Cigányfúró, 1995. 2. szám, április

Balogh Attila: Emlékezés

Nagyecsed foszforeszkáló mocsarából, a nevezetes lápból névtelen tömeggel ér­keztél Pestre. Perzsa-frizurás kupecek, görög­ szakállú bádogosok feketevonatjain táncoltál a levágott ujjú zsebtolvajok csókjaiért. A mindenkori turisták fényes színházában peepshow-államtitkárok tekintetétől kuporodtál a svédasztal alá, s ott dúdolva majszoltad a hazait. A hazafias táncházak zsargon-csajocskái, ezek az é­sz-zsonglőrök fölfalni igyekezték ágyékodat, de magad csillagzó vitézei – a csicsergő leánykák – Editnél táncolnak. Te győztél! – díszizmúak s a művelt floppyk ellen: nomád­ tolószékedből kiemel­ted bénult végtagjaid, gerincedet megigazítottad, s mankótlanul jártad a botolót, a fegyvertáncot. Kaptál is érte paripalábaidhoz arany sarkantyút. Hallottam, a köztársasági elnök gorilláit kijátszottad, és kezébe ajándékoztad A Csizmát, amiben megnyerted a Ki mit tud?-ot. Szüksége is van rá! Most táncoljon ő, de úgy, ahogy Te fütyülsz Istennél.

Next