Ceglédi Napló, 1933 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933. január 1. ÁRA 10 FILÉR Ceglédi Élet CÉG LÉ Felelős szerkesztő és kiadó Sárik Gyula Szerkesztőség és adóhivatal Cegléd, Batthyány-út 8 szám Czf.­BERCEL, ABONY, TÖRTÉL, RÉKAS, UJSZÁSZ, S JÁSZKARAJENŐ, VEZSENY KÖZSÉGEK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ POLITIKAI 4%ÚJLAP XVI. évfolyam, 1 szám. Cegllédi Híradó Telefon , 57. szám. Előfizetési ára:­­ Egy negyedévre. . . . 1­60 pengő Nynit-tér garmond sora 40 fillér. Tisztuló szemhatár Nehéz esztendő pergett le a magyar pla­nétán. A vihar 1931 nyarán tört ki s hány­­ra­ vetette a magyar sajkát a világgazda­sági válság tengerében de a sok vesze­delem közepette is halad a rév felsé. Im­­rédy Béla pénzügyminiszter, a szakember hozzáértésével foglalta össze azokat a pénzügyi és gazdasági kérdéseket, ame­lyeknek ismerete pontos képet nyújt or­szágunk mai helyzetéről. Három fő pénz­ügyi problémakört vázolt: külföldi adóssá­gainkat, a belföldi hitelélet helyzetét s az államháztartás­­egyensúlyának fon­tosságát. A nemzetközi adósságok rendezése ma már csak áruban történhetik, mert az a­­rany, mint fizetési eszköz csupán néhány helyen torlódott össze. Az adós államok viszont még áruban is csak akkor fizethet­nek, ha van termelési feleslegük s azt a többi országok hajlandók átvenni. Az a sötét kép, amely a nemzetközi adós­ságok rendezése tekintetében még nemré­giben a világ szeme elé tárult, ma már tisztulni kezd, mert győztesen nyomul e­­lőtérbe az a felfogás, hogy a nemzetközi" adósságokat gyökeresen" rendezni kell s ha ehez hozzáfognak, a financiális ter­mészetű szempontok mellett ki kell dom­borítani a gazdasági vonatkozású prob­lémákat is. Lehetetlen az adós államokat fizetésre kötelezni akkor, ha azoknak nem­zetközi csereeszközük pénzük, arányuk­­nincsen s ha akadna is fizetés céljaira va­lami értékalap, annak elvonása széles földterületek népének teljes anyagi ösz­­szeomlását eredményezné. Az ilyen gazda­sági megrendülések rezgési hulláma nem vonható mondvacsinált határok mögé, a­­zok terjednek s a hullámok pusztulás­sal fenyegethetnek egyéb területeket is. A múlttal szemben a nemzetközi adóssá­gok tekintetében óriási a haladás, mint­ha tisztulnának a forgalmak s látni lehetne a kibontakozás útjait. "Csonka hazánk belső hiteléletében is egyre jobban kiviláglik, hogy a gazdasági életnek egyik ága sem reagál érzékenyeb­ben a külső beavatkozásokra, mint a hitel­élet, melynek bázisa a bizalom. A kormány kénytelen volt a gazdaadósok védelme ér­dekében energikus intézkedéseket tenni, melyekre munhatalanul szükség volt. A hitelélet körében lehetetlen fel nem fe­dezni az ilyen intézkedések hatását, de nagyobb célok érdekében a­­kormány kö­teles megtenni ilyen átmeneti intézkedé­seket is. Az állam legfőbb érdeke, hogy kiadási­­és bevételi mérlege egyensúlyban legyen. Nagy feladat háramlik ma e "tekintetben a kormány vállára, amikor elérkezünk a­­hoz a ponthoz, hogy az adó­jövedelmeket fokozni lehetetlen, viszont a kiadások té­tele a legnagyobb takarékosság mellett is alig csökkenthető. A kormány legfőbb törekvése az államháztartás egyensúlyát biztosítani, ami elől kitérni nem lehet, mert­­ az államgépezet megbénulása­­a nemzet életének megbénulására vezetne. Ez a szempont követeli az adófizetés pon­tos teljesítését, amit nem valamely kor­mánynak, hanem mindig az államnak fi­zet az adózó polgár. Fizeti a maga érdeké­ben, mert az állam gépezetében megla­zulnak a szelepek, a szabadjára engedett gőz, nem kimél társadalmi osztályt, fog­lalkozási ágat, de egyént sem. — újabb gond, pusztulás jelzi útját. A pénzügymi­niszter ebben a három nagyjelentőségű pénzügyi problémakörben rajzolta meg le­tűnt esztendőnk mérlegének gazdasági ké­pét, óraiból optimizmus csendül ki s en­nek az optimizmusnak értéke van, mert szakember hangoztatja, olyan férfiú, aki évekig dolgozott a leghonosabb pénzügyi körökben és intézményekben. Ha, valaki tisztán áttekintheti az ország termelő e­­rőit az elsősorban módjában áll Imrédy Béla pénzügyminiszternek. Éppen ezért fi­gyelünk fel erősebben az ő biztató sza­vaira mert az ő gondolatait rideg tények, összefüggő számsorok irányítják a reális megítélések terén, távol minden álmodo­zástól. Tudjuk nagyon jól, hogy még min­dig nehéz napok várnak megpróbáltatott nemzetünkre, talán a biztos rév felé kö­zeledő magyar sajkát még viharos hullá­mok fogják dobálni, de közös vállvezeti­ munkával a kormányos iránytűje mellett célt érünk. A nemzeti Egység