Corvina, 1944 (67. évfolyam, 1-90. szám)

1944-01-01 / 1. szám

LVil. ÉVFOLYAM W""^^, ff "fk t "m BUDAPEST, 194< '•r CORVINA JAN r' A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETENKENT KÉTSZER, MINDEN CSÜTÖRTÖK ÉS VASARNAP REGGEL. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: B ü D A P E S T, I V., M A G Y A R-U T C A 5 0. IRODALOM ÉS TÁRSADALOM „Az igazi költészet valójában so­hasem volt egyéb, mint korának hangossá vált lelkiismerete." i (Schiller). Az irodalom nem üres órák szórakoztatására szolgál és irodalommal nem is ezen üres órák szórakoztató él­ményei miatt kell foglalkoznunk, hanem azért, mert az irodalom mindig kora társadalmának hű tükörképe. 1. (A költő és a társadalom.) Amipta az ember meg­tanulta gondolatai közlését, azóta mindig ki is fejezi azokat. Élményeit, gondolatait, vágyait, örömeit szen­vedéseit, ha a legprimitívebb módon is, de közli társai­val. Társas élet, társadalom nélkül ennek a közlési módnak nincs lehetősége. A gondolat közlések össze­sége, a mindenkori irodalom tehát csak a társas élettel karöltve fejlődhetett ki. Az irodalom szorosan össze­függ társadalmával, melynek méhében megszületett és kialakult. Amint a gazdasági viszonyok határozzák meg a társadalmi létfeltételeket, úgy lesz a .mindenkori társadalmi élet az irodalom alapja. Senkisem vonhatja ki magát .teljesen abból a társadalmi légkörből,» amely­ben megszületett és amelyben élnie kell. Ahogy Emerson találóan mondja: „Akaratán kívül anélkül, hogy észrevenné, a levegő melyet beszív, az eszmék, melyek őt és kortársait foglalkoztatják, Arra kénysze­rítik, hogy kora szokásaiból kivegye a maga részét." A XIX. században társadalmi-gazdasági problémák kerülnek a gondolkodás homlokterébe. Ennek vissz­hangja hallható aztán az irodalomban is. Az írókat oly eszmék ihletik meg melyek forrongásban tartják az egész korszakot. így lettek a költők és írók, tudatosan vagy ösztönösen, formát és hangot adó művészei ez új eszméknek. : i Ami a tudományban pozitivizmus, nemzetgazdaság­tan, szociológia, az az irodalomban Byron, Schelley, Dickens, Ibsen, Zola, Turgenjev, nálunk br. Eötvös József br. Kemény Zsigmond, Petőfi stb., stb., művei­ben nyert művészi formát. Eötvös nyíltan meg is írja: „A költészet kedves játékká aljasul, ha a kor nagy ér­dekeitől különválva, nem a létező hibák orvoslása, nem az érzelmek nemesítése után törekszik." (A falu jegy­zője.) — A valóban maradandó irodalmi alkotások lé­nyegében mind nevelő, javító célzattal íródtak. Minden nagy irodalmi alkotás tulajdonképpen kérlelhetetlen kritika a meglevő és létező fonák társadalmi állapotok felett és a kritikát azért gyakorolja az író, hogy művei­vel ezeken az állapotokon javítson. Bemutatja a társa­dalmat: ime ilyenek vagytok, változtassatok rajta. Már Euripides hirdette: „én azért írok színdarabo­kat, hogy a népet tanítsam." Diderot hasonlóképpen: „a költőknek javítani kell az embereket." Moliére a Tartuffe élőbeszédében szin­tén az oktató tendenciáról elmélkedik. Platón szerint egységes államról nem lehet beszélni, mert még a legkisebb állam is két részre oszlott: egyik a város szegényeiből, a másik a város gazdag emberei­ből áll, akik harcban állanak egymással. Ez a harc az irodalomtörténetből is jól ismert. Könyvégetések, betiltások, és hasonlók a legrégibb idők óta szokásos módszerek voltak, azon gondolkodók ellen, akik élesebben merték bírálni a társadalmi bajokat. Hanyatló korszakok velejárója a társadalmi kritika el­fojtása. így pl. a görög kultúra aláhanyatlásakor, így a római birodalom végvonaglása idején. Ilyen idősza­kokban amikor az írók csak körülírva fejezhetik ki ma­gukat, a szatíra lesz a legáltalánosabb műfaj. Juvenális kétezer évvel ezelőtt leírt szavai kinek ne jutnának eszébe: „Nehéz ma szatírát nem írni!" De ilyen időszakokban, amikor a társadalmi való­ságot nem lehet megírni, sülyed az irodalmi nívó is. Ilyenformán kerülnek másod-harmadrendű kérdések az irodalmi alkotásokba, amíg fontos megoldásra váró problémák megvitatása nem juthat napvilágra. Valódi problémák helyett álproblémák és így aljasul le az iro­dalom üres mesemondássá és így lesz igen gyakran a forma fontosabb, mint a tartalom és az irodalom így nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a kor zilált társadalmi viszonyain változtathasson. Rendesen a szerelem lesz a 1

Next

/
Thumbnails
Contents