Czeglédi Közlöny, 1927 (17. évfolyam, 4-52. szám)

1927-01-23 / 4. szám

XVIII. évfolyam, 4. szám. Ára 12 fillér. 1927 január 23. CZEGLÉDI „HANGYA” ÉS „OKHV­ETKEZETEK HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 pengő,­­ negyedévre 1 , 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. FŐSZERKESZTŐ, FELELŐS SZERKESZTŐ, SZÖVETKEZETPOLITIKAI HETILAP Dr. NAGY REZSŐ Dr. LOVAS ZOLTÁN S A CZEGLÉDI „HANGYA“ KÖNYVNYOMDÁJA tiborA miiKren klaimt litr­én hunl»té*1­­!i|ärinu Ui­Klnhifatm vwz fel ■jBiusaKaKiíKmxBmrnwmaaFimm KUllrtlNIfATil: A turini út félszázada. Ötvenéves évfordulójához ért el a turini zarándokút. Ötven éve annak, hogy száz czeglédi magyar felkereste a baracconei remetét, ki, messze szülő­földjétől és nemzetének lakóhelyétől a független magyar állam eszméjének volt törhetetlen képviselője és magányos megszemélyesítője. Mi­g nagyszerű pil­lanata volt ez a czeglédi népnek, azt az mutatja leginkább, hogy akik szín­ről-színre látták az ősz Kossuth Lajost, úgy lelkükbe fogadták e látogatás em­lékét, hogy ünneppé tették ezt a napot e város életében. Mert akik e feled­hetetlen útról visszatértek, úgy tűntek fel e város lakói előtt, mint akik leg­mélyebben hatoltak bele a magyar tör­ténelem titkába s legjobban értették meg nemzetünk­ történelmi hivatását. És azóta minden politikai ügyet Kos­suthon mért le e város lakossága s a belpolitika mellett a külpolitikai vonat­kozásokat is rendszerint figyelembe vette, mikor országos dolgokban a sza­vát hallatta. Czegléd ekkor másodízben került Kossuth révén abba a helyzetbe, hogy a magyar lelkek élén járhatott. Első megmozdulásának dátuma: 1848 szeptember 24 ike volt s akkor nevezte Kossuth Czeglédet, az én Czeglédem­­nek. így jött létre Kossuth és Czegléd közt az a misztikus viszony, mely e vidéki várost Barlagi Aladár megállapí­tása szerint éppen a Kossuth kultusz révén nemzetközi jelentőségűvé tette, mert Kossuthban e város oly embert ünnepel, kire hódolattal tekint az egész emberiség. Napjainkban újból útra készül Czegléd, de nem az élő, hanem a sírjában nyugovó Kossuthoz, nem ágyúdörgés, hanem ha­­­­rangzúgás között. Elmegy Kossuth sír­jához, hogy a kegyelet adóját lerójja s e termékeny sír közelében a magyar célokat újból szemügyre vegye. Ma megint válaszúton áll a magyar nemzet s az ötvenéves évfordulón megint kil­­enni fog a mérleg nyelve a magyar boldogság vagy a magyar bánat felé. Ismét aktuális lett a külvilághoz való viszonyunk helyes megszabása s éppen a turini évforduló estéjén fognak el­hangzani a felelős tényezők ajkáról a jövőt formáló irányító szavak. Figyel­met tud-e kelteni s bele tud-e folyni ebbe a választásba a múlt megmentett tanulsága és felemelkedik e a mai nem­zedék arra a magaslatra, ami Kossuth életének legnagyobb tanulsága és ennek a kultusznak mindörökre értelmet és szárnyat ad ? Azt majd a jövő fogja eldönteni! Ez a város a múltban tanúságot tett róla, hogy érti a független nemzeti élet titkát! Tudja, hogy életképes nemzetek jelene a jövendőt szolgálja, hogy a szellemet kell győzelemre segíteni az anyagi világ kísértéseivel szemben. Ha ez a felfogás érvényre juthat a mai idők országos politikájában, akkor a tervbe vett kegyeletes út sem lesz záró­köve rég letűnt időknek, hanem Kos­suth életének gazdag tanulságaiból ra­gyogó kapu fog épülni a magyar fel- s támadás felé ! Úgy legyen! Sárkány József. Földműves munkás — a Felsőh­ázban. Másfélmillió pályatársa falankszjából ki-­­ lépve, eddigi névtelen munkás életét a nyil­vános élettel fölcserélve, foglalja el helyét Mészáros István a magyar Felsőház első föld­munkás tagja. Az Országos Mezőgazdasági Kamara összes szavazataival, a teljes biza­lomnak e jelével fölékesítve fog bevonulni azokba az ünnepélyes termekbe, amelyeknek fénye és pompája eddig a felsőbb társadalmi réteg zárkózott életének keretéül szolgált. Törvény készítette elő, választás valósította meg, mert mindenki sürgette a magyar al­kotmányos életnek ezt az átépítését a nép­képviselet irányában. S most, hogy Mészáros István személyében másfélmillió magyar kis­ember akarata, kívánsága szól majd friss erejével a komor hagyományok termeiben, mintha ezt a változást i­s-ott bizonyos meg­lepődés fogadná. Épen azon az oldalon, amely leginkább sürgette az ország demokratikus átalakulását... Latolgatják ezt az eseményt mindenféle megvilágításba állítva. Boncolgatják a magyar nép egyszerűségét, amely idegenül fogja érezni magát a Felsőház termeiben, s talál­gatják, hogyan fog ott mozogni, elhelyez­kedni és megszólalni Mészáros István, másfél­­millió pályatársa nevében ? Ennek a találga­tásnak, amiben van egy adag kicsínylés is, amivel nálunk egyesek a magyar nép egy­szerű fiainak minden nyilvános szereplését kísérni szokták, van egy alapvető tévedése- Mészáros István gencsi földműves-munkást ezek az ecetes bírálgatók egy személynek tekintik, igyekeznek őt individuális szem­­pontból tekinteni. Pedig itt nem egy sze­mélyről, hanem egy típusról van szó. Ez a típus a más földjén munkálkodók tömege, nálunk a legnépesebb, legkiterjedtebb társa­dalmi és gazdasági ré­g Ez a réteg küldi be a Felsőházba Mészá­ros Istvánt, hogy legyen ott szószólója, ba­jainak kifejtője és orvoslási módjainak ki­­sürgetője. Ezer éve dolgozik csöndben ez a réteg,­ amely névtelenségében a legigazibb ősiséget jelenti, mert hisz történelmünk tel­jes súlya végeredményében a földmunkásság vállán nyugodott. Most szóhoz jut és a maga soraiból, amely egyszerű és végtelen mint maga a föld, megmozdított egy rögöt. Ez a rög fog most a magyar földmunkás nevé­ben beszélni. Az ember és a név itt mellékes. Itt egy tömegerő, egy tömegkívánság összpontosul egyetlen kiválasztott szívben és egyetlen ajakon. Mészáros Istvánban egy igazság, egy elv, egy fogalom ölt testet, s aki őt nem mint osztályának képviselőjét, hanem elvo­natkoztatva, mint egyetlen embert tekinti, az nagyon messze jut az igazságtól és nem lesz módjában, hogy ezt a politikai eseményt helyesen tudja mérlegelni. Ez a választás különben csak azok szá­mára meglepetés, akik nincsenek tájékozva arról, hogy a mezőgazdasági kamarák érdek­­képviseleti rendszerének megalkotása óta a munkások is állandóan részt vesznek a gaz­dák tanácskozásaiban. Ez volt a gazdasági és politikai elő­iskolájuk, s ebből a tanfo­lyamból lép most feljebb a gencsi földműves, hogy szószólója legyen a rábízott érdekek­nek. Megválasztása nem csupán valami sze­szélyes rögtönzés gyümölcse. A törvény uta­sította az Országos Mezőgazdasági Kamarát, hogy a kebelében levő összes szakok, érdek­­csoportok és fontosabb élethivatások kép­viselethez jussanak. Sajnálatos volna, ha akár a köztudat, akár A szentpétervári Kurír, elbeszélése, Tél­apó, orosz rege, csütörtökön az Urániában

Next