Czeglédi Közlöny, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

0/ I// Czegléd, 1913. III. évfolyam. — 1-ső szám. Vasárnap, január 5. *­­ POLITIKAI HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP REGGEL. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Főszerkesztő : Szerkesztőség : Kiadóhivatal: Egy évre 6 K — f. || Negyedévre 1 K 50 f. Dr. NEUMANN IZIDOR. h .Szabó Béla ügyvédi irodája hagy Elek könyvnyomdája. Telefon: 96. Félévre 3 K­m­f. || Vidékre egy évre 8 K. Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő : Dr. SZABÓ BÉLA. I. ker. Eötvös-tér 2. sz. a­, óvá minden kézirat küldendő. Előfizetéseket, hirdetéseket és hirdetési díjakat a kiadóhivatal vesz fel. Újévi ajándék. (II.) Szép újévi ajándékkal kedves­kedett a kormány a magyar nemzetnek. A letűnt esztendő utolsó napján ugyanis beterjesztette a kormány a várva várt új választói törvényt, melynek a címe szerényen így hangzik : „Törvényjavas­lat az országgyűlési képviselők válasz­tásáról.“ Az újévi ajándék meg volt ígérve, tehát azt meg kellett adni, de miután nem önként és nem jószívvel, hanem azért adták, mert a választók ezt köve­telték, tehát olyan is lett az ! Az ilyen kényszer ajándékozásnál vesz az ajándékozó valami haszontalan apró­ságot és azt szép szavakkal, udvarias bókokkal nyújtja át a megtisztelt egyén­nek, azzal mentegetőzvén, hogy szíve­sen adott volna értékesebb tárgyat is, de ilyennel a megajándékozottat meg­sérte­­ni nem akart.’.­­ A Lukács-Tisza-féle ajándékozás al­kalmával is az illetők úgy nyilatkoztak, hogy ha a választójog szélesebb alapra lett volna fektetve, akkor ez a nemzet­nek ártott volna. A Szilveszter napján beterjesztett tör­vényjavaslat tehát egy haszontalan, ér­téktelen fércmű , egy korszerű, demok­ratikus választói jogú,­­ a torzképe ! Hogy ez a javaslat mennyire liberális, abból tűnik ki legjobban, hogy a maga­sabb értelműek kivételével, akik már 20 éves korukban lehetnek választók, a többiek csak 30 éves korukban lép­hetnek a választói urnához. Tehát a 30 éves életkor és még egy csomó más kellék képezi az új választói jog alapját. De még ennél is gyalázatosabb, hogy a liberális és demokratikus választójog­nak legfontosabb kritériuma a titkosság majdnem teljesen hiányzik. A tervezet szerint ugyanis a szavazás nyílt, csak épen Budapesten és a törvényhatósági joggal felruházott városokban, tehát alig 40—50 kerületben lesz a választás titkos. Íme, igy fest a kormány javaslata, melyről annak idején azt hangoztatták, hogy az demokratikusabb lesz, mint az egyesült ellenzék javaslata. A most betegje: / • _*.tövényjavaslat l' J»­l nem a demokrácia Ugye akarja szol­gálni, hanem továbra is állandósítani akarja azokat az állapotokat, melyek legfőbb akadályai a magyar nemzet ha­ladásának, fejlődésének. A kormány a rendelkezésére álló ha­talmi eszközökkel továbbra is terrori­zálni akarja a választópolgárok meg­győződését és lelkiismereti szabadságát! Igaz, hogy az új törvény folytán a választók száma néhány százezerrel sza­porodnék, de miután a választás nem titkos, a kormány helyzete csak annál könnyebb lenne, mert képviselőválasz­tás idején a pressziók százféle módjá­val a kormánynak könnyű lesz az új választókat a saját táborába terelni. — Épen ebben rejlenek a Lukács-Tisza-féle konzorcium ördögi tervezetének veszé­lyes aknái. Csakhogy könnyen megeshet, hogy a puska visszafelé fog elsülni, mert Lu­kácsék elfelejtették, hogy abban a nagy mameluk táborban, melyet munkapárt­nak neveznek, talán mégis található né­hány liberális bátor férfiú, aki jobb meggyőződését nem áldozza fel a párt­fegyelemnek.