kérdése Cegléden. Cegléd város egész lakosságának, min­den intézményének és egy egész életnek legfontosabb kérdése: be akar-e illeszked­ni az ország egyetemes célkitűzéseibe és küzdelmébe ? Úgy látszik határozott szükség, hogy világos állásfoglalással csatlakozzunk­­a miniszterelnök úr által kitűzött minden társadalmi osztályra, foglalkozási ágra, és rétegre kiterjedő, s valamennyiünk élet­­küzdelmeit egyaránt szolgálni szándéko­zó munkához. Ebben a felfogásban számosan gyűltek össze f. hó 29-én a város minden társadal­mi és foglalkozási köréből a teendők meg­beszélésére. A megjelentek az alapvető kérdések megvitatása után megalakították a Nemzeti Egység Pártjának helyi szer­vezőbizottságát. A napokban kibocsájtják a belépésre szolgáló íveket s ezeknek az aláírására a város minden polgárát bizalommal és hazafias üdvözlettel kéri. a Szervezőbizottság.___ Kilakoltattak hat szép lányt De ne tessék megijedni, botrány nélkül, végrehajtó és karhatalom nélkül, csende­sen, egész csendesen, még nézője is alig akadt az egész esetnek. Idő: december 18. Színhely: az Iparosok kulturháza. Tud­niillik itt és ebben az időben került szín­re másodszor, — hogy miért és ki közkí­vánta, azt nem értem. — a „Hat szép lány szállást keres” című énekes bohózat. Álljunk meg egy pillanatra mindjárt a darab meghatározásánál: énekes bohózat! Hm. Énekes bohózat. Gusztus dolga! és sokat el lehetne róla vitatkozni, hogy ez a meghatározás helyes e, indokolt-e! Én azt hiszem, hogy csak arra készült, amit a darab címeitől is joggal mondhatunk, hogy a közönséget szédítse. Úgy érzem, hogy be a kulturházba. Vasárnap ugyan nagyon kevesen szédültünk. A darab nixermunka! Színészkomédia, hat csinosnak mondott leány, egy kis li­la, egy kis hüllyéskedés, egy testreszabott szerep a gárda legterebélyesebb tagjának, (aki a szerepéből egy mukkot se tudott) az egész mixermódra összerázva­, egy kis muzsikával felöntve. Ennyi az egész! A többi: hideg terem, a félórás szünetek, a recsegve ropogó diszletezés, ez mind nem tartozik a darabhoz s csupán csak azt a célt szolgálja, hogy a közönség műélveze­tét teljesebbé tegye. Mert kérem szépen ugye nem volt elég, hogy a darabot végig­untuk, végigszenvedtük, a szünetben ásí­­tozni kellett, mintha ez szoros tartozéka lenne a bemutatott darabnak. Az előadás unalmasabb, vontatotttabb, érdektelenebb előadás még nem zajlott le a kultúrház színpadán. Szemmel látha­­tó volt, hogy a szereplőket abszolúte nem érdekli a darab, immel-ámmal, fej nélkül, kedvetlenül szédelegtek a színpadon és valami érthetelne szövetkezetiességgel min­dig a súgóval kokettáltak. Ebben a­­kokett­­álásban a pálma föltétlenül Simon Já­nosé, aki ügybuzgalmában annyira ment, hogy egynéhányszor még rá is kiálltott­­a súgóra. Ezeknek a kiszállásoknak termé­szetesen átütő sikerük volt. A zeneszámok: többet érnek mint maga az egész darab! Csak­­egy kicsit ismerősek egy kicsit nagyon Csókos huszárosak. Egyedül a zenekar munkája keltett tel­jes megnyugtatást! Szép, fegyelmezett, biz­tos produkció volt s ha ennek­­a egész elő­adásnak egyéb érdeme sincs, mint az, hogy fölszínre vetette az ipartestületi ze­nekart, az is nagyon méltánylandó érdem. Most aztán beszélgessünk egy kicsit más­ról. Arról a körülményről, hogy ez a da­rab is a helyi szerzők lelkiismeretét ter­heli. A helyiérzés, úgy látszik, lassan mánia lesz itt felénk. A helyszerzés lassan valóságos konjunktúra. Isten segítségével még megérjük azt, hogy városunk valósá­­otthona lesz a helyi szerzőknek. Nem is lenne rossz ötlet, ha Cegléd ezután úgy, szerepelne a köztudatban, mint a helyi­szerzők városa. Esetleg így: a szerzők­­szi­gete.­­ (Kukucs) A búza sorsa Alig ment híre annak, hogy a kormány a búza Ausztriába való kivitelének jogát a bankoknak odaígérte, máris erősen fel­­zúdult a gazdaközönség és azok a ke­reskedők, akik a kedvezményből kima­radtak. Hogy a gazdákat a kormány mennyire tudta megnyugtatni, azt nem tudjuk. A gabonakereskedőkkel úgy in­tézte el a kérdést, hogy „úgy a termelő érdekeket, mint a kereskedői érdekeket biztosítani hivatott”(!?) nyolc cégre bízta a búzakínálat lebonyolítását, azzal a kí­vánsággal, hogy azok az üzletek bonyo­lításába a legtöbb állandóan gabonakivi­tellel foglalkozó céget a lehetőség szerint vonják be. A gabonakereskedők ezzel az intézkedéssel nem voltak megelégedve, ezt küldöttség hozta a kereskedelmi és a földmivelésügyi miniszter tudomására, akik fenntartották ugyan határozatukat, de megígérték, hogy szigorúan fogják el-

Next