Ceglédi Napló, 1938 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

SKY, 1958. január 2. ARA 10FILLÉR V, Ifi/ip* _NL XX. évfolyam 1 szám. CEGLÉDI NAPLÓ Felelős szerkesztő és kiadó Sárik Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cegléd, Batthyány­ utca 8 szám. C-BERCEL, AL ** TÖKTEL, BÉK.VS, UJSZÁSZ, JÁSZKAR AJENŐ.VEZSENY KEREKEGYHÁZA LAJOSMIZSE KÖZSÉGEK ÉRDEKEI! SZOLGÁLÓPOLITIKA HETILAP Telefon : 57 szám. Előfizetési ára egy negyedévre — 1­20 . Nyik­tér garmond sora 50 fillér. L­ esz­endő / A most beköszöntő újév nemcsak naptári­­lag, de valóságban is új esztendőt hoz­ a ma­gyarságnak. A titkos választójog megvalósí­­tása olyan elhatározó fordulatot hoz majd a magyar életben, hogy ez az új esztendő ma­gasan föléemelkedik a megszokott évfordu­lóknak. Mivel pedig­ az év kezdetén az egy­szerű ember is­­vizsgálat alá veszi azokat a teendőket, melyek az „új évben r­á várnak és mérlegeli azokat a lehetőségeket, melyek e teendők elvégzése után „bekövetkezhetnek, nem árt, ha ezt a történelmi jelentőségű eseményt vizsgálat alá vesszük ,és m­ár az új év kez­detén megállapítjuk az­­irányt, amerre a vál­tozás utáni magyar életnek mennie kell. A titkos választójog körül évtizedek óta folyik a nagy perlekedés. Ebben a perben a vád és a védelem, az ítélkező és a hallgató­ság egyaránt azt­­akarta,, hogy a megoldás a magyarság előhaladását biztosíthassa. „Minden­­ki ezt akarta, de mindenki a maga­ módja sze­rint, talán a maga társadalmi felfogásának, vagy társadalmi állásának megfelelően. Ab­ban mindenki egyetértett, hogy a titkos vá­lasztójog elől kitérni nem lehet, mert azok a történelmi feszítő erők, melyek a magyar életre is kihatnak, ha kell, erőszakosan is megoldják a kérdést. Abban is egyetértenek­ a legtöbben, hogy jobb és célszerűbb egy bé­kés légkörben önként ,előre tett néhány biz­tos lépés, mint a kényszertől kihajszolt bi­zonytalan rohanás. Ha ,mégis voltak akadá­lyok, ezek elválaszthatatlan velejárói a ma­gyar életnek. Ha perbe akarnánk­­szállni a múlttal, mely végeredményben mégis csak­­okozója volt an­nak, hogy komoly, ,vagy komolytalan érvek miatt a végszükség határáig tolja ki a tit­kos választójog kérdését, s így a korszerű magyar élet berendezését, akkor végelláthatat­­lan vitákat lehetne kezdeni. Nem ez a cé­lunk. A titkos­­választójog most már itt lesz, tehát számolni kell annak következményeivel is. Amikor pedig­­ezzel számolunk, felmerül bennünk az a­­kérdés, hogy a titkosság ér­­­vénybe lépésével egyidejűleg ,emelkedik-e a magyar szellemi élet? .Azok a milliók, akik számszerint alkotói ennek ,a nemzetnek, mun­kájukkal fenntartói, vérükkel ,megőrzői az­­örök magyarságnak, váljon ,úgy élnek-e jo­gaikkal, hogy elhatározásuk nyomán a magyar élet fennségesen szép megújhodását ünnepel­jük. Vagy az olcsó népszerűséget űző és egyé­ni célok után futó honfiak demagógiájának engedve, sírba teszik a ma meglévő gyen­ge magyarságot is? Mert az elv is ne­vetséges torz figura lesz a helytelen gyakor­latban. Meg lehet hát érteni azokat, akiket borongó aggodalom­ fort el e nagy hidrderejű reform előestéjén. Nem azért perlekednek, mintha meg akarnák tagadni a nemzet min­den tagjától a jogot, hanem attól félnek, hogy igen sokan gyengék lesznek e jogból származó felelősség viselésére. Igen sokan megértjük gróf Bethlen István karácsonyi aggodalmait és fenntartás nélkül elhisszük, hogy azok mélységes hazafiasság­ból fakadtak, s minden további nélkül előír­juk, hogy a titkos választójog a proletár sor­ban élő, de