­­ És csakugyan akadtak ilyenek, mert egynéhányan már­is be­jelentették a munkapárt elnökségének, hogy a beterjesztett torzjavaslat miatt a pártból kilépnek. Bot mi lába, Székely Ferenc igazságügyminiszter is beadta a lemondását és nem akar többé a Lukács kabinet tagja maradni. Úgy látszik tehát, hogy a bomlási­ processus már tényleg megkezdődött! A vészfelhők rohamosan tornyosulnak a kormány feje fölött. A liberális elvek ellen elkövetett me- T A H . A. Péter elutazik. Alkonyi fényben fürdött a kert, tündöklő sárga tónusok ragyogtak a horizont fölött. Enyhe nyáresti levegő simogatott körül min­dent s a túlsó nyaralósor felől hangok szű­rődtek feléjük: valaki mosolygó, kedves da­lokat zongorázott. Akkor a verandán megkérdezte a leány Pétert: Mondja, nem jobb itt ? Nézze, milyen szép ez: a kedves nyaralók, a falu harmó­niája. És maga mégis inkább utazni megy! Hiszen annyit csatangolt már életében... Pró­báljon maradni egy kissé! Nem is tudom megérteni, hogyan érzi magát jól a folyto­nos utazásban. Mégha 3 vagy 4 évvel ez­előtt a látnivágyás folytonos vándorlásra serkentette volna, elég naiv tudnék lenni és megbecsülném az életmódját. De így ? Hiszen még csak azt sem mondhatom, hogy a szen­vedélye kergeti végig a világon, mert ma­gának nincsenek szenvedélyei. Maga szenve­­délytelenül megtestesült kedves, korrekt em­ber, valósággal jégbehűtött temperamentumú, csendes és szolid, magához falu illenék Péter. — Lehet, hogy igaza van, sőt bizonyára igaza van. De kérem, higgje el, hogy az én utazásaim nem jelentősek, nem is érdemlik meg, hogy probléma tárgyát képezzék. — Most megint a szokásos szerénység be­szél magából. Lássa rosszul teszi, hogy nem mond el mindent. Maga valamit elhallgat. Magát va­lami űzi, kergeti, valami emlék, valami fájó emlék... Nézze nekem elmondhatja... én tu­dom, hogy maga mélységesen érez és gon­dolkozik s a szokásos bon­mókkal, apró tár­salgási udvariasságokkal és sablonos kedves­ségekkel önmagát akarja elrejteni, mert igy parancsolja ezt a jóizlése, amely tiltja attól, hogy maga a csendes, finom fájdalmait fel­fedje. Nézze... én úgy szeretném, ha meg­gyónna nekem... én megérteném... talán meg is vigasztalnám... — Kérem, ismétlem, téved. Ne keressen szubtilis dolgokat lelki kulisszáim mögött. Higgye el, én oly jelentéktelen ember vagyok,, mint akárki más. — Szóval nem bízik bennem. Lássa, már ez magától nem szép... Most a nap glóriás reflexe a verandán im­bolygótt s az alkonyi biborfény koszorúja körítette a lányfejet, végig szaladt dekoltált nyakán és a könnyű csipkeblúzon. Péter mo­solyogva itta fel a kedves látványt szemei­vel, aztán cigarettre gyújtott és csendesen beszélt: — Priszen Magácskának nincs is semmi mondanivalóm. A lényegeset megérezte, a história, a nevek úgy sem fontosak. A dol­gok hangulatának immár birtokában van és ez a fontos. Megért. Nos, most vigasztaljon meg. Bajosan fog menni. Szavakkal akar bol­dogulni ? Gyenge lesz. Lássa, a maga őszin­tesége engem is őszinteségre hangol, külön- j­ó CIPŐKBEN LEGNAGYOBB RAKTÁR! Saját érdeke mindenkinek meggyőződni, hogy nálam kész női-, férfi- és gyermekcipők jótállás mellett a legjutányosabban vásárolható. Mérték utáni megrendeléseket és javításokat elfogadok. BOGNÁR KÁROLY cipész­mester. Takarékpénztár-épület, divatru LTM mellcett

Next