Czeglédi Közlöny, 1937 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-03 / 1. szám
ÚJÉVKOR. Elérkeztünk az újév küszöbéhez. Tétován állunk meg egy pillanatra, amikor át akarjuk lépni. Vájjon mit hoz? Vájjon minek megyünk elébe ?... Ha visszapillantunk az elmúlt esztendőre, vájjon van-e ott olyan visszahagyott nyom, amely biztatást nyújthat a jövőre ? Olyan nyom, amely kecsegtet, talán csak van, de nincs olyan pillér, amelyre építeni, reményeket alapítani lehet. Az emberiség kivetkőzött hajdani értelmi voltából, elvesztette józan ítélőképességét a háborúban és közel két évtized alatt sem nyerte vissza azt. Igaz, hogy mindenkor az önzés volt az úr az emberek cselekedeteiben, de a háború előtti gondolkozás felismerte még az önérdeket mások érdekeinek istápolásában. Az emberek szövetkeztek, támogatták, segítették egymást, hogy másoktól segítséget, támogatást nyerjenek; ugyanezt tették az országok egymással, segítették, támogatták egymást, hogy maguk támogatást nyerjenek, így szolgált a helyesen felismert önérdek másoknak is javára. Okosságból társultak az emberek és népek a maguk javára, de másoknak is előnyére. Ezt mondhatjuk józan önérdekpolitikának, de ma a vak önérdek az úr, sem az emberek, sem az országok nem képesek felismerni a saját érdeket mások érdeke mellett olyan értelemben, mint a latin: „Do ut des“ — „adok, hogy adj“ elv tanítja, amely elv szerint adnunk kell másnak, hogy nekünk legyen. Ez az elv igazság volt a világ kezdete óta, csak az utolsó két évtized emberei nem ismerik fel a nagy, döntő igazságot ebben az elvben. A ma korlátolt embere tompult elméjével azt hiszi, hogy az ő érdeke az, hogy mástól mindent elvegyen ; ő másnak sosem ad, csak kapni akar, s bár látnia kellene, hogy ez így nem megy, nem szolgálja önérdekét sem, mégsem képes azt a legelemibb igazságot belátni és boldogtalannak érzi magát, hogy nem szolgál neki mindenki más. Akár egyénről, akár népekről van szó, áll ez a jelenség, mint mai bajnak legfőbb kútforrása. A világháború befejezésével kapcsolatban szokás beszélni legyőzött és győző országokról, pedig csak legyőzött országok vannak és legyőzött emberek, mert minden népnek elvette a háború iszonyata egészséges, józan, önmagára s másokra hasznos ítélőképességét. Azaz, hogy talán nem a belátó- és ítélőképességét vette el, hanem megfosztotta attól a lelki erőtől, amely szükséges ahhoz, hogy másoknak előnyére tegyen, másoknak hasznára, érdekére tekintettel legyen. Erre a ma embere, akár egyenként, akár tömegben, nem képes, még ha látván-látja is, hogy azzal maga magának használ, nem képes megtenni, mert a háború adott egy minden nemzettel közös ajándékot, a gyűlöletet tulajdonul és ez nem engedi, hogy használjunk másoknak, még úgy sem, ha az saját javunkra is szolgál. Ezzel lépjük át az újév küszöbét, ezt hozzuk magunkkal át az 1936. esztendőből. Vájjon hoz-e jobb, okosabb belátást az újév, nem tudhatjuk, de elég régen hurcoljuk már ezt a gyűlöletátkot, talán remélhetjük, hogy az újév megszabadít tőle. Reméljük is, hiszen a jobb belátás némi jeleit már látjuk is, viszont a gyűlölet felcsapó hullámai is rémítik a láthatárt, melyik lesz erősebb, melyik lesz az úr az emberek lelkében és gondolkodásában, — nem tudhatjuk, de már egyszer csak jobbat hoz az új évforduló, mint az előző és ebben a reményben üdvözöljük az újévet bevonulása napján! ««c«›«««« ««c›«c«~«« Ára 10 fin Politikai hetilap • A Nemzeti Egység helyi szervezetének hivatalos lapja ELŐFIZETÉSI ÁRAK POSTÁK KÉZBESÍTŐE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TÚRI NEGYEDÉVRE 120 P, FÉLÉVRE 240 P, EGSZTÜL A FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS BENEDEK KÖNYVNYOMDÁJA, ÁRPÁD-TÉR ÉVRE 480 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 P. HIRDETÉSEK MILLIMÉTERSORONKÉN FELELŐS SZERKESZTŐ: OLTAI JÓZSEF TELEFON 96 SZ. ELŐFIZETÉSEKET ÉS HIRDETÉSI DIJAKAT A KIADÓHIVATAL VESZ FEL XXVI11. ÉVFOLYAM GLÉD, 1937 JANUÁR 31. SZÁM Havi állatvásárok. Ebben az évben havi állatvásárokat akar a város bevezetni minden hónap első keddi hetipiacán. A hetivásárok u. i. állatfelhajtással vannak egybekötve, azonban szarvasmarhát csak elvétve hajtanak ki eladásra, míg a sertészeti piac rendszerint megközelíti (néha meg is haladja) az országos sertésvásárok felhajtását. Jószágtartóink a közeli és távoli országos vásárokra járnak jószágaikat cserélni, eladni vagy venni, holott ha több eladási és vételi alkalom volna, akkor kevésbbé költséges és fáradságos módon s kevesebb időveszteséggel bonyolíthatnák le eladásaikat és vételeiket. Amellett egészséges állatforgalom alakulhat ki a piacokon, ami a piac élénkítésére is jó hatással van, de a vidékiek bekapcsolásával az általános áruforgalomra is előnyös lesz. Heti állatvásárainkat közeli és távolabbi vidék jószágtartói keresik fel, nemcsak a szomszédos Abony, Törtei, Lajosmizse, Nagykőrös, Ceglédbercel, Tápiószele és Györgye, hanem Irsa, Pilis, Alberti, Újszász, Jánoshida, Kocsér, Jászladány, Zagyvarékas, Szolnok, Tószeg, Vezseny, Tiszavárkony, Újkécske, Vác, Dánszentmiklós, Gyón látogatják terményeikkel, sőt távolabbi vidékek termelői is felkeresik eladás céljából. Ezeket a gyakoribb eladói és vételi alkalmak nyújtásával jobban ide lehet szoktatni, valósággal idekötni s ha kialakul bizonyos mérvű felhajtás, kereskedőket is lehet piacunkhoz irányítani s biztos eladási és vételi lehetőség alakulhat ki, ami minden tekintetben csak előnyünkre szolgálhat. De általános előnye mellett kétségtelen, hogy elsősorban és különlegesen szolgálja jószágnevelőink és állattartóink érdekét és bizonyára a jószágnevelésre is jó hatással lesz, de egymagában az, hogy a ceglédi jószágtartó vétel és eladás céljából akár sohase mozduljon ki a városból, mert 12 havi és 6 országos vásár áll rendelkezésére, van úgyszólván keze ügyében, az évi 18 alkalom oly közel esik egymáshoz, hogy bármely évszakban bevárhatja az országos vagy havi vásár idejét, ha akar venni, akár eladni valója van. Éppen ezért jószágtartóinknak bizonyos kötelezettségeik is vannak ezen a téren, nevezetesen az, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a havi állatvásár rendszere be lesz vezetve, kizárólag helyben vásároljon és adjon el lovat és szarvasmarhát s ne álljon elő az a helyzet, hogy vidékiek jönnek ezzel a két számos állattal s nem találnak vevőre, holott ők eladni, majd venni akarnak, de első időszakban csak eladni s ha látják, hogy itt van nemcsak eladási, de vételi lehetőség is, később természetesen vásárolnak is. Ehhez azonban az kell, hogy az első alkalmakkal a ceglédiek népesítsék be lovaikkal és szarvasmarháikkal a havi állatvásárt. Itt helyben kihajtani — akár minden havi vásárra is —, semmi különösebb nehézséget nem okozhat, költséggel sem jár, de okvetlenül szükséges, hogy azt megtegyék, mert a kezdeményezésnek a mi részünkről kell megtörténnie, a mi lovainknak és teheneinknek kell idecsalogatni a vidékieket. Nem lesz nehéz, de okvetlenül megéri azt, hogy törődjünk vele s ne sajnáljunk némi csekély fáradságot a jövendő nagy piacok érdekében! — Újra rendezi a posta a csomagszállítást. A posta már elejtette a csomagszállítási reformot és úgy értesültünk, hogy a posta a német rendszert akarja bevezetni. Ez abból áll, hogy a 7 kg-ig terjedő önálló küldemények postai díjszabása olcsóbb, mintha e küdeményeket vasúton szállítanák, viszont a 7 kg-on felüli küldemények szállítása postán drágább, mint a vasúton. A kérdések ilyenformán való megoldása ellen a gazdasági érdekeltségeknek kifogásuk nincs és így valószínűnek látszik, hogy ez a tervezet meg is fog valósulni. Hans Rehfisch világhírű kémdrámája. Főszerepben a magyar Alpár Gitta, titok Bemutatásra kerül pénteken, szombaton és vasárnap a Kultur-mozgóban