Corvina, 1906 (29. évfolyam, 1-36. szám)
1906-01-10 / 1. szám
CORVINA való védekezésről. S—17, a. (K. 8-r. 40 1. és VII. tábla.) Bpest, 1905. Pallas r.-t. Utasítás a pénzutalványozási és számellenőrzési szolgálat ellátására a magyar királyi honvédségnél mozgósítás alatt. G—28, a. (4-r. 62 1.) Bpest, 1905. Pallas r.-t. 4 k. 18 f. Mellékletek hozzá. G— 28. a-hoz. (4-r. 62 1.) Bpest, 1905. Pallas r.-t. Scholtes Albert Erzsébetváros. Regenspursky, regényi —. Harczászati tanok. Átdolgozta Mandl Lajos. 18-r. 115 l.) Erzsébetváros 1905. Scholtes Albert 2 k. Singer és Wolfner Budapesten. Regénytár, Egyetemes —. XXII. évfolyam. 7 kötet. (8-r.) Bpest, 1905. Singer és Wolfner. Egy-egy kötet vászonba kötve 1 k. 7. kötet. Coulevain, Pierre de J. A diadalmas Éva. Fordította Isaák Márta. Második kötet. (1601.) Toldi Lajos Budapesten Dolenecz József dr. Közigazgatási döntvénytár. A közigazgatási ügyekben hozott elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. évfolyam. 1905. IV. füzet. Ügycsoport és betűrendes tárgymutató az egész 1905. évfolyamhoz. (8-r. 289-390 l.) Bpest, 1905. Toldi Lajos biz. 1 k. 20 f. Perger Kálmán dr. A képviselőtestület szervezése és a tisztújítás kis és nagyközségekben (8-r. 312 1.) Bpest, 1905. Toldi L. biz. 2 k. Sas Ede: Szürke vértanúk. (8-r. 220 1.) Gyoma, 1905. Toldi Lajos biz. Bpesten 3 k. Méltóságos Bérczik Árpád min. tanácsos úrnak Budapesten. Méltóságos uram! Mindnyájan, a kik szívünkön viseljük a magyar könyvkereskedelem és a magyar irodalom ügyeit, köszönettel fogadtuk azt a szíves figyelmeztetését, hogy magyar könyvkereskedő elsősorban is magyar könyveket tegyen a kirakatába. Magam is ezt hirdetem, valahányszor erre módom és alkalmam van, mert sajnos, bizony nem egy könyvárus rászorul erre a figyelmeztetésre. Mégis, ha már Méltóságod szíves volt ezzel a kérdéssel foglalkozni, mely kétségtelenül bizonyítja a magyar könyv iránt való lelkes szeretetét, legyen szabad egy másik, a magyar irodalomra és könyvkereskedelemre nézve sokkal károsabb jelenségre felhívni szíves figyelmét. Méltóságod bizonyára tudni fogja, hogy a magyar könyvnek nem jut helye a sajtóban. A legjelentéktelenebb politikai eseménynek több festéket szentel az újság, mint egy nagy értékű irodalmi újdonságnak. Színdarabokkal, melyek 2—3 előadást érnek, hasábokon foglalkozik az újság. Regisztrálja a színház legjelentéktelenebb eseményeit — a könyvre azonban nem jut hely. Igazságos, elfogulatlan kritikára már gondolnunk sem szabad. Ami a sajtóban magyar könyvről megjelenik, az nagyobbára a kiadók által beküldött s a kiadótól leggyakrabban megfizetett ismertetés, vagy pedig irodalmi botrány, mely sokkal több kárt tesz az irodalomban, mint amennyit használ, mert hiszen azt a kis közönséget is, amely néha napján magyar tudományos könyvet vásárol, elriasztja a könyvtől. És ez sokkal, sokkal nagyobb baj, mint az, hogy a kirakatokban sok a nem magyar nyelvű könyv. A könyvárus megrendszabályozásával mindenesetre a könnyebb végét fogtuk meg a dolognak s nem habozom kimondani, hogy bizonyos igazságtalanságot látok az ő meghurczoltatásában. Elvégre is neki a legfőbb czélja, hogy könyveket eladjon, mert hiszen abból él s neki akarva, nem akarva alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz. Különben is azt hiszem , ezt bizonyára nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy nem az a fő, hogy milyen könyvet helyes ki a kirakatába a könyvárus, hanem az, hogy milyen könyvet vásárol a közönség s hogy egyáltalán vásárol-e a közönség könyvet ? És ha Méltóságod szíves lesz néhány könyvkereskedőhöz kérdést intézni, hogy mily könyvek fogynak a legjobban, úgy nagyon elszomorító dolgokat fog hallani. Így például hallani fogja Méltóságod, hogy Prensen nagyhírű regényéből vagy Stillgebauer, Götz Krafft-jából sokkal több fogy el Budapesten, mint például akármelyik Mikszáth, Herczeg vagy Eötvös Károly kötetből. És ha majd 4—5 hét múlva újból szíves lesz érdeklődni ebben az irányban, úgy ki fog derülni, hogy például a most megjelent Ignotus könyvéből, vagy Tóth Béla Szálló igék lexikonából megközelítőleg sem fogyott el armya Budapesten, mint — hogy csak egy példát említsek —«Briefe die ihn nicht erreichten» czímű könyvből De hozhatnék fel egész sor ilyen példát, azt hszem azonban e helyen elég ennyi is. Srenssen Thoma, Mann, Sudermann és még egész sor írót divatba hoz a német sajtó — sokszor erre érdemetlen írókat is, — de emlékszik-e arra Méltóságod, hogy egy magyar könyvet divatba hozott volna a sajtó Pedig ha csak az utolsó 2—3 év irodalmi termését nézem végig, nem egy szép könyvet találunk, amely ezer és egy okot szolgáltat a magyar olvasónak, hogy előnyt adjon neki az idegen literatúra helyett. Az utóbbi időben 4 Mikszáth, 4 Abonyi Lajos egész sor kisebb kötet (Lőrinczy, Gárdonyi, Bródy Sándor, Endrődi stb. stb.), Ignotus Olvasás közben, Szomaházy, Tóth Béla Szálló igék jelent meg; megjelent továbbá egész sor könyv az Akadémiánál és más tudományos jellegű könyv is. Méltóztassék csak végig nézni az összes újságjainkat, s Méltóságod meg fog döbbenni, hogy milyen számba sem jöhetően csekély mit komolyan vehetnénk az irodalmi bírálat szempontjából. Jól tudom, hogy a sajtó is, az irodalom is ma már üzlet alapon áll, de annak határain belül is igen sok szolgálatot tehetne a sajtó az irodalomnak— egy kis jóakarat mellett. Ki irányítsa várjon a közösséget a modern irodalomban, ki adjon szárnyat az író és kiadó munkásságának, ha nem a sajtó ? Bocsássa meg, hogy ezt a levelemet bátor voltam Méltóságodhoz intézni. A ki olyan meleg érdeklődéssel viseltetik a könyv iránt, a ki múltjával és munkásságával annyi igaz jelét adta az irodalomhoz való meleg ragaszkodásának, az bizonyára méltányolni fogja felszólalásomat. It van az otthon, itt van az újságírók egyesülete, itt vannak az irodalmi társaságok: Petőfi, Kisfaludy Társaság, Akadémia; szálljon síkra Méltóságod ezeknél a társaságoknál, hogy ne csak a könyv termelésével foglalkozzanak, hanem a könyv terjesztésével is. A könyv terjedésével fejlődésnek indul az irodalom is, de ha nincs vevőközönség, megakad a termelés is. Méltóságodnak igaz tisztelője Wiesner Jakab, 1906