Cigányfúró, 1995. 2. szám, április

Ady Endre: Haladunk?... - Szerzőink - Szemelvények

Antal István Bata Péter – Sebes József Balogh Attila Bánházi Mihály Blaha Márta Bozsó András Csonka ágnes Kinga Dárdai Zsuzsa Eörsi István Györgydeák György Tadeusz Kantor Labancz Gyula Ladik Katalin Szikszay Tamás Tamás Amaryllis Törzsök Judit Asghar Wajahat Andy Warhol Ady Endre HALADUNK?... A gloire nemzete még nem tudott határozni, vajon megmentsen egy ártatlan embert, vagy engedje nyomorultul elveszni. Túl az Óceánon egy szabadságáért küzdő maroknyi népnek segítségére sietett egy óriás, hogy miközben szabadító hérosz gyanánt ünneplik, rátegye lábát a szabadságon nem sokáig ujjongó gyermeknép nyakára. Az északi nagy nemzet hatalmas cárja örök békét hirdet, s egymás után szereli fel a vérre szomjas százezernyi népet, s mi elfojtott lélegzettel várjuk, kinek a szívét tapossa el a harcra szomjas vad kozáksereg. Az egész társadalom befogja fülét, hogy ne hallja millió nyomorult nyöszörgését. A militarizmus még mindig nyűg egész Európán, s vezetői elvárják, hogy ezt a nyűgöt bábuk gyanánt hordozzuk. S jaj annak az embernek, ki elég vakmerő bele nem nyugodni, hogy az egyenruha mindent eltakar, s az egyenruhának csak bókolni lehet. A parlamentarizmus mintha meghazudtolná önmagát – lealacsonyodott, játékszerré vált. Folytonos vívódás, kétely a társadalom minden rétegében, s a reformátorok most is megkapják a feszületet... És hiába minden, minden remény, lelkünkben felzúg a kétség hangja: Haladunk ? Vajon haladunk-e? Debreczeni Hírlap 1899. jan. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents