Cigányfúró, 1996. 2. szám, április

Lévay Jenő: Egyszer használatos homokórák

Lévay Jenő EGYSZER HASZNÁLATOS HOMOKÓRÁK* IDŐ­MANIFESZTUMOK A­z egyszer használatos homokóra az idő mi­nőségi aspektusát „méri”. A „mérés” e vonat­kozásban természetesen metafora, hiszen azt, hogy minek a méréséhez mikor, mit tekinthetünk „megfelelő órának” – az időmérő eszköz puszta mennyiségi összetevői nem válaszolják meg mara­déktalanul. Az idő mégis rendre utat nyit valamilyen – önnön absztrakcióján túli, formát ígérő, majd azt beteljesítő – lappangó tartalomnak, amelyet hoz­zásegít ahhoz, hogy beléphessen a világba, és mani­fesztálódhassék ott. Ennek a gondolatnak és jelenségnek a megje­lenítését ígéri az az egyszer használatos (de az „egyszeri használat” eltérő körülmények közötti, szá­mos megismétlésére alkalmas) homokóra, amely a klasszikus, zárt homokórával szemben nyitott, bele lehet nyúlni, s így a homokpergés útja, sebessége, iránya minden időmérés esetében befolyásolható. (Ha ellenben képzeletben bezárnánk, s minden manipulált időmérést követően a feje tetejére állí­tanánk, ugyanúgy visszanyernénk a kiinduló állapo­tokat, mint a klasszikus homokóránál.) Ha az egyszer használatos homokóra – a tér egy kitüntetett pontján rögzített – kelyhéből szabadon hagyjuk leperegni a homokot, akkor az egy – körül­belül harminc fokos – kúp alakját veszi fel. A lepergő homok a kúp palástjára rétegekben, „kérgekben” kerül fel, újabb és újabb palástok egymásra simulásaként. (Kívülről csak e palástok – néha nem szabályos, „rongyos” – alakzatait látjuk, de ha e kúp­ból metszetet veszünk, akkor az egymásra­ rakódás úgy látszik, mint az archeológiai rétegek.) Ennek az az oka, hogy a homokszemek nagyság szerint – és a súrlódás törvényeinek megfelelően – igyekeznek elrendeződni: a nagyobb szemcsék körkörösen a palást széle felé törekszenek – periodikus hullámok­ban, attól függően, hogy éppen a szemcséket össze­tartó erő-e a nagyobb, vagy a gravitáció győzedel­meskedik. Így jönnek létre a „kérgek” vagy „évgyű­rűk” („évkúpok”) – ezek az egymásra simuló, és egyre növekvő kúppalást-hártyák. Ha a felső kehelyből kifolyó homok útjába valam­ilyen akadályt helyezünk, akkor az adott (gátló) körülményeknek megfelelő módosulását képzel­hetjük el alapesetünknek, az akadálytalanul hulló homok órájának. Elképzeléseinket minden másképp és másképp „manipulált” esetben rögzíthetjük, le is rajzolhatjuk, majd terveinket összehasonlíthatjuk a homokóra-kísérletek valóságos következményeivel. Amennyiben az akadályként használt síkok üveg­lapok (persze nemcsak síkokat lehet használni, hanem például különféle alakú üvegtesteket is), akkor a kialakult kúpváltozatok formáinak nemcsak a palástjára látunk rá, hanem e térformákba bele is lá­tunk – az üveglap és a rétegzett homok által határolt felületen –, s így szemlélhetjük meg a klasszikus homokkúpok derivációinak belső rétegzését, palást­jaiknak, „kérgeiknek”, „évgyűrűiknek” szerkezetét. Homokóráinkhoz annál is izgalmasabb – tölcsér­ként és „akadályként” – üveget választanunk, mert a homok az üveg „őse”, ugyanannak az anyagnak két stádiumát jelentik – ez az asszociáció is gazdagíthatja homokóra-kísérleteinket. Az egyszer használatos homokóra alkatrészei: osztályozott homok, többféle kehely, síküveg lapok, különféle formájú üvegtestek, drót, feszítő- és tartó­szerkezetek *„Különleges időmérő eszközök” Iparművészeti Múzeum – Mű­helysarok (1995. augusztus 13 – szeptember 23.) 2

Next