Czeglédi Ujság, 1916 (26. évfolyam, 2-52. szám)

1916-01-09 / 2. szám

Czegléd, 1916. Szerkesztőség : Batthyány­ utca 2. szám, hová a lap szellemi részére vonatkozó kéziratok küldendők.­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre............................................................................... 5 korona. Négy hóra ............................................................................... 2 korona. Egyes szám ára 14 fillér. Főszerke­stő Dr. DOBOS SÁNDOR­­ , ’ 'f XXVI. évfolyam. — 2-ik szám.Vi/ Vasárnap, január 9. A CZEGLÉDI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉS A „C­­EGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA. Előfizetéseket és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit Sárik Gyula nyomdája (Rákóczi-út, Népbank-palota) veszi fel. Nyüttér garmond sora 1 korona. A jövő programmja. A Városok Lapjában írta Lukács Ödön. A háború tapasztalatai nyilvánvalóvá teszik, hogy annak sikeres megvívásához s ilykép a nemzeti önállóság a nemzeti fejlődés biztosításához, edzett, egészséges kultúrát s nemzeti eszmények által heví­tett emberanyag előre haladott kultúra, technikai és gazdasági felkészültség szük­séges. A háború jelenségei érdekesen vilá­gítják meg, hogy a városok gazdasági munkája mennyire értékes a hadvise­lésnél. A városok ipari munkája nélkül ön­védelmi harcunk nagyon rövid lélekzetű lett vol­ta. Ma már világos, hogy az or­­fokoi.ixtcr:­tnthtstr. rSiT/it 'iSá rosok fejlődése nemcsak békében első­rendű érdeke az országnak, de a hábo­rúban is. Szellemi erőt, technikai és gaz­dasági felkészültséget tehát erkölcsi és gazdasági fölényt a városok adnak leg­nagyobb részt a nemzetnek, nemzeti po­litikánk megszabásánál tehát a városok fejlesztésére különös súlyt kell helyezni. Ez a tudat kel, hogy általánossá váljék s megteremtse nemcsak a háborúban, de e béke idején is a város és falu népe között az együttérzést és a megértésben való szolidaritást. De ez a tudat fokozott ambícióval, ügyszeretettel és lelkesedés­sel kell hogy eltöltse a városok vezetőit, mivel a nemzeti regem­áció nagy felada­tának végrehajtása igtn tekintélyes rész­ben reájuk hárul. A­­f­osokból kell ki­indulni egy széles lát­ra szociálpoliti­kának. A városoknak ell nagyszabású tevékenységgel, a sok' re erkölcsi, gaz­dasági és egészségügy varokkal szemben a küzdelmet felvenni, - s az embervédel­met igy biztosítaniok . közegészségügy fejles­tése, a gazdasá­g­lag gyenge nép­­osztály erkölcsi és­a­zdasági védelme céltudatos törekvéssel s helyes alapon nem hosszú idő n­t-, ha begyógyítaná azokat a sebeket, am­ieket a véres há­ború a nemzet törzse ejtett. Az a szociális érző és igaz hazasze­retet, amely a magya városokat kivétel nélkül áthatja, biztosi­­lkát adja annak, hogy hatóság • ésj^. ^uralom együttes ’ munkává! le fogja rom * kötelesseget, amelylyel a jelen és a jövő nemzedéknek tartozik, megszervezi a legszélesebb kör­ben az ember védelmet, munka­alkalmak nyújtásával elősegíti a gazdasági fellen­dülést, s megteremti a versenyt a ma­gyar kultúráért való szerelmes lelkese­désben. Ezzel pótolni fogja a magyar közhatóság és társadalom a magyar nem­zet ember veszteségét, megteremti a szebb jövőt számára, amelyet a nemzet méltán megérdemel, mert egy nemzet sem hivatkozhatik nagyobb történeti múltra jelentősebb belső erőre, a nemzeti élet küzdelmeinek több sikereire, mint épen a magyar. T­ÁRCA. Miért? Miért? . . . Oh mennyi vér! Oh mennyi gyötrelem! Mindennap tort ül a véres halál, S a rémek sötét, gyászos éjjelén: Biztató fényt a lelkünk nem talál. Miért ? Miért ? — Kérdezzük szüntelen, A legdrágább nedű már mit se ér? Hát nincs irgalom, hát nincs kegyelem — Patakként folyhat hát a drága vér ? Oh mennyi vér! És mindenütt magyar! Észak, kelet, dél, nyugat térein A szomjas föld részegre ittasúl Száz, meg ezernyi magyar véremn. Miért ? Miért ? — A vérharmat nyomán » Vaj’ lesz-e nekünk végre kikelet, Vagy örök tél