Cigányfúró, 1997. 6. szám, december
Bér Piroska versei - Elszakadtam - Cuccos a lelkem
Bér Piroska CUCCOS A LELKEM Reggel ötkor söprik a Szondi utcát. Érted állok a megállóban, jön a viceházmester kereke van és áramszedője. Kezet nyújtok, tegeződni viszont nem szeretek. Még az ágyban az Ágival azon röhögtünk, hogy Londonban nincsenek háztömbmesterek, poroiók, melléklépcsők, társbérletek. Nekünk, halandóknak, a nagyhatalmak seggelyukából süt ki a nap. Persze aztán a reggel pengéje tompán puffan be a szemfenék és az álmok tengelyébe, a tiszta forrásból pedig vér szivárog, és én ebben az alvadt lucsokban állok érted a megállóban, te meg messze vagy. ELSZAKADTAM A Kárpát-medence kopott lavór a zománc már rég a szemekbe pattant – ujjunkból vér serken – ahogy habarja a port használt Mercédeszében Solymár felé alapítványi iskolák és lopni látja a cigányembert. És tényleg ez az ország a fulladásos, visszatérő álom – lelkem sikoltva megriad – vedd le a mocskos kezedet rólam te hazug, Tibi, te bitang.