Corvina, 1946 (69. évfolyam, 1-20. szám)
1946-01 / 1. szám
fia/ta ké'dftjrt' — volt remény, binatom és Eggfidkiora közepette — mered újból elénk. Vajjon mi vár reánk, mit hoz a* 1046. Mennyire sikerül tovább haladnunk a gazdasági konszolidáció rögös útján, stabilizálni pénzünket, belekapcsolódni a világforgalomba? Fog-e új esztendő végre valami jót is hozni sok megpróbáltatáson átment szegény hazánknak? Ha a horoszkópot a nagy egyetemes kérdésekről a szakmánkat legközelebbről érintő kérdésekre akarjuk beállítani nem valami kedvező kép körvonalai bontakoznak ki előttünk. A termelési előfeltételek egyrediccebbek. Ideálunkról: az olcsó könyvtől egyre messzebb futunk. Papír, munkabér, iredda és könyvkötés egyre gyorsabb illemben drágulnak. Fe ha a magyar könyv még mindiga legolcsóbb is, akár külföldi viszonylatban, akár egyéb cikkek irrivójához viszonyítva, mi magunk mégiscsak keserűséggel és szorongó szívvel látjuk azt, hogy a drága könyv khelyezési lehetősége egyre nehezebb. Mert valóban mind világosabban mutatkozik, hogy amint a gazdasági élet rendes menetében valami fennakadás történik, a drágulás újabb hulláma önti el a fogyasztás mezejét, a közönség leghamarább a könyv és a kotta vásárlásáról mond le, eldöntvén a vitát is, mennyire „közszükségleti cikk" a könyv, éis ha a könyvesbolt forgalma számszerűleg növekszik is, úgy annak, aki figyelve nézi az üzletmenet tendenciáját, meg kell állapítania, hogy egyre kevesebb ember vásárol könyvet és az eloidott könyvek száma egyre csökken, vagyis a könyvüzlet hanyatló irányzatot mutat és csak a romló pénzben kifejezett összegszerűségben jelentkezik a többlet... A súlyos gazdasági viszonyok, amelyek elé szakmánk néz, parancsolóan szükségessé teszik, hogy saját erőnkből mindent megtegyünk a szervezkedés és önfegyelmezés teljes erkölcsi erejével, hogy tőlünk telhetőleg a bajt elhárítsuk, a súrlódási elületeket kisebbítsük, a kóros jelenségeket lokalizáljuk. Minél nehezebb viszonyok várnak reánk, annál jobban kell ragaszkodnunk a mi egyesületünk frontjának egységéhez. Jól tudtuk, hogy az egyesület működésének köre korlátozott, hatalma véges és nincs csodatévő feje. Nem tudja eltüntetniz egyesület sem a gazdasági élet általános jellegű bajait, sem a természetszerűleg adott helyzeti jellegű érdekellentéteket. De a döntő kérdés mégiscsak a következő: hőt tartanánk, ha az egyesület nem volna: presztízsével, fékezőerejével, az ellentételet letompító, kiegyenlült munkájával? A válasz erre a kérdésre, úgy érezzük, csak az lehet, hogy ha mindent nem is, de sokat tett az egyesület az új keretek közt lefolytatott működésének most lezárult korszakátrgyeiret Corobaánkluen. — Huszonöt esztendővel eselőt Ehhe a hozzáfűznivalónk alig vam. Csak annyi, hogy milyen furcsa az élet, meg az, hogy az is esztendő elé bizalommal kelléznünk. Jobb lesz, mint a tvalyi. Erdősi Károly Mult év december 4-én itthagyott bennünket, eltávozott egyzebb és jobb világba. 190 május havában hívta meg ő Szent István Társulat, a társ igazgatói állásába. Később társulat vezérigazgatója, mai alelnöke, 1929-ben pedig egyesületünk tiszteletbeli elnöke lett Mindannyiunk előtt ismerete kiadói tevékenységéről nem akarunk itt bővebben e szomor alkatomból beszámolni, csak arra az egy adatra akarunk rámutatni, hogy a Szent István társulat az Erdősi Károlyt megelőző 58 év alatt 25.346 ívet 28.416.550 példányban állított lő, míg az ő 25 éves igazgaása alatt 36.783 ív készült 56.797.750 példányban. Ezekből az ívekből persze könyvei alakultak. Megszámlálhatatlan népiskolai, középiskolai, katolkus polgári fiú- és leányiskolai tankönyv, kultúráns gy-egy téglája. Prohászka Ottó már összegyűjtött munkáinál huszinötkötetes nagy kiadványa, négyhónapos indiai útjáról beszámoló nagysikerű könyve: A napsütéses Indiában. Az ország minden részében létesült Szent István Társulat szor kimentek az ő allaltássi Életének utolsó évtizedében a «Élet» című folyóirat megalapítója és szerkesztője. Páratlan lelkesedéssel, hozzáértéssel és szeretettel buzgólkodott hetilapjának fejlesztésén. Mint ember a legszeretetre méltóbbak egyike volt, minden jó ügynek szószólója. Mindenkinek készségesen állt szolgálatára. Boldog volt, ha valakit segíthetett. Isten embere volt igazi pap, aki egész életével példázta Krisztus hű tanítványa és felkent szolgáját. Egyesületünk életében nagy szerepet játszott, mint a magyar könyvnek, a magyar kultúrának lelkes és meggyőződése, harcosa. És most,, mindannyiunk mérhetetlen fájdalmára itt hagyott bennünket. Nyugodjék békében. Müller Dávid halálára A Nova Irodalmi Intézet alapítója, a könyvesszakráa egyik öreg és lelkes harcosa eltávozott körünkből. Az ép testben ép lélek közmondásnak megtestesítője. A sportban szerzett rugékonyságát, fiatalos lendületét s lovagiasságát a legutolsó időkig épségben megőrizte. Kai társai körében éppen ezért osztatlan megbecsülésnek örvendett. Elhunyta egész szakmánk vesztesége, emlékét kegyeiért köriazük nje$.