terjeszti szárnyait A domboruló sirkantok felett ? Én nemzetem, én drága véreim — A sors könyvében tán megi­atott: — Ki eddig védett ezer éven át Hadúr is már régen elsiratott — Hogy el kell vesznünk céltalan csatákon És még hírmondónk sem marad talán, Hogy ránk borul majd gyászos szemfelőnk Dúló csatáknak véres hajnalán ? Bizánc kapuját vasöklű Botond Azért döngette ezer év előtt Azért öntötte annyi honos vér Gyászos emlékű mohácsi mezőt, Világosért szivünk azért sajog, Arad is szüntelen azért kisért: Hogy most e nép e büszke szittya nép Hiába ontna annyi drága vért? . . Nekünk győzni kell és győzni fogunk! Velünk az Isten s erős fegyverünk, Megrendül a föld lábaink alatt Amerre jár győzelmes seregünk! Ha mindennap tort ül is a halál Mi el nem veszünk, mi megmaradunk Ezer veszélyben is megvédi majd Ezer éves hazánk — erős karunk! Oh jöjjön hát a végső diadal, Mely összetöri minden ellenünk, Oh jöjjön hát immár a pillanat, Mikor hüvelybe dugjuk fegyverünk, — És annyi, annyi vérharmat nyomán A domboruló sirkantok felett Terítse szerte széjjel szárnyait: Virágfakasztó békés kikelet! . . S. Nagy Domokos: Kenyérjegy. A kormány rendeletet adott ki, amely az egész országra kiterjedően, szabályozza a liszt- és kenyérfogyasztást, illetve január 10-étől kezdő­dően elrendeli az országos liszt- és kenyérjegy­­rendszert. A kormányt a takarékosság néző­pontja indította elhatározásására, hogy meglevő gabonakészletünk elég legyen az ország egész lakosságának az új termésig. A kormány rendelete szerint a búza-, rosz- és árpalisztből, illetve ezek keverékéből fejen­ként és naponként legföljebb 240 grammot szabad fogyasztani. Testi munkával foglalkozók részére a közigazgatási hatóság ezt a mennyi­séget fölemelheti napi 300 grammra, míg az őstermeléssel foglalkozók napi 400 gramm lisz­tet használhatnak fel naponként. Hét gramm kenyeret öt gramm lisztnek kell számítani. Amennyiben valakinek lisztkészlete van, szük­ségletét elsősorban ebből köteles fedözni. E­­szernt fejenként és hónaponként 7,2 kiló liszt jár mindenkinek, a testi munkával foglalkozók­nak pedig 12 kiló, harminc napos hónapot számítva. A közigazgatási hatóság a liszt- és kenyér­jegy életbeléptetéséhez szükséges adatok beje­lentését a belügyminiszter utasítása szerint kö­teles elrendelni. Készletet mindenki tarthat otthon, de csak annyit, amennyi e rendelkezésnek megfelel, te­hát január 10-től augusztus 16-áig. Ez a kész­let — napi 240 grammot számítva — 52 kiló 32 deka lisztet tesz ki erre az időre fejenként. Ami ezen felül van, azt a közigazgatási hatóság felhívására át kell adni készpénzfizetés mellett a maximális áron. Mindazt, aki megszegi e rendelkezéseket, két hónapig terjedhető fogház­zal és 600 koronáig terjedhető pénzbírsággal sújtják, azonkívül a büntető eljárás során el­kobozzák a lisztkészletét. Vargáné első levele* A második szebb lesz. A töprengések óráiban halottá, hogy az Or­szágos Népoktató Egyesület foglalkozik felnőt­ök tanításával, itt minden csúfolódás nélkül szeretettel tanítják a jelentkezőket ingyen ? A férjétől elszakadt asszony jelentkezett tehát Ernkő Gyulánál, az Országos Népoktató Egye­sült, fáradhatatlan titkáránál, aki Varga János­nál fölvette az analfabéták tanfolyamára. Ennek a tanfolyamnak eredménye ez a kis levél: Kedves férjem! Tudatlak, hogy­ neked most levelet irok. Ez még nem szép, a má­sodik szép lesz. Maradok kedves feleséged Sírig 1912. február 28. Varga Jánosné. Persze b­omba betűk ezek. Ez még nem szép levél — mondja Vargáné róluk — mi pedig azt mondjuk, hogy nagyon szép. Az a lelki világ, ahonnan ez az írás szár­mazott, bizony nagyon szép, mert őszinte , mert hűséges kifejezője az örömnek. Egy ele­ven vádolás azok ellen, akik a Varga Jánosnék tanításával nem törődnek s ha nincs Országos Népoktató Egyesület, Vargáné sohasem írja meg első hitvesi levelét. Elképzelhető mikor megtudjuk, hogy hazánk­ban száz ember közül harminchárom nem tud írni, olvasni.

Next