a magyarság 60—70%/6-át kitevő, politikailag hiányosan iskolázott falusi pa­rasztságnak juttat döntő súlyt, s ha nem lesz meg a társadalmi osztályok részéről a kel­lő emelkedettség, úgy a titkos választójog e­­setleg ennek az állam igazgatásában még gya­korlattal nem bíró osztálynak döntő hatalmat juttat az államban. Bethlen Istvánnak ez a nagyon komoly karácsonyi cikke rámutat ar­ra is, ami benne azokat az aggodalmakat keltette. Az ingyen földosztás és az antisze­mitizmus tömegjelszavától félti a fokozatosan erősödő magyar rendet, mely szerinte is igen sok esetben felette áll a szabadságnak. Ez az államférfias velleitásokat igazoló cikk kétség­telenné teszi, hogy nemcsak a választójog nagy kérdése­­kerül most szőnyegre, hanem­ megkezdődik az a nagy történelmi per is, a­­hol minden seb felszakad, s amely roppant felelősséget rak a magyar esküdtek vállára, akiknek verdiktje hosszú időre, talán örökre eldöntheti a magyar kérdéseket. Mi, akik a mai torz formában élő liberális­­demokráciának épen nem vagyunk hívei, azt valljuk, hogy annak gazdasági, kulturális és szociális tevékenysége nagy mértékben elő­mozdította, hogy a nemzet 60—70%/6-a úgy elszakadt a magyar gyökértől, hogy a leg­végzetesebb és legnehezebb időben sem tud arra a magasabb síkra emelkedni, ahonnan a magyar kérdések nyugodt megoldásának el kell indulni. De ha már örökségül kaptuk azt a szomorú helyzetet, hogy fajtánk legnagyobb erejét alkotó tömeg lelkisége ilyen súlyos aggodalmakra adhat okot,vájjon megállhatunk a tények egyszerű tudomásul vételénél? Ha tudjuk azt, hogy az igazi magyar egység ki­alakulását a nagy tömeg kielégítetlen földi éhsége akadályozza, akkor miért nem oldjuk meg ezt a földkérdést úgy, hogy ne szület­­hessenek miatta választójogi aggodalmak? Hiszen a választójogi reformtól függetlenül szőnyegen volt már a földkérdés is, amikor elég alkalom lett volna arra, hogy nagy lé­­pésekkel menjünk előre. Ám ott is azok sora­koztak fel aggodalmakkal, akik aggodalmas­kodók maradtak a választójogi kérdésnél is. Pedig a zajlás megindult és a zajlás neve szokott addig befejeződni, amíg egyben levő jégtáblák vannak. Kétségtelenül igaz az, hogy az alkotmány szellemével nem fér össze az­ osztályuralom, de ez a megállapítás minden osztályra vonatkozik és fordított osztályurall­mat jelentene az, ha a 70o/o-ot kitevő tö­megnek a jogból csak 30—40%o jutna, migy a 30o/o-ot kitevők a jognak 70­o/o-át tévéznék. Tagadhatatlanul igaz az, hogy népi töme­geink kulturális nívója nem áll azon a ma­gaslaton, amit a kor követel, de az is igaz hogy a­­mai kulturális életünkbe igen sok disszonáns hang vegyül, óriási mértékben fertőzi azt idegen, a magyarsággal soha kap­csolatot nem találó groteszk nemzetközi szel­lemiség, s ha ez a mai kultúra ujírást keres, mindig azokhoz a tömegekhez hajol, ahol­ darabosan, csiszolatlanul, de őserővel él a magyar gondolat. A múlt legnagyobb bűne az volt, hogy nem hajolt le eléggé ehhez a kimeríthetetlen kincset rejtő tömeghez, jófor­mán csak akkor törődött vele, ha szavazatára volt szüksége, vagy ha súlyos áldozatot kel­lett attól kérni. Ennek a tömegnek meg kel magyarázni, hogy most már az ő magatartásá­tól függ a magyar jövő és tényekkel, átfont nagy szociális cselekedetekkel kell bebizo­­nyítani, hogy az államhatalom célja azonos az ő céljukkal. De a magyar tömegeknek is meg kell érteni, hogy nagyon komoly dol­gokat vet felszínre a jövő, s ha a nemzet, mint nagy népi közösség nem tudja megol­dani égető kérdéseit, akkor továbbra is ez a penészes nyomorúság marad a sorsuk. Ennek a nagy magyar tömegnek egyszer büszkén kell hitet tenni a magyarságáról és be kell látnia, hogy mi vele megyünk, érte dolgozunk, mert csak akkor lessz boldog, igazán boldog a mi jövőnk, ha minden magyar boldog lesz. Az új esztendővel elindul a nagy magyar történelmi per, ahol vádló, védő és bíró a magyar nemzet lesz. Egyszer már volt ilyen nagy per, amikor Széchenyi és Kossuth tör­ténelem­ feletti alakja szállt harcba a jobb ma­gyar sorsért. Mérhetetlen erők csatáztak ak­kor is, de mert csatáztak, egymás ellen és nem egymás mellett vonultak fel azok az e­­rők, nem tudott kialakulni az a boldog nemzet, ami mindkettőjük előtt lebegett. Örök tragé­diánk ez, hogy nem a megoldandó kérdések­nek, hanem egymásnak feszítjük az erőt, s igez kifáradva félmegoldáshoz jutunk csí­pán, mely­nek örve alatt tovább mérgesedik a seb. Pe­­dig amint­­ismeri mindenki, hogy szükség van titkos választójogra, ugyanúgy el kell is kell ismerni mindenkinek, hogy szükség van olyan magyarságra, amelyik nemzete jö­vője iránti felelősséggel tud élni ezzel a jog­­gal. Ez a jog eddig nem volt meg, tehát most meg kell alkotni. A felelősséget teljesen átérző tömeg sincs meg, de azt is meg kel alkotni. Hiszen az egyszerű gyermek is, míg nem tanítják, nem tud hrn­i, de ha megtanul még ügyvéd is lehet. Azért van ennek a nem­zetnek történelmi osztálya, azért van egy n­agy­­­zerűen tanult értelmisége és azért van ma még céltalanul kóborló, de lelkes ifjúsága, hogy betömje ezt a nagy űrt és hajol­jon le megértő szeretettel a nagy tömeghez, amíg onnan megértést és viszont szeretetet kap, mert ha elmulasztja ezt a pillanatot, akkor alig kerülhetjük el végzetünk betel­jesülését. Ezt az új esztendőt kezdhetnek-e szebben, kezdhetnek-e jobban, mintha elgondolkozunk a nagy magyar kérdések felett és végre el­indulunk, hogy ma a jövőjéért a múltjával perbeszálló nemzet ügyét diadalra vigyük. Csak rajtunk, az egész magyarságon függ az, hogy Széchenyi és Kossuth mérhetetlen ere­je egymás ellen, vagy egymás mellett vo­­nul-e most fel, mert a magyar célért csak egy­ után, az egész magyarság részére készült i­­ton járhatunk. Ezekkel a gondolatokkal in­duljunk el az új esztendőre, amikor óriási je­lentőségű események várnak a magyarságra és nekünk minden áron egy táborban kell len­nünk. Szabó Sándor: Visszakapunk egy gyorsvonat párt Annak idején lapunkban közzétettük, hogy a menetrendváltozással kapcsolatban városunk­nak milyen új vonatok visszaadása, illetve in­dítása volna szükséges a jövő évre. A közelmúltban tartották meg a menetren­di értekezletet, melyen minden nagyobb vá­ros küldöttsége megjelent s hosszasan tárgyal­ták az új változást. Szóba került a Budapest— Cegléd—Félegyháza—Szeged közötti vonatok összevonása, leginkább azonban az iránt nyil­vánult meg nagy érdeklődés, hogy a Budapest Szeged vonalágra is állítsanak be egy sebes­vonatot, melynek az indulása legyen későbbi időpontban, az érkezése megfelelő. Különö­sen a fővárosból este 7 órakor induló,személy­vonat szegedi ággal való összevonását, illet­ve ennek sebesvonattá átalakítását és a kora reggel ugyanezen ágon Budapest felé köz­lekedő személyvonat szintén sebesvonattá át­alakítását, kérték az érdekeltek. Az értekezlet eredményéről m­ég nem tud­tunk biztos információkat szerezni, egyet a­­zonban hírül adhatunk, még­pedig azt, hogy a fővárosból délután 2 óra néhány perckor induló gyorsvonatot, mely Cegléden 3 óra körül megy kereszt­ül, visszakapjuk.

Next