Czeglédi Közlöny, 1937 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

ÚJÉVKOR. Elérkeztünk az újév küszöbéhez. Tétován állunk meg egy pillanatra, amikor át akarjuk lépni. Vájjon mit hoz? Vájjon minek megyünk elébe ?... Ha visszapillantunk az elmúlt esztendőre, vájjon van-e ott olyan visszahagyott nyom, amely biztatást nyújthat a jövőre ? Olyan nyom, amely kecsegtet, talán csak van, de nincs olyan pillér, amelyre építeni, reményeket alapítani lehet. Az emberiség kivetkőzött hajdani értelmi voltából, elvesztette józan ítélőképességét a háborúban és közel két évtized alatt sem nyerte vissza azt. Igaz, hogy mindenkor az önzés volt az úr az emberek cselekedeteiben, de a háború előtti gondolkozás felismerte még az önérdeket mások érdekeinek istápolásában. Az emberek szövetkeztek, támogatták, se­gítették egymást, hogy másoktól segítséget, támogatást nyerjenek; ugyanezt tették az országok egymással, segítették, támogatták egymást, hogy maguk támogatást nyerjenek, így szolgált a helyesen felismert önérdek másoknak is javára. Okosságból társultak az emberek és népek a maguk javára, de másoknak is előnyére. Ezt mondhatjuk józan önérdekpolitikának, de ma a vak önérdek az úr, sem az emberek, sem az országok nem képesek felismerni a saját érdeket mások érdeke mellett olyan értelemben, mint a latin: „Do ut des“ — „adok, hogy adj“ elv tanítja, amely elv sze­rint adnunk kell másnak, hogy nekünk legyen. Ez az elv igazság volt a világ kezdete óta, csak az utolsó két évtized emberei nem ismerik fel a nagy, döntő igazságot ebben az elvben. A ma korlátolt embere tompult elméjével azt hiszi, hogy az ő érdeke az, hogy mástól mindent elvegyen ; ő másnak sosem ad, csak kapni akar, s bár látnia kellene, hogy ez így nem megy, nem szolgálja önérdekét sem, mégsem képes azt a legelemibb igazságot belátni és boldogtalannak érzi magát, hogy nem szolgál neki mindenki más. Akár egyénről, akár népekről van szó, áll ez a jelenség, mint mai bajnak legfőbb kút­­forrása. A világháború befejezésével kapcsolatban szokás beszélni legyőzött és győző orszá­gokról, pedig csak legyőzött országok vannak és legyőzött emberek, mert minden népnek elvette a háború iszonyata egészséges, józan, önmagára s másokra hasznos ítélőképességét. Azaz, hogy talán nem a belátó- és ítélő­képességét vette el, hanem megfosztotta attól a lelki erőtől, amely szükséges ahhoz, hogy másoknak előnyére tegyen, másoknak hasz­nára, érdekére tekintettel legyen. Erre a ma embere, akár egyenként, akár tömegben, nem képes, még ha látván-látja is, hogy azzal maga­ magának használ, nem képes megtenni, mert a háború adott egy minden nemzettel közös ajándékot, a gyűlöletet tulajdonul és ez nem engedi, hogy használjunk másoknak, még úgy sem, ha az saját javunkra is szolgál. Ezzel lépjük át az újév küszöbét, ezt hoz­zuk magunkkal át az 1936. esztendőből. Vájjon hoz-e jobb, okosabb belátást az új­év, nem tudhatjuk, de elég régen hurcoljuk már ezt a gyűlöletátkot, talán remélhetjük, hogy az újév megszabadít tőle. Reméljük is, hiszen a jobb belátás némi jeleit már látjuk is, viszont a gyűlölet fel­csapó hullámai is rémítik a láthatárt, melyik lesz erősebb, melyik lesz az úr az emberek lelkében és gondolkodásában, — nem tud­hatjuk, de már egyszer csak jobbat hoz az új évforduló, mint az előző és ebben a re­ményben üdvözöljük az újévet bevonulása napján! ««c«›«««« ««c›«c«~«« Ára 10 fin Politikai hetilap • A Nemzeti Egység helyi szervezetének hivatalos lapja ELŐFIZETÉSI ÁRAK POSTÁK KÉZBESÍT­ŐE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TÚRI NEGYEDÉVRE 120 P, FÉLÉVRE 240 P, EG­SZTÜL A­ FELELŐS SZERKESZTŐ­ ÉS BENEDEK KÖNYVNYOMDÁJA, ÁRPÁD-TÉR ÉVRE 4­80 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 P. HIRDETÉSEK MILLIMÉTERSORONKÉN FELELŐS SZERKESZTŐ: OLTAI JÓZSEF TELEFON 96 SZ. ELŐFIZETÉSEKET ÉS HIRDE­TÉSI DIJAKAT A KIADÓHIVATAL VESZ FEL XXVI11. ÉVFOLYAM GLÉD, 1937 JANUÁR 3­1. SZÁM Havi állatvásárok. Ebben az évben havi állatvásárokat akar a város bevezetni minden hónap első keddi hetipiacán. A hetivásárok u. i. állatfelhajtással vannak egybekötve, azonban szarvasmarhát csak el­vétve hajtanak ki eladásra, míg a sertés­zeti piac rendszerint megközelíti (néha meg is haladja) az országos sertésvásárok felhajtását. Jószágtartóink a közeli és távoli országos vásárokra járnak jószágaikat cserélni, eladni vagy venni, holott ha több eladási és vételi alkalom volna, akkor kevésbbé költséges és fáradságos módon s kevesebb időveszteség­gel bonyolíthatnák le eladásaikat és véte­leiket. Amellett egészséges állatforgalom alakul­hat ki a piacokon, ami a piac élénkítésére is jó hatással van, de a vidékiek bekapcso­lásával az általános áruforgalomra is előnyös lesz. Heti állatvásárainkat közeli és távolabbi vidék jószágtartói keresik fel, nemcsak a szomszédos Abony, Törtei, Lajosmizse, Nagy­kőrös, Ceglédbercel, Tápiószele és Györgye, hanem Irsa, Pilis, Alberti, Újszász, Jánoshida, Kocsér, Jászladány, Zagyvarékas, Szolnok, Tószeg, Vezseny, Tiszavárkony, Újkécske, Vác, Dánszentmiklós, Gyón látogatják terményeik­kel, sőt távolabbi vidékek termelői is fel­­­keresik eladás céljából. Ezeket a gyakoribb eladói és vételi alkalmak nyújtásával jobban ide lehet szoktatni, valósággal idekötni s ha kialakul bizonyos mérvű felhajtás, kereske­dőket is lehet piacunkhoz irányítani s biztos eladási és vételi lehetőség alakulhat ki, ami minden tekintetben csak előnyünkre szol­gálhat. De általános előnye mellett kétségtelen, hogy elsősorban és különlegesen szolgálja jószágnevelőink és állattartóink érdekét és bizonyára a jószágnevelésre is jó hatással lesz­­, de egymagában az, hogy a ceglédi jószágtartó vétel és eladás céljából akár so­hase mozduljon ki a városból, mert 12 havi és 6 országos vásár áll rendelkezésére, van úgyszólván keze ügyében, az évi 18 alkalom oly közel esik egymáshoz, hogy bármely év­szakban bevárhatja az országos vagy havi vásár idejét,­­ ha akar venni, akár eladni valója van. Éppen ezért jószágtartóinknak bizonyos kötelezettségeik is vannak ezen a téren, neve­zetesen az, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a havi állatvásár rendszere be lesz vezetve­­, kizárólag helyben vásároljon és adjon el lovat és szarvasmarhát s ne álljon elő az a helyzet, hogy vidékiek jönnek ezzel a két számos állattal s nem találnak vevőre, holott ők eladni, majd venni akarnak, de első időszakban csak eladni s ha látják, hogy itt van nemcsak eladási, de vételi lehetőség is, később természetesen vásárolnak is. Ehhez azonban az kell, hogy az első alkal­makkal a ceglédiek népesítsék be lovaikkal és szarvasmarháikkal a havi állatvásárt. Itt helyben kihajtani — akár minden havi vásárra is —, semmi különösebb nehézséget nem okozhat, költséggel sem jár, de okvet­lenül szükséges, hogy azt megtegyék, mert a kezdeményezésnek a mi részünkről kell meg­történnie, a mi lovainknak és teheneinknek kell idecsalogatni a vidékieket. Nem lesz nehéz, de okvetlenül megéri azt, hogy törődjünk vele s ne sajnáljunk némi csekély fáradságot a jövendő nagy piacok érdekében! — Újra rendezi a posta a csomagszál­­lítást. A posta már elejtette a csomagszál­­lítási reformot és úgy értesültünk, hogy a posta a német rendszert akarja bevezetni. Ez abból áll, hogy a 7 kg-ig terjedő önálló kül­demények postai díjszabása olcsóbb, mintha e küdeményeket vasúton szállítanák, viszont a 7 kg-on felüli küldemények szállítása pos­tán drágább, mint a vasúton. A kérdések ilyenformán való megoldása ellen a gazda­sági érdekeltségeknek kifogásuk nincs és így valószínűnek látszik, hogy ez a tervezet meg is fog valósulni. Hans Rehfisch világhírű kémdrámája. Főszerepben a magyar Alpár Gitta, titok Bemutatásra kerül pénteken, szom­baton és vasárnap a Kultur-mozgóban

Next