Corvina, 1916 (39. évfolyam, 1-36. szám)
1916-01-10 / 1. szám
Steiner Zsigmond könyvkereskedése Pozsonyban. Mahler Sándor: A pénzügyi jog és a magyar tudományegyetemek. (Az Adó- és illetékügyi szemléből.) (II. 8-r. 13.) Pozsony, 1915. Steiner ' 50 f. Szerző saját kiadása. Wigand Ede, toroczkói. Üreg csillagok. (A Nemzeti muz. néprajzi oszt. értesítőjéből.) (II. 8-r. 36 l.) Bp., 1915. Hornyánszky ny., Szerző Magyar könyvek Bécsben. Könyvpolitika — itthon idegen fogalom. Külföldön az összes könyvvel foglalkozók — írók, könyvkiadók, nyomdászok és könyvkereskedők — egyesülése országuk szellemi termékeinek külföldön való terjesztése czéljából. Az angolok olcsó és soknyelvű bibliájukkal az élén, mind az öt világrészen könyvterjesztő szervezeteket létesítettek. Fejlett nyomdatechnikájuk folytán német, franczia, spanyol, sőt magyar könyveket is nyomnak. A francziák, ha nem is szervezetükkel, de szellemi kincseikkel szintén megnyerték az egész világot könyveik részére. E szellemi hatás és nagyobb nyomdai készség folytán az egész spanyol könyvkereskedelmet kisajátították. A németek, ez az első könyvkereskedő nemzet a háború kitörése előtt, Kína megszervezésének módozatai felett tartott írószer és könyvkereskedői kongresszust, miután másutt mindenütt elhelyezte könyveit és könyvkereskedő embereit. Mindezt nem azért soroltam fel, mintha bármelyik nagy nemzettel vagy világnyelvvel akarnám a tíz milliónyi magyarságot e téren összemérni, hanem megállapítani azt, hogy könyvpolitikát mindenütt űznek, még kis nemzetek is mint a Svéd, Norvég, Holland, Spanyol stb. Nálunk szervesen együttműködő, czélirányos könyvpolitikának még a csírája sincs meg. Alkalmak kihasználatlanul, esélyek megértő nélkül majdnem naponta merülnek fel és nincsen szervünk, amelyik a velük való foglalkozást magáénak vallaná. Pedig milyen fontos volna ez hazánkban, ahol a könyvpolitikának olyan nagy és sokoldalú tere van. A mi könyvpolitikánknak eltérően a külföldtől hármas czélt kellene követnie : 1. Szervezni a külföldön élő számos magyar között való könyvterjesztést. (Mélyen kulturális misszió ez jól felfogott érdekünk mellett.) 2. Megteremteni és fokozni a hazánkban élő nemzetiségek között az irodalmi szükségletet saját nyelvükön. (Mélyen nemzeti érdek ez saját érdekünk mellett.) 8. A balkáni országok könyvtermelését lehetőleg kisajátítani. (Fontos ipari és kereskedelmi érdek.) Kétségtelen, hogy itt-ott egy kiadó vagy könyvkereskedő fejtett ki tevékenységet némelyik irányban, de szerves munkát nem végeztek. A könyvpolitika kérdését most Az Est bécsi magyar könyvkereskedésével tette aktuálissá. Bécsnek körülbelül százötvenezer magyar lakója van és eddig magyar könyvkereskedés ott nem volt, magyar könyveket kapni ott alig lehetett, a magyar könyv terjesztését ott nem ápolták kellő mértékben. Közönyünkkel százötvenezer magyar embert minden ellenkezés nélkül kiszolgáltunk a németesítő kultúrának, a német könyvnek. Ennek kétségtelen volta nem szorul bizonyításra. Bécsben minden magyar beszél németül és ha mindég csak német könyv veszi őket körül, önkénytelenül azok olvasójává válnak. Egyetlen vidéki városnak sincsen olyan nagy magyar intelligenciája, mint Bécsnek, épen ezért magyar könyvkereskedés nélkül Bécs sajnálatos veszteség, úgy nemzeti, mint kiadói szempontból. Minden dicsérő szándék nélkül. Az Est már többször és most is bebizonyította szervezési rátermetségét, de bebizonyította azt is, hogy bennünket magyar könyvvel foglalkozókat mulasztások terhelnek. Elég erősek vagyunk, de merjük ezt vallani, mert e vallomástól hasznot remélek. Tűrhetetlenül remélem még mindig, — bár annak tiz éve hogy először adtam hangot, hogy csináljunk könyvpolitikát — hogy a magyar könyvkereskedelem teljesen felismeri tenni valóját. Az Est munkája bizonysága több czikkem és előadásom helyes felfogásának, melyekben mindég közös akcziók megindítását sürgettem. Az Est vezetősége nem csinált boszorkányságot Bécsben; először felismerte azt, hogy szerveznie kell a lapárusítást. E jól kiépített szervezet eredményes működése biztosítékot nyújtott arra, hogy ott más szellemi termékek terjesztésére nem csak a lehetőség van meg, hanem egyenesen a magyarság misszionális érdeke. Ma Az Est könyvkereskedése Bécsben már nagyszerűen működik. A bécsi magyarok szeretettel karolták fel e szin magyar intézményt s valóságos magyar központtá, magyar oázissá lett ez az ízlésesen berendezett könyvesbolt. Az Est bécsi könyvkereskedése nem csak a hírlapárusítók útján terjeszt könyveket, hanem bizományi raktárt tart az összes ausztriai könyvkereskedők részére. A magyar könyvek ügyét tehát Bécsben jó kezekben látjuk, ámde hogyan állunk a többi ki nem használt területen? Kincsek vannak elrejtve és ne legyen munkás kéz, amelyik napvilágra hozza? Vagy lassanként megvárjuk, míg a könyvkereskedelem keze alól minden kisiklik ? A magyar kiadói és könyvkereskedői karnak már most a háború folyamán kellene előkészületeket tenni, olyan közös akciókra, melyeket béke idején hasznosíthatna. Először talán, közös bizottság megalakítását tartom szükségesnek, munkára termett férfiakból, hogy a működés czélját és irányát meghatározzák és a tervszerű munka alapját lefektessék. E bizottságnak sok teendői között egyik igen érdekes és sürgős feladata volna, hogy arra alkalmas fiatal embereket bolgár, török, román, tót, szerb nyelvekre tanítaná, kiket azután megfelelő területekre megbízásokkal elküldene. A magyar könyvkereskedelemre nagy munka vár , számos problémát kell megoldania. Szent meggyőződésem, hogy nincs messze az az idő, amikor mindezt általánosan elismerik és megszületik az az erős akarati és erős kezű szűkférfi, aki megteremti a magyar könyvpolitikát a magyar irodalom, a magyar könyvvel foglalkozók javára, a nemzet dicsőségére. Budapest, 1916 január 2. Kende Ferrencz: V I Isi A I 1 6