Corvina, 1879 (2. évfolyam, 1-32. szám)
1879-01-18 / 1. szám
Rójunk le egy régi tartozást. I. Jó magyar családi oktató, mulattató hetilapra van szükségünk. Tartozik avval régóta a nemzetnek ugy a magyar írói, mint a könyvkereskedői kar. Hogy kivetkőzhessünk mindinkább a külföldi, de legkivált az elnémetesítő szellem békéi alól, hogy ápolhassuk saját nemzeti szellemünk eszményeit, hogy épen tarthassuk fajunk életerejét, hogy el ne fásuljon nemzetünk a mindenfelül nekünk rohamó idegen nézetek és szokások nyomása alatt, hogy lételünk, maradásunk ne legyen veszélyeztetve szomszédaink túlsúlya által — arra kell, hogy karöltve, és minden erőnk megfeszítésével fáradozzunk hazai irodalmunk fejlesztése körül. A nemzet úgy mint az egyén erkölcse és műveltsége alapján épülvén csakis ezeknek köszönheti állandó tételét; körül kell tekintenünk, hogy a tudomány és művelődés terjesztése ügyében minden irányban és minden úton megtegyük kitelhető módon kötelességünket. Működjünk ernyedetlenül fenntartásunk, fennállásunk körül, őrizzük nemzeti tételünk szent alapját, hazai nyelvünket, óvjuk meg anyagi és erkölcsi boldogságunkat hazai irodalmunk felkarolása, gyöngéd és hiv ápolása által. Kiindulván általános szempontokból, ez alkalommal csak egy főbb tényezőt szándékozom érinteni, csak egy nagy hézagot felemlíteni, ez pedig egy magyar szellemben szerkesztett középosztályaink minden rétegének szentelt mindenki által könnyen megszerezhető képes mulattató családi hetilap. Nem lehet elismerésünket megtagadnunk azon jó és szép vállalatoktól, melyek régebben és újabban meginditatva ugyanezen szempontokból, ugyanezen cél és irány felé vezetnek. A képes hetilapokból kivált a „Vasárnapi újság", régóta tett hű szolgálatokat, és kiérdemelte a méltányosak elismerését. Más hasonféle vállalatok szintén jó iparkodással indulnak ugyanezen irányban. Ha mindazáltal egy új családi hetilap megindítását veszszünk célba, ha mégis egy hézagról kellett említést tennünk, akkor szükséges ezt okadatolnunk. Valamely irodalmi termék minősége iránt tisztába lhet jönnünk annak szakavatott tárgyalása, gondos dolgozásának felismerése által annak hatására és az illető körökbeni befolyására nézve azonban nem csupán a belső érték, hanem főképen még annak elterjedése, általános szíves fogadtatása szolgálnak mérv- adóul. Miért nincsenek eléggé elterjedve magyar hetilapjaink, mért nem oly számban, amint ezt tartalmuk és berendezésüknél fogva méltán el lehetne várnunk? Miért nem olvassa azokat magyar közönségünk ? Egyszerű feleletünk az, hogy ezen lapok terjesztése körül a kiadók részéről alig létetett valaha megfelelő intézkedés. Magyar hetilapjaink nem olvastatnak azon okból, mert a közönség nagy részére nézve hozzáférhetlenek, mert évnegyedes előfizetéssel és postán megrendeléssel vannak összekötve. De részben még formájuk, berendezésük sem felel meg a nagyközönség igényeinek. Míg a magánvállalkozó igen sok tekintetben nem képes versenyezni az állam inézményeivel, vállalataival, addig a magánvállalkozó, vagy privát társaság más dolgokban lényeges előnyben van az állami vállalattal szemben. A posta újabb időben oly lökést adott az egész üzleti forgalomnak, amilyet előbbi nemzedékek még elképzelni sem bírtak. És mégsem képes azon méheszorgalmú tevékenységet kipótolni, amelyet a bizományi könyvkereskedelem az irodalmi termékek körül kifejt. Nemn elég ám az előfizetési fölhívás néhány ezer példánybani szétküldése. — Szükséges hogy valaki közvetítse a megrendelést, amire könyvek és folyóiratok dolgában egyedül a könyvárust tartjuk képesítettnek! íme ezen egy bajban sinlődött a mi hetilap-irodalmunk. Nálunk azon eljárás és kezelés divik még folyton, miszerint hírlapok csak évszakaszonként rendelhetők meg, nálunk alig akadni csirájára azon terjesztési módozatoknak, melyek a német hetilapok virágzását, de sőt világszerte elterjedését megalapították. A könyvkereskedői közbenjárás, annak közvetítése jóformán szándékosan, rendszeresen mellőztetik nálunk. Hírlapkiadások a könyvkereskedővel nem törődvén, csakis a postai közvetítést veszik igénybe, miből az következik, hogy nevezetesen oly vállalatok, melyek saját lábon kénytelenítvék fenntartani magukat, rövid idő múlva elenyésznek. Ezen ferde kezelési mód okozza nevezetesen magyar hetilapjaink gyér elterjedését míg ugyanazon helyekben és jó magyar városokban részben 10, de sőt 1okszorta annyi német nyelvű és színezetű de egyúttal könnyű módon megszerezhető legkülönfélébb lapok találhatók. Josef Rill zeigt im „Börsenblatt für den deutschen Buchhandel" an, dass er im Interesse der 3000 deutschen Lehrer Ungarn's sich entschlossen habe, „die Agenden seiner Administration des „Ungar. Schulboten" durch eine literarische Section zu einer Schulbuchhand-1 n n g zu erweitern und unter dieser Firma mit dem verehrlichen deutschen Buchhandel vom 25. Dec. 1878 ab über Leipzig in directe Verbindung zu treten". Wir sind überzeugt, dass der Ausschuss unseres Vereines, dem dies Circular noch nicht vorlag, diesbezüglich die geeigneten Schritte tliun werde. Vorläufig theilen wir das Factum mit.