos ma és holnap dinom-bánomi holligvaló szánom-bánom. Mindezek fő fő oka pedig a tudatlanság, a gazdálkodni, takaré­koskodni, számitni nem tudás, előre nem látás, mely hibák mind a nevelés hiányának róhatók fel A népnevelés tehát a legelső és legfőbb teendő éspedig nemcsak az alsóbb osztályokra nézve. Mindenekelőtt azért isko­lát és csak iskolákat állítsunk fel — kerüljön az bár megerőltetésünkbe, kívánja az bár a legnagyobb áldozatot. Bizonyára és méltán érdekelhet kedves olvasóm, hogy milyen volt az időben itt nálunk, Cegléden a helyzet. Ezen egykorú hírlap figyelemreméltó adatokat szolgáltat, mert arra találunk bizonyságot, hogy Cegléd népe már akkor is a haladást megértő és haladni vágyó volt. A szeptember 3 án megjelent 36-ik szám ezeket írja : „Örömmel értesülünk, hogy a 20­0(!) lakos­sal bíró Ceglédnek a közlegelő elkülönzésre nézve, a közalapítványi uradalommal régtől folyt pere barátságos egyezkedéssel végző­dött és mégcsak felsőbb helybenhagyásra vár. Ez alkalommal — és itt figyelmet kérünk! — I ! ! ! Ujesztendőre Nem kivártunk vissza, nem fordulunk utá­nad, nem taktunk itt tovább, nem is sajná­lunk — az idő rokkáján lepergetett 1930-as elmúlt év. Bár az igaz lehet, hogy a te égiszed alatt sokaknak volt életindulása, boldogság pirkadása, kis fészek rakása, avagy szenvedésteli élteknek boldogsággal egyenlő elmúlása , azonban a népek, a nem­zetek, a társadalmak, a milliók élte keserű, szánalmas, sokszor vergődő folyáséban, ezek a kicsike tények csak apró csillogások, amik­nek az összeség életében, az élet általános folyamatára jelentősége nincs. És a nagy összeség élete a Te időd alatt szenvedésteli, keserű, — olykor kétségbeejtő volt. Mert ha engedted is egy-egy kis fészek építését, ugyanakkor százat és százat összeromboltál, na mosolygott is egy-egy arcon a derű, ugyan­akkor ezrek és ezrek aggodalommal telve görnyedtek munkában, azért, mert nem tud­ták : a nehéz munkának m­iik lesz-e a maga jogos ellenértéke ? Eredj tehát Ó esztendő, siess, távozz, visz­sza se nézz, mi is sietve fordulunk tőled el az­­ uj felé. Az uj év felé ... Mely szép, fehér, tiszta ruhában érkezett, erdőt, mezőt, várost, falut friss hólepel borítja, az enyhe, csendes, csupa barátságteli téli idő kedves derül, bizalmat kelt az ember lelkében. És mi, az óévből ide átlépett szomorú életundorral ballagunk, lassan ballagunk az új vpesgyén, fürkészve a most érkezett új esztendő friss arculatját: mit hozol nekünk, mi van számunkra a tar­solyodban ? A hit, a bizakodás, a jobb reménye, — a jobb várása, — az ember lelkének lényeges alkotó része. Szinte nem is lehet az életet enélkül elképzelni. Gondold és érezd csak át véges-végig, — mit jelent az : — ha az élet változásában, jobbrafordulásában, a rossz elmúlásában, örömök érkezésében, a boldog­ság születésében nem bíznánk, nem hin­nénk ? ! Értelmetlenséggé sülyedne le az életnek minden tartalma, maga a lényege, a léte. Tehát mi a beköszöntött új esztendő iránt teljes bizalommal vagyunk, várjuk tőle, hi­szünk benne, — hogy szomorú sorsunkat jobbra fordítja, — hogy a gonosz emberi lélek más egzisztenciákat kíméletlenül vágó érdekek alul összekuszálv­a: sorsokat meg­javítja, népek, nemzetek útját egyenesbe hozza, vagy legalább az életnek szekerét effelé a jobb lét felé elindítja. A régi időkhöz képest mily nagyot válto­zott az idők folyása ! — Régebben az volt a legfőbb kívánság egymás javára az uj­­esztendővel szemben, — hogy adjon bort, búzát, békességet, — minthogy a földi élet értékes főjavai ezek voltak. Ma ? — Adhat bort, búzát sokat az idő, azonban hiába adja, hogyha nem tudjuk eladni és mi meg az élet egyéb szükségleteit nem tudjuk besze­rezni, kielégíteni. Ezeknek a mai új időknek egyik legsajátosabb jelensége, egyben a leg­nehezebb problémája az, hogy a túltermelés, a bőség mellett köszöntött reánk a legnagyobb szegénység. Soha nem termelt a világ még annyi gabonát, mint manapság, sem annyi ipari ter­méket elő nem állítottak, mint napjainkban,­­ mégis a szegénység napról-napra nő, a legször­­nyűbb társadalmi nyavalya, a munkanélküliség emelkedik. Amikor fájnak az idők által csak mirajtunk, magyarságon ejtett nehéz sebek, és amikor hivő, bízva-bízó lelkünk reménykedve tekint ebbe a beköszöntött, vidáman érkezett havas téli világba, lelkünk első kétségei és e két­ségek nyomán fakadt első kérdések az új­­ esztendő iránt ezek lesznek : Hozod-e tarso­­­­lyodban az élet terheinek kiegyenlítődését vagy l­­egalább is megmutatod-e efelé a helyes, a­­ biztos utat ? ! Mi hiszünk benne, hogy legalább ezt meg­­­­teszed és akkor áldva lesz, akkor hozsánna ! Néked, új esztendő ! Hirdetések felvétetnek SIMON és GARAB könyvnyom­dájában, Árpád-tér 